Kínai munkahelyek a baráti országokba költöznek. Magyarországra akár 30 ezer high-tech munkahely érkezhet.
A Rabobank elemzése rávilágít, miképp lehet a friend-shoringot (a gyártás baráti, de olcsóbb országba telepítését) fegyverként bevetni a kibontakozó gazdasági háborúban. Ki profitál ebből? Sokat beszélnek a gyártókapacitás Kínából történő áthelyezéséről a baráti országokba. Egyesek úgy vélik: Kína költség- és hálózati előnyei miatt ez nem valószínű, mások szerint viszont csak bizonyos késéssel lehet ebből realitás. (Elemzésünk második része.)
Az elemzés első részében bemutattuk, hogy mennyi munkahely szűnhet meg Kínában. A második részben bemutatjuk, hogy ezeket a munkahelyeket mely országokba telepíthetik át.
A 28 millió „kínai” állás szétosztása
Néhány ország több szálon is függ Kínától, így ezek az országok valószínúleg a következményektől tartva a kínai gyártási munkahelyek elorozása terén óvatosabb politikát folytatnak majd. Mások – főként kapacitáskorlátok miatt – csak kismértékű munkahelyáthelyezést tudnak majd bevállalni. Ráadásul
Ha minden munkahely Indiába vagy Vietnamba költözne, akkor új klaszteresedést tapasztalhatnánk, növelve a Covid óta velünk lévő gyártási, beszállítói fennakadásokat, illetve azok kockázatát.
Több tényezőt figyelembe véve ésszerű, hogy a legvonzóbb országok kapják meg először a munkahelyeket. Minden ország rövid távú befogadóképessége változó, így a kínai munkahelyek tovább áramlanak majd a második, majd a harmadik legvonzóbb országba és így tovább.
14. ábra: Low-tech gyártási munkahelyek
Arra számítanak, hogy
A hatalmas potenciális munkaerő, az alacsony bérek, a jogállamiság, a javuló infrastruktúra és az ország geopolitikai státusza (az Oroszországgal való régi barátsága ellenére) mind-mind nagyon jó beruházói célponttá teszik az országot.
A Rabobank korábban is hivatkozott tanulmánya szerint India összességében 4,5 millió munkahelyet vehet át Kínától ezekben az ágazatokban. Banglades (1,2 millió munkahely), Indonézia (0,9 millió) és néhány más délkelet-ázsiai ország (Vietnam 0,3 millió, Fülöp-szigetek 0,5 millió) esetében a helyzet nagyjából hasonló – legalábbis, ha lakosságarányosan nézzük a fenti számokat.
Ellentmondásos módon számos afrikai ország is vonzónak tűnik alacsony béreik miatt. Szenegál és Ghána például, de Algéria, Marokkó és Egyiptom is. India és Banglades puszta népességnagysága azonban valószínűleg meg fogja határozni az alacsony technológiai színvonalú feldolgozóipari munkahelyek elszívását Kína felől.
15. ábra: Közép-technológiai friend-shoring munkahelyáramlása Kínából
India (6,1 millió munkahely), Törökország (1,5 millió) és Brazília (1,4 millió) a középtechnológiájú feldolgozóipari, eredetileg kínai munkahelyek első számú várományosai, mivel mindegyikük még mindig jelentős kiaknázatlan gyártási potenciállal rendelkezik.
Ugyanakkor egyes afrikai országok is profitálhatnak a kínai munkahelyek elvándorlásából, például Egyiptom, Marokkó, Algéria, Tunézia és Dél-Afrika.
Bár ezek az országok nem vezetik a vonzerő tekintetében a rangsort (viszonylag kicsi a középtechnológiai feldolgozóiparuk, miközben politikai rendszereik nem mindig a legstabilabbak), mégis, rengeteg munkahelyet kínálnak.
Természetesen Mexikóban is növekszik a munkahelyek száma, ahogyan Chilében, Kolumbiában és Argentínában is. Érdekes, hogy még Olaszország is belép ebbe az arénába.
