A régi prosperáló házasságok szétbomlottak, a faképnél hagyott keleti partnerek pedig összefogtak, és létrejött a kínai-orosz szövetség és erősödik a BRICS.
Mindez szembeállította egymással Keletet és Nyugatot. A globalizáció pedig megszűnt létezni.
Mert a globális ellátási hálózat csak békeidőben működik, a háború idején soha.
Csak akkor működik, ha a partnerek pozitív várakozásokkal tekintenek a jövőbeli gazdasági környezetre. A hosszú távú gazdasági előnyeik biztosításához béke kell.
Az is törvényszerű, hogy amikor az üzleti várakozások negatív irányba fordulnak, akkor eluralkodnak a piacokhoz, anyagokhoz és technológiához való hozzáféréssel kapcsolatos aggodalmak, és érdekeik védelmében minden válságba torkollik. A kereskedelmi elvárásoknak ez az elmélete pedig meghatározza a jelenlegi nagyhatalmi harcokat is.
Milyen következmények várhatóak?
Pozsár szerint az orosz nyersanyagok és az olcsó kínai áruk nélkül a nyugati gazdasági teljesítmény csökkenni fog, és alacsony szinten marad.
A gazdaság fejlődési ütemének görbéje L betűt formáz majd.
Pontosan úgy, ahogyan most az Európai Unióban, ahol a magas energiaárak az egész kontinens deindusztrializációjával fenyegetnek, ami maga után vonja a termelőkapacitás állandó csökkenését.
Hogy az "L" "L/"-vé válhasson, azaz hogy a gazdaság felfelé emelkedjen, ahhoz már nem lesz elég az aggregált kereslet egyszerű támogatása - mert nem lesz kitől olcsó árukat és nyersanyagokat importálni.
A fellendülés "/" részének a termelőkapacitásba való beruházásról, az aggregált kínálat megteremtéséről kell szólnia.
A globalizáció Ponzi-féle sémája
Pozsár elemzésének egyik különleges része, amikor összehasonlítja a 2008-as válságot a jelenlegivel.
Alapfeltevése szerint a készletek az ellátó hálózat számára ugyanazt jelentik, mint amit a likviditás a bankok számára.
Ezért emlékezteti a jelen története a 2008-as eseményekre, amikor a just-in-time likviditás eltűnt. Addig az volt a szabály, hogy egy pénzintézet bármikor könnyen eladhatta eszközeit piaci áron. A pénzügyi válság megjelenésével azonban a just-in-time likviditás hirtelen elpárolgott. A bankoknál hatalmas nem likvid eszközök maradtak, és a második világháború óta a világ átélhette a legnagyobb pénzügyi válságát.
Okfejtése szerint a just-in-time készletek esetében is hasonló a helyzet. A cégek hallgatólagosan feltételezik, hogy mindig megkaphatják, amit akarnak, anélkül, hogy az árat mozgatnák. De ez a feltételezés már nem érvényes, és csak rosszabb lesz, ahogyan a Nyugat egyre inkább háborút folytat Kelet ellen.