Egyes tavakat fel sem töltöttek, a nem teljesen feltölthetőket pedig kisebb egyedsűrűséggel népesítettek be. Bár ezzel csökkent a megtermelt hal mennyisége, hatékonyan minimalizálni tudták az elkerülhetetlen veszteségeiket. Ugyanakkor Nagy István arra is kitért, hogy ennek dacára is lesz elég magyar hal az ünnepi asztalokra. Ezért köszönetet is mondott az ágazatban dolgozó minden szereplőnek, akik korlátozták az export mennyiségét is ennek érdekében.
A miniszter nem túlzott, valóban nehéz év volt ez a halipari szereplők számára is, ahogy azt korábban megírtuk, a takarmányok 80 százalékkal drágultak, számos tógazdaságnak jelent gondot a megvásárlásuk, ráadásul minket is érint az energia- és benzinköltségek áremelkedése.
Ehhez jött hozzá nyáron a forró, csapadékmentes és aszályos időjárás, amely elsősorban a dunántúli – a Baranya, Tolna, Fejér és Somogy megyei – tógazdaságokat sodorta veszélybe, ahol a tavak üzemi vízszintjének több mint fele hiányzott. Őszre nagyjából 60 százaléka lett a szokásos termésnek. A vízhiányt illetően elég csak a Velencei-tó kálváriájára gondolni. Ráadásul az extrém hőség miatt sok helyen oxigénhiány is fellépett a tavakban, részleges vagy teljes halpusztulásokat okozva.