Hatalmas belső vita a dollár körül – mi lesz veled Amerika?

Az amerikai jegybank – a Federal Reserve – generációk óta a legagresszívebb kampányát hajtja végre kamatemelésekkel az áremelkedések kordában tartása végett. E feltételezés szerint az alapvető gazdasági probléma a szűkös munkaerőpiac – a vállalatok a munkaerő-vadászat keretében nagyobb béreket kínálnak, hogy újabb tehetségeket vonzanak be – ami a bérek emelkedését okozza, ezáltal pedig az árak emelkedését is. 

A Fed pedig úgy véli: kamatemelésekkel lassíthatja le a bérnövekedés által okozott inflációt. (A gyorsan erősödő dollár és az olcsó helyi energia (például palagáz mezők) miatt az USA nem küzd az EU-hoz hasonló inflációs nyomással – a szerk.)

Reich: a kamatemelések sikertelenek, a vállalati kapzsiság húzza fel az inflációt 

Ahogyan azt korábban a Makronóm megírta, Robert Reich, a Clinton adminisztráció munkaügyi minisztere szerint az amerikai jegybank rosszul gondolkodik, nagy hibát követ el, hiszen a bérek növekedése eddig nem tartotta a lépést az inflációval, ráadásul a legtöbb dolgozó fizetése csökken a valós vásárlóerőt tekintve. 

Reich, aki még Obama gazdasági tanácsadó stábjában is helyet kapott, kiemeli, hogy a napjainkban tapasztalt infláció egy globális jelenség, ami nagyrészt a folyamatos globális ellátási sokkoknak köszönhető, mint az orosz-ukrán konfliktus és a kínai Covid-zárlatok, amelyek hozzájárultak az energia-, élelmiszer- és csúcstechnológiai alkatrészek globális hiányához.

Az amerikai inflációt azonban elsősorban a vállalati kapzsiság húzza fel, ugyanis a vállalatok növekvő költségeiket használják ürügyül, hogy ezek fölé emeljék termékeik árait, ami nagyobb profithoz vezet – ez az oka annak is, hogy a vállalati nyereségek közel fél évszázada nem látott szintet értek el, véli a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem professzora.

ennek eredményeképpen pedig a vállalatok úgy emelhetik áraikat, ahogyan csak akarják, miközben simán megtartják ügyfeleiket, hiszen versenyhelyzettel szinte alig kell számolniuk. 

A jelenlegi inflációs nyomás pedig tökéletes fedezetet ad e domináns vállalatoknak, hogy megerősítsék monopolisztikus helyzetüket, írja a közgazdász. Reich szerint a Biden-adminisztráció pedig azért nem foglalkozik a nagyvállalatok tevékenységeivel az infláció kapcsán, mivel a demokraták vállalati finanszírozói világossá tették, nem akarják, hogy a Fehér Ház vagy a demokrata jelöltek őket hibáztassák a tartós árszínvonal növekedéséért, tudósította nemrég a Makronóm. 

Summers: tovább kell kamatot emelni, nem a vállalatok a felelősek 

Teljesen ellentétes véleménnyel áll elő az infláció okairól, és annak kezeléséről Reich egykori kollégája, a Clinton adminisztráció pénzügyminisztere Lawrence Summers, aki az utóbbi időben a Volcker-féle monetáris szigorítás legnagyobb támogatójának mutatkozik.

Szerinte a Fed eddig jól döntött – sőt a közgazdász úgy véli, hogy az amerikai jegybanknak nemcsak folytatni kellene a kamatemeléseket, hanem átlépni az 5 százalékos határt is (jelenleg a jegybank irányadó kamata 3 és 3,75 százalék között mozog).

Obama elnök egykori gazdasági főtanácsadója azt jósolja, hogy ennek kimenetele egy súlyos recesszió lenne, amelynek eredményeképpen a munkanélküliségi ráta körülbelül 6 százalékra emelkedne.

– árulta el a Financial Times-nak Summers. 

Α Harvard professzora már nyáron is hangsúlyozta, hogy egy recesszió inkább megoldást kínálna a jelenlegi tartós árszínvonal növekedés problémájára: öt év öt százalék feletti munkanélküliségre van szükség az infláció visszaszorításához az amerikai közgazdász szerint.

Summers „félretájékozódottnak” nevezte azokat a közgazdászokat – köztük tehát Reich-ot is – és politikusokat, akik arra késztetik a Fed-et, hogy állítsa le a folyamatos kamatemeléseket, mivel azok válságot idézhetnek elő. A régebben az amerikai jegybankot hevesen kritizáló közgazdász most azzal érvel, hogy sokkal nagyobb kockázatot jelent a gazdaság számára, ha a Fed nem tesz eleget az árak csökkentése érdekében. 

A híres közgazdász heves kritikával bírálta a trösztellenes törvényeket is, főleg miután Joe Biden amerikai elnök felvetette annak lehetőségét, hogy egy váratlan nyereséget terhelő adóval (windfall tax) „büntetné meg” az olajipart a magas (energia)árak miatt.

Summers – Reich-al szemben – úgy véli, hogy a vállalatoknak semmi közük az inflációhoz, és ha a választók azt keresik, hogy ki okolható az inflációért, nem szabad hibáztatni a nagyvállalatokat és a rekord szintű vállalati profitokat.

(Fotó: Pixabay)