A CATL-nek Palkovics László szerint szüksége lenne továbbá állandó, mintegy 800 MW-os, egy nagy erőmű teljesítményének megfelelő áramtermelő kapacitásra, valamint rengeteg földgázra. A Financial Times szerint most mindkettő problémát jelent a jelenlegi energiahelyzetben. A lap kormányzati tisztviselőket is idéz, akik bizalmasan, aggodalmuknak adtak hangot, hogy ez és más energiaigényes gyárak egyszerre lépnek üzembe, ami megnöveli az ország áram- és gázfelhasználását, miközben az energiapiacokon egyre nagyobb ellátási nyomás van.
A CATL-nek azonban vannak lehetőségei az energiaellátási nehézségek enyhítésére.
A vállalat azt tervezi, hogy a megszerzett földterületek egy részét napenergia előállítására használja fel, és szükség szerint zöldenergiát fog beszerezni a regionális piacokról.
Papp László, Debrecen polgármestere ragaszkodik ahhoz, hogy a város a kormány támogatásával kezelni tudja a gyors fejlődést, és hozzátette, hogy szerinte a vízhasználattal kapcsolatos félelmek túlzóak. „A tavalyi aszály ellenére a talajvízszint már nem csökken. Debrecen vízkészlete nincs veszélyben. Ráadásul, klímaváltozás ide vagy oda, nem fogunk visszatérni az 1980-as évek vízfelhasználási szintjére, még akkor sem, ha a teljes ipari kapacitás megépül” – mondta.
A Financial Times idézi Szijjártó Péter nyilatkozatát is, miszerint „ez a beruházás csak akkor valósulhat meg, ha megfelel a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak. Debrecen megnyugodhat, a víz és a levegő minőségének megőrzésében nem kell kompromisszumot kötni.”
A biztosítékok ellenére Debrecenben jelentős ellenállás tapasztalható a beruházások egy részével szemben. A lakosok akár háromnegyede is azt szeretné, ha a nagy gyárak távol maradnának – mondta Gondola Zsolt ügyvéd, a Civil Fórum nevű civil szervezet vezetője, aki a helyiek körében végzett felmérést.
A kínai kapcsolat
A Financial Times természetesen kitér arra is, hogy a CATL hatalmas debreceni beruházása érzékeny téma azért is, mert erősödik a vita a kínai befektetésekről Európában és Magyarország Pekinggel való kapcsolatáról.
Ki-ki vérmérséklete szerint elfogadhatja, vagy a nyugati folklór kötelező elemeként tekinthet a lap azon megállapítására, miszerint a kínai állami tulajdonú cégek a pekingi globális Övezet és Út kezdeményezés (BRI) részeként Közép- és Kelet-Európa szerte infrastruktúrát építettek, azonban a partnerek bírálták a BRI-projekteket a finanszírozás és a tervezés átláthatóságának hiánya miatt. A cikkben meg nem nevezett kelet-európai diplomatákat idéznek Pekingből, akik arról beszéltek, hogy a beruházási megállapodásokhoz fűzött nagy reményeket a valóságban nem találták meg, és arról panaszkodtak, hogy kistestvérként kezelik őket – ami nemkívánatos emlékeztető a volt Szovjetunió dinamikájára.
Így tehát a Financial Times megállapítja, hogy
Magyarország éppen akkor melegedett bele a kínai befektetésekbe, amikor más európai országok óvatossá váltak.
Orbán Viktor „keleti nyitás” politikája keretében kínai vállalatok fektettek be a vegyiparba; Peking finanszírozza és építi az új Belgrád-Budapest vasútvonalat a Közép-Európába irányuló szállítmányok számára; és a sanghaji Fudan Egyetemmel tárgyalnak egy budapesti kampusz nyitásáról.
Ezt megerősítendő Zgut-Przybylska Edit, a Lengyel Tudományos Akadémia kutatója, az Amnesty International magyarországi alelnöke is megszólal a cikkben , aki szerint a beruházás kiterjeszti Kína stratégiai befolyását az európai gazdasági infrastruktúrára.
„Orbán Viktor ment a legmesszebbre az EU-ban azzal, hogy ablakokat biztosít Peking számára, hogy fegyverként használhassa politikai és gazdasági befolyását Európában. A CATL-beruházás illeszkedik egy évtizedes stratégiába, amelynek során az Orbán-rezsim még inkább elkötelezte magát a Kína-barát politika mellett. Budapest európai szinten faltörő kosként szolgál Peking számára azáltal, hogy megvétózza a Kínával szemben kritikus közös uniós kezdeményezéseket” – mondja a lengyel tudós és magyar civil. (Hozzátesszük: a lengyel kutató megszólalását is érdemes fenntartásokkal kezelni, hiszen ők is játékban voltak a beruházásért.)
Azért idézik Kaderják Pétert, az akkumulátor-szövetség elnökét is, aki szerint ez a kapcsolat Pekinggel létfontosságú, mert az elektromos járművekre való átállás fontos Magyarország számára – és mert Kína, az EV-akkumulátorok terén vezető szerepet betöltő ország.
Deák András, a Magyar Közszolgálati Egyetem energetikai szakértője szerint pedig
a függőségi félelmek koraiak, mert a technológia annyira képlékeny.
Még az is lehet, a lítium-alapú akkumulátor néhány éven belül csak egy lehetőség lesz a többi között. Szerinte a zöld átmenetet az autóknál tágabban kell szemlélni, ami mindenféle háztartási, sőt ipari felhasználásra gyártott akkumulátort is jelent majd. Szerinte ezek a technológiák nem mind Kínából érkeznek, bár a legtöbb ázsiai, és Magyarország hibája az lehet, hogy túl korán és túlságosan a lítium-technológiára tett.
„Olyan, mintha már most jól akarnánk lakni a levessel, miközben egy egész lakoma ott van az asztalon. Én jobban félek az éghajlatváltozástól, mint Kínától. Túl korai még emiatt aggódni. Nem fékezném az elektromos mobilitást vagy az akkumulátoros technológiákat geopolitikai félelmek miatt” – mondta.