16. ábra: A csúcstechnológiai friend-shoringgal kapcsolatos munkahelyek áramlása Kínából
Az alacsony és közepes technológiai színvonalú munkahelyek friend-shoringjának előre jelzett eloszlásával ellentétben arra számítanak, hogy
Ezt azzal magyarázzák a Rabobank szakértői, hogy a munkaerőköltségek kisebb szerepet játszanak ebben az ágazatban, amely tőkeintenzívebb,a magasabb jövedelmű országok pedig már jelentős csúcstechnológiai feldolgozóipari ágazatokkal rendelkeznek.
Van azonban néhány anomália az előrejelzéseikben. Bár Dél-Korea nagyon versenyképes csúcstechnológiai ágazattal rendelkezik, de rendkívül pozitív a kereskedelmi mérlege Kínával szemben, ami visszatarthatja a túlságosan magabiztos fellépéstől a munkaerő-elszívás terén. Ugyanez mondható el Malajziáról is.
Szingapúr fejlett feldolgozóiparral rendelkezik, de a potenciális munkaerő szerény elérhetősége fontos korlátozó tényező.
Az Egyesült Államok szintén nem szerepel a listán, de a valóságban néhány amerikai állam, például Texas és Arizona biztosan profitálni fog belőle – vélik a tanulmány szerzői.
Várhatóan az alacsony és közepes technológiai színvonalú friend-shoringgal ellentétben ezek közül a feltételezett munkahelyek közül sok valószínűleg – legalább részben – automatizált lesz.
Kína óriási, összesen 784 millió fős teljes munkaerő-állományának mégis csak egy nagyon kis szelete a feltételezett 28 millió munkahely.
amivel növekedne a munkanélküliségi ráta ugyanakkor ezek a munkahelyek aránytalanul nagy hatást gyakorolnak a gazdaság egészére.
A pontos hatást a kutatók szerint egyelőre nem igazán lehet felmérni, viták folynak róla. Úgy vélik, a baráti áthelyezéssel elveszített export dollárban kifejezett értéke egyenértékű azzal, hogy
Ez alacsonyabb GDP-növekedést jelent, mivel Kína strukturális problémái miatt az erőltetett mértékű beruházáson és exporton alapuló növekedési modell a belső fogyasztói kiadások növelésére tevődik át. Ez viszont potenciális fizetési mérleghiányt jelentene, amit tovább súlyosbítana, ha a kormány a növekedés lassulására újabb, nem produktív hitelfelvétellel és állami túlberuházásokkal reagálna, és ha a tőkekiáramlás – ennek megfelelően – felgyorsulna.
A kormány keze mind a költségvetési, mind a monetáris politika terén meg lenne kötve, és a jüan stabilitását lehetetlen lenne fenntartani.
Érthető így, hogy Kína miért fog küzdeni a merkantilista kereskedelmi pozíciójának megőrzéséért.
Senki sem tudja biztosan megmondani, hogy a friend-shoring a fent leírt arányokban, ütemezésben megtörténik-e. A világ gyorsan változik, és az egykor baráti viszonyban lévő országok nem biztos, hogy örökre azok maradnak. Ráadásul az infláció növekedésével a termelési költségek is tovább növekednek, ami sok vállalkozást visszariaszt a költözéstől.
Ugyanakkor Kína szinte biztos, hogy visszavág a friend-shoring ellen. Ahogy Hszi Csin-ping már 2021 januárjában figyelmeztetett: „Növelnünk kell a nemzetközi ellátási láncok Kínától való függőségét, és erőteljes megtorló és fenyegető képességeket kell kialakítanunk a (Kínából származó) ellátást csökkenteni próbáló külföldi hatalmakkal szemben”.
A friend-shorint tehát egyáltalán nem lesz gyors, könnyű vagy akár fájdalommentes feladat.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Kína új irányvonalat hirdetett: 2025-től radikálisabb élénkítő lépésekkel kívánja támogatni a növekedést. Bár a bejelentések rövid távon optimizmust hoztak a tőzsdékre, a szakértők óvatosságra intenek: a szavak mögötti valódi tettek és azok hatékonysága még mindig kérdéses marad.
A magyar külügyminiszter ráadásul még mindig nem fedte fel teljesen a lapjait.
Szombaton reggel, a Duna Arénában véget ért az olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó pályafutása.
