Sokakban a font közelmúltbeli árfolyamcsökkenése az 1992-es „fekete szerda” válságának emlékét idézi, mások szerint a font gyengülése nem jelenti általánosan a brit eszközökbe vetett bizalom megrendülését. A háztartási energiaárak felső határának nemrég bejelentett terve azonban most valutaproblémákhoz vezethet, mivel hatalmas potenciális veszteségek fenyegetik az ország fizetési mérlegét.
A font szeptember eleji gyengülésével 1985 óta a legalacsonyabb szintre esett az amerikai dollárral szemben. Egy héttel később újabb 5 százalékot veszített, és a kereskedők szerint elérhető közelségben van a dollárral szembeni paritás. (Ha belegondolunk, 1800-tól a második világháborúig a font árfolyama stabilan 5 dolláros szinten volt.) Érthető, hogy mindez felidézte a korábbi történéseket, és sokakat arra késztetett, hogy a fontot egy feltörekvő piaci valutához hasonlítsák. Mások szerint ez az összehasonlítás azonban pontatlan. Bármilyenek is legyenek a jelenlegi gazdasági megpróbáltatások, az Egyesült Királyságnak erős intézményei, virágzó demokráciája, valamint elfogadható növekedési és alacsony inflációs mutatói vannak.
A font árfolyama 2007 végén ugyanakkor újra jó bőrben, 25 éves csúcsán volt, elérte a két dollárt. Talán utoljára? A 2008-as pénzügyi válság beköszöntével a helyzete ugyanis újra megromlott. A globális pénzügyi rendszer átmeneti csődjével az erős és robusztus gazdaság víziója is csődbe ment. Ez választói elégedetlenséget váltott ki, ami a Brexitben csúcsosodott ki.
A Brexit azonban nem oldotta meg az ország gazdasági helyzetét. A koronavírus és az energiaválság megmutatták, hogy az ország mennyire nincs felkészülve a váratlan kihívásokra.
Az előrejelzések szerint a G7-országok közül Angliában lehet a legerősebb a recesszió, a legmagasabb az inflációval, és beköszönthet újra a brit szegénység egyes társadalmi rétegek esetén.
Liz Truss új miniszterelnök Boris Johnson bukása után szinte rögtön bemutatta az elmúlt 50 év legnagyobb adócsökkentéseit, egyúttal a családok és a cégek tömeges energiatámogatását, a gazdaság deregulációját és speciális gazdasági övezetek létrehozását jelentette be. Célja egyértelmű: 2,5 százalékra növelni az ország gazdasági növekedését.
A brit kormány összességében a GDP két százalékának megfelelő tartós adócsökkentést jelentett be. A természetes személyek jövedelmének alapadókulcsa 20-ról 19 százalékra csökken, de a magas jövedelműek esetében jelentősebben, 45 százalékról 40 százalékra. Emellett nem emelik a jogi személyek adóját 25 százalékra, mint azt tervezték.
Mindez a következő 5 évben a GDP több mint 7 százalékába kerül az államkasszának. A becslések szerint a drága energiaköltségek finanszírozására fordított adósság is hasonló mértékben fog növekedni, miután a kormány kétéves időszakra korlátozta az árakat. Összességében
A piac reakciójával azonban nem lehettek elégedettek az angolok. A font rögtön zuhanni kezdett, az államkötvények pedig a legnagyobb napi veszteséget könyvelték el. Az ok nyilvánvaló: egy hatalmas fiskális ösztönzés a magas infláció idején nemcsak hogy nem segít, hanem akár vissza is üthet.
Többen figyelmeztetnek, hogy az amerikai dollár és talán az euró kivételével szinte minden más valutához hasonlóan a fontot sem lehet domináns valutaként jellemezni. Az Egyesült Királyságon belüli és még néhány kisebb nemzetközösségi ország közötti kereskedelmen kívül nincs természetes nemzetközi kereslet a font iránt.
Az is tény, hogy a fontot már nem igazán használják értékőrzőként. Az
Ez azt jelenti, hogy a font értéke – a legtöbb más valutához hasonlóan – attól függ, hogy a külföldi befektetők megfelelőnek tartják-e a kormány gazdaságpolitikáját.
Bizonyos értelemben a Brexit nem különbözött az ország kereskedelmi feltételeit érő bármely más negatív sokktól, és a valuta ennek megfelelően értékelődött le. Ugyanakkor felmerültek az aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Királyság továbbra is képes lesz-e olcsón kölcsönt felvenni, hiszen a legnagyobb kereskedelmi partnerétől szakadt el.
Az első jelek arra utalnak, hogy ezek az aggodalmak túlzóak voltak. Az Egyesült Királyság külső finanszírozási igénye, amelyet a folyó fizetési mérleg hiánya tükröz, az évszázad első évtizedében a GDP 2,6 százalékáról 2020-ra a GDP közel 4 százalékára emelkedett. Az inflációval kiigazítva azonban az Egyesült Királyság finanszírozási költségei valójában csökkentek a Brexit utáni időszakban.
Gene Frieda kommentárja szerint viszont a közelmúltban az energiaszámlák erőteljes emelkedése
és jelentősen magasabb hitelfelvételi költségeket eredményezett.
Úgy véli, a Truss-kormány azon döntése, hogy a háztartások számára felső határt szab a belföldi energiaáraknak, hogy korlátozza a magasabb nagykereskedelmi árak fogyasztásra gyakorolt hatását, hasonlít az Egyesült Királyság 30 évvel ezelőtti sikertelen árfolyamrögzítéséhez.
Ha a nagykereskedelmi gázárak az egekbe szöknek, a támogatási rendszer költségei is az egekbