Fekete ország
Lengyelország kaotikus tél előtt áll. A polgároknak választaniuk kell a csillagászati magasságokba emelkedő fűtésköltségek kifizetése és a fagyoskodás között. A földgázproblémák csak súlyosbodnak a kritikus szénhiány miatt, ami Európa legnagyobb – és a világ nyolcadik legjelentősebb – szénfelhasználó országát érthetően igen érzékenyen érinti.
Pedig nem kellett volna így történnie, de a lengyel kormány, élén Mateusz Morawiecki miniszterelnökkel annyira lelkesen kezdett bele az orosz energiahordozók elleni szankciókba, hogy már akkor kihirdette Lengyelország részéről a szénimport tilalmát Oroszországból, amikor Brüsszel még csak szövegezte a szankciós csomagot. Ő volt az is, aki szinte követelte a szénvásárlás tiltólistára kerülését a dokumentumban, ő volt, aki a szankció kihirdetésekor bőszen hangoztatta, hogy Lengyelország szénellátása nem fog veszélybe kerülni – és az is ő volt, aki
július közepén kényszeredetten olyan kritikus szénhiányról beszélt, amit a kormánya nem tud megoldani.
Születtek kísérletek az évi 8-10 millió tonna kieső orosz szén pótlására, de miután az energiaválság következtében egész Európában újranyílnak a szénerőművek, a kereslet-kínálat finoman szólva sincs összhangban egymással. Morawiecki utasítást adott ugyan a lengyel szénbányák kapacitásának növelésére, de ha ez elegendő lenne, a múltban nyilván nem az oroszoktól vásárolnak ilyen mennyiségben. Megoldást jelenthet az Ausztráliából, Dél-Afrikából és (abszurd, de igaz) Kolumbiából érkező szénszállítmányok lecsipegetése, ám az előbb említett összeurópai szénéhség alaposan összezavarja a megrendelő országok elsőbbségi sorrendjét. A kormányfő a válságmegoldás részeként utasította az állami tulajdonban lévő vállalatot, a Weglokokst, hogy teremtsenek elő 4,5 millió tonna szenet. Eddig ez nem sikerült, sőt a vállalat képviselői nem is nyilatkoznak az ügyben.
Szénszégyen
A helyzet odáig fajult, hogy a megnövekedett kereslet és a hirtelen vásárlási roham miatt az állami szénbányák kvótarendszert vezettek be a lakosság részére, azaz a szénnel fűtő polgárok csak meghatározott mennyiséget kaphatnak a fűtőanyagból. A Reuters helyszíni tudósítása szerint
a legrosszabb időket idézi a szénbányáknál feltorlódott, sok kilométeres kocsisor, ahol akár három nap is lehet a várakozási idő,