Bár mindketten a Clinton adminisztráció minisztereiként szolgáltak, és mindketten Obama gazdasági tanácsadó stábjában is helyet kaptak, Robert Reich és Larry Summers teljesen eltérő véleménnyel vannak az amerikai jegybank (Fed) monetáris politikájáról.
Az amerikai jegybank – a Federal Reserve – generációk óta a legagresszívebb kampányát hajtja végre kamatemelésekkel az áremelkedések kordában tartása végett. E feltételezés szerint az alapvető gazdasági probléma a szűkös munkaerőpiac – a vállalatok a munkaerő-vadászat keretében nagyobb béreket kínálnak, hogy újabb tehetségeket vonzanak be – ami a bérek emelkedését okozza, ezáltal pedig az árak emelkedését is.
A Fed pedig úgy véli: kamatemelésekkel lassíthatja le a bérnövekedés által okozott inflációt. (A gyorsan erősödő dollár és az olcsó helyi energia (például palagáz mezők) miatt az USA nem küzd az EU-hoz hasonló inflációs nyomással – a szerk.)
Ahogyan azt korábban a Makronóm megírta, Robert Reich, a Clinton adminisztráció munkaügyi minisztere szerint az amerikai jegybank rosszul gondolkodik, nagy hibát követ el, hiszen a bérek növekedése eddig nem tartotta a lépést az inflációval, ráadásul a legtöbb dolgozó fizetése csökken a valós vásárlóerőt tekintve.
Reich, aki még Obama gazdasági tanácsadó stábjában is helyet kapott, kiemeli, hogy a napjainkban tapasztalt infláció egy globális jelenség, ami nagyrészt a folyamatos globális ellátási sokkoknak köszönhető, mint az orosz-ukrán konfliktus és a kínai Covid-zárlatok, amelyek hozzájárultak az energia-, élelmiszer- és csúcstechnológiai alkatrészek globális hiányához.
Az amerikai inflációt azonban elsősorban a vállalati kapzsiság húzza fel, ugyanis a vállalatok növekvő költségeiket használják ürügyül, hogy ezek fölé emeljék termékeik árait, ami nagyobb profithoz vezet – ez az oka annak is, hogy a vállalati nyereségek közel fél évszázada nem látott szintet értek el, véli a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem professzora.
ennek eredményeképpen pedig a vállalatok úgy emelhetik áraikat, ahogyan csak akarják, miközben simán megtartják ügyfeleiket, hiszen versenyhelyzettel szinte alig kell számolniuk.
A jelenlegi inflációs nyomás pedig tökéletes fedezetet ad e domináns vállalatoknak, hogy megerősítsék monopolisztikus helyzetüket, írja a közgazdász. Reich szerint a Biden-adminisztráció pedig azért nem foglalkozik a nagyvállalatok tevékenységeivel az infláció kapcsán, mivel a demokraták vállalati finanszírozói világossá tették, nem akarják, hogy a Fehér Ház vagy a demokrata jelöltek őket hibáztassák a tartós árszínvonal növekedéséért, tudósította nemrég a Makronóm.
Teljesen ellentétes véleménnyel áll elő az infláció okairól, és annak kezeléséről Reich egykori kollégája, a Clinton adminisztráció pénzügyminisztere Lawrence Summers, aki az utóbbi időben a Volcker-féle monetáris szigorítás legnagyobb támogatójának mutatkozik.
Szerinte a Fed eddig jól döntött – sőt a közgazdász úgy véli, hogy az amerikai jegybanknak nemcsak folytatni kellene a kamatemeléseket, hanem átlépni az 5 százalékos határt is (jelenleg a jegybank irányadó kamata 3 és 3,75 százalék között mozog).
Obama elnök egykori gazdasági főtanácsadója azt jósolja, hogy ennek kimenetele egy súlyos recesszió lenne, amelynek eredményeképpen a munkanélküliségi ráta körülbelül 6 százalékra emelkedne.
„Nem valószínű, hogy inflációs stabilitást érnénk el olyan mértékű recesszió nélkül, amely a hat százalékos tartomány felé vinné a munkanélküliséget”
– árulta el a Financial Times-nak Summers.
Α Harvard professzora már nyáron is hangsúlyozta, hogy egy recesszió inkább megoldást kínálna a jelenlegi tartós árszínvonal növekedés problémájára: öt év öt százalék feletti munkanélküliségre van szükség az infláció visszaszorításához az amerikai közgazdász szerint.
Summers „félretájékozódottnak” nevezte azokat a közgazdászokat – köztük tehát Reich-ot is – és politikusokat, akik arra késztetik a Fed-et, hogy állítsa le a folyamatos kamatemeléseket, mivel azok válságot idézhetnek elő. A régebben az amerikai jegybankot hevesen kritizáló közgazdász most azzal érvel, hogy sokkal nagyobb kockázatot jelent a gazdaság számára, ha a Fed nem tesz eleget az árak csökkentése érdekében.
Summers elárulta a CNN-nek, hogy visszanézve azt láthatjuk, hogy a Fed sokszor nem tett eleget, és így az infláció újra felgyorsult, viszont az elmúlt 60 év során nem találni példát arra, hogy a Fed „túl sokat tett volna”, és emiatt növekedtek újra az árak.
A híres közgazdász heves kritikával bírálta a trösztellenes törvényeket is, főleg miután Joe Biden amerikai elnök felvetette annak lehetőségét, hogy egy váratlan nyereséget terhelő adóval (windfall tax) „büntetné meg” az olajipart a magas (energia)árak miatt.
Summers – Reich-al szemben – úgy véli, hogy a vállalatoknak semmi közük az inflációhoz, és ha a választók azt keresik, hogy ki okolható az inflációért, nem szabad hibáztatni a nagyvállalatokat és a rekord szintű vállalati profitokat.
(Fotó: Pixabay)
Donald Trumpnak az általa nagynak és gyönyörűnek nevezett, szerteágazó, Amerika sok rendszerét megreformáló salátatörvénnyel sikerült elérnie második elnöksége első nagy törvényhozási sikerét.
Az ukrán dezinformációs kampány narratívájához hasonló módon próbálták a megvert és elhunyt kárpátaljai férfi kapcsán hitelteleníteni cikkünket – van azonban egy kis bökkenő.
A Mandiner megkeresésére kiderült: sem színpad, sem hivatalos program nem jár a Tisza-vezérnek.
Az ügyben – bizonyítottság esetén – felmerülhet az információs rendszer vagy adat megsértése bűntett gyanúja.
Külföldről támadják lapunkat, mióta feltártuk, hogy halálra vertek egy kényszersorozott magyar állampolgárt az ukrán toborzók.
A támadás elhárításán informatikusaink folyamatosan dolgoznak, az olvasóinktól elnézést kérünk a kellemetlenségekért.
Miközben a Tisza fővárosi politikusától csak egy érzéketlen megszólalásra futotta, Magyar Péter egyetlen Ukrajnát bíráló hangot sem mert kiejteni a száján azok után, hogy ukrán toborzók vertek össze egy magyar állampolgárt, aki később életét vesztette.
