Hónapokig tartó szerencsétlenkedés után fogadta el az EU Energia Tanácsa a gázársapka ötletét, amit Szijjártó Péter tökéletesen feleslegesnek tartott. Tényleg az volt. Itt van pár egyszerű trükk, hogyan lehet könnyedén kikerülni.
Hétfőn született meg az a megállapodás, amit egy nevetségesen hosszúra nyúlt és tragikomikus vita előzött meg, esszenciaként sűrítve magába az EU elmúlt egy évének törésvonalait, tehetetlenségét, a brüsszeli nyomásgyakorlás agresszióját és a Covid-válság idején már jól megismert gittegylet-mentalitását.
A hihetetlen sikerként beharangozott gázárplafont a tagállamok képviselői végül 180 euróban állapították meg megawattóránként, de ez is csak akkor lép életbe, ha ez a küszöb három napon keresztül 35 euróval magasabb az LNG-áraknál. Magyarország nem szavazta meg a javaslatot (minősített többség esetében ez szimbolikusnak tekinthető), Szijjártó Péter pedig hétről-hétre, felesleges tanácskozásról felesleges tanácskozásra elmondta, hogy az ötlet alapjaiban értelmetlen, veszélyes és olyan piacromboló hatása lehet, amelynek modellezését és hatástanulmányait soha senki nem készítette el.
Az EU soros elnökségét betöltő Csehország ipari minisztere, Jozef Síkela – aki pár hónappal ezelőtt még a gázársapka ötletét is elvetette – büszkén jelentette be a szavazás eredményét, mondván: olyan megállapodás született, amely megvédi az uniós polgárokat az egekbe szökő energiaáraktól. Próféta szóljon belőle, mivel a terv, amelyet sokféleképpen lehet jellemezni, de konszenzusosnak semmiképp, több ponton is kikerülhető – köszönhetően a kiskapuknak, a többek között Magyarország által kikényszerített kiegészítéseknek, valamint annak az egyszerű ténynek, hogy az egész hókuszpókusznak valóban semmi értelme nem volt.
Ahogyan arra a Reuters is rámutatott, a legújabb szerelemgyerek koncepciója annyira zavaros, hogy több benne a kérdőjel, mint a biztos pont, a vállalatok számára éppen ezért több helyen biztosít lehetőséget arra, hogy nemes egyszerűséggel átlépjenek rajta.
Jakob Mandel, Európa legnagyobb energiapiaci elemzőcége, az Aurora Energy Research munkatársa szerint a gázársapka nem fog megoldást nyújtani a fogyasztói áremelések ellen, miután a kiskapuk továbbra is lehetővé teszik a plafon feletti forgalmazást.
Az uniós árplafon ugyanis a holland gáztőzsde, a TTF határozott idejű – hónapos vagy éves – szerződéseire vonatkozik, a vállalatok ezt a problémát pedig könnyedén áthidalhatják például azzal, hogy a gázvásárlási ügyleteiket ennél rövidebb időn belüli, akár napi vásárlással bonyolítják.
Ennél sokkal egyszerűbb és súlyosabb módszer a tőzsdén kívüli kereskedelem. A brüsszeli találkozók egyik magyar eredménye az volt, hogy az Energia Tanács beleírta a tervezetbe: az OTC, vagyis tőzsdén kívüli piacokra nem vonatkozik az ársapka, így a vállalatoknak nincs más dolga, mint magánügylet formájában lebonyolítani a kereskedelmet, kikerülve ezzel a brüsszeli plafont és annak esetleges mellékhatásait. Az LNG-kereskedelem tekintetében sok vállalat már eleve a tőzsdén kívüli megoldást választja, így az ársapkának semmilyen ráhatása nincs ezekre az ügyletekre. Ahogyan a tőkepiaci befektető folyamatokat analizáló SEB elemzője, Ole Hvalbye kissé nyersen megfogalmazta: „az ársapka pusztán politika, a jelenlegi formájában pedig gyakorlatilag lényegtelen”.
Az Európai Bizottság indoklása szerint a gázársapka megelőző intézkedés, hogy elkerüljünk egy olyan extra árkiugrást, mint ami augusztusban következett be, amikor az európai gázárak 340 euró fölé emelkedtek. Erre jegyezte meg cinikusan Szijjártó Péter Brüsszelben, hogy egyrészt már a fűtési szezon közepén járunk, úgyhogy röhejes az időzítés, másrészt – és ebben az elemzők nagy része is hasonlóan gondolkodik – elég valószínűtlen, hogy ez az áremelkedés újra bekövetkezzen. Az akkori összeomlás oka ugyanis az orosz gázellátás hirtelen zuhanása, és az utánpótlás megoldatlansága volt – ehhez képest ma már mindenki az orosz gáz hiányával és az gázellátási infrastruktúra bővítésével kalkulál, utóbbi esetében egyértelműen az LNG-kapacitások brutális fejlesztésével, ahogyan azt Németország, Hollandia és Lengyelország teszi.
A magyar külgazdasági és külügyminiszter egyébként arra is felhívta a figyelmet, hogy míg Brüsszel rendkívül elégedetten hátradől az LNG-fejlesztések miatt, mintha megfeledkezett volna azokról országokról, amelyek a kontinens belsejében, tengerpart nélkül kénytelenek megoldani az energiaellátást. Ahogyan Szijjártó fogalmazott: a folyamatos szerencsétlenkedés helyett inkább ezekre az infrastrukturális, gyakorlati megoldásokra kellett volna az Európai Bizottságnak összpontosítani, ám ez ügyben semmiféle eredmény vagy előrelépés nem született.
Az EU-s döntés legnagyobb kérdőjele az, hogy az árplafon nem vonatkozik a tömbön kívüli piacokra. A kereskedők minden további nélkül megtehetik tehát, hogy egyszerűen másik piacra költöznek, ahol nem érzik a mesterséges, torzító hatást. A holland gáztőzsdét üzemeltető vállalat máris belebegtette ezt a lehetőséget, ez pedig már önmagában elég szépen rávilágít arra, hogy az Energia Tanács döntése mennyire átgondolatlan, hatásaival nem foglalkozó, győzelmi szólamnak kiváló, másra nagyjából alkalmatlan határozat lett.
Szijjártó Péter folyamatosan utalt arra, hogy az ársapka léte már önmagában árdrágító hatással bírhat, már csak azért is, mert harsogva kiabálja bele a világpiacba, mennyivel vagyunk hajlandóak többet fizetni a jelenlegi árfolyamoknál. Bár ez a gondolat a spekulációra utal, az áremelkedés lehetősége más okból is valószínűsíthető: az Aurora Energy Research éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy
akik ezért növelhetik a biztosítási letétösszegeket – annak költségei pedig a fogyasztókat fogja terhelni.
Hogy az Európai Bizottság mennyire érzi a gázársapka nevű bűvészmutatvány buktatóit, azt jól jelzi, hogy az EU bármikor felfüggesztheti az árplafont, ha az az energiaellátás biztonságát vagy a piaci működést veszélyezteti. Ebbe beletartozik az imént említett letétösszegek emelkedése is, vagyis,
Zseniális előrelátás. Ha egy picit jobban figyelnek Brüsszelben azokra, akik értenek is a piaci hatások elemzéséhez, nem zsigerből és gúnyosan utasítanak el minden logikus észérvet, amely az ötlet ellen szólt. A Bruegel agytröszt főmunkatársa, Simone Tagliapietra például szóról szóra azt szajkózza, amit a magyar külgazdasági miniszter is ismételgetett: a gázársapka semmit nem fog javítani a gáz árán. Azt ugyanis két dolog csökkentheti: az országok energiakeresletének mérséklése vagy a szűkös kínálat bővítése.
Lehet rá sapkát, kesztyűt, sálat adni, de a szorzótábla még mindig az egyszereggyel kezdődik.
Címlapkép: 123RF
„Nem elég a jó kormányzás, nem elég a fejlesztés"– hangsúlyozta a Mandiner teltházas Klubestjén, a Groupama Arénában Kubatov Gábor. A Fidesz pártigazgatója Lentulai Krisztián kérdéseire válaszolva, többek közt arról is beszélt, hogy a Fidesznek újfajta kampányban kell helytállnia.
Teljesen megtört a Tisza Párt lendülete az elmúlt hónapok botrányai és nyilvánosságra került megszorítócsomag miatt.
A Mandiner kárpátaljai kényszersorozásokról szóló dokumentumfilmjének második részével rajta szeretnénk segíteni.
A kormányfő, aki fővédnöke volt rendezvényünknek, többek között azt mondta, „azért van a nyugati világban polarizálódás, mert sikertelenség van”.
A miniszterelnök nem kertelt, imádja a csihi-puhit.
Lesz ez még több is. Az állampolgárok fizetik meg az uniós vezetők dilettantizmusának az árát.
Napelemek terén egyre jobban állunk, sőt, a világ élvonalához tartozunk. Sokszor viszont a semmibe termeljük az áramot, amit tárolni alig tudunk, a nemzetgazdasági miniszter most rámutatott, hogy ebben kell javulni, ez lesz a fő feladat.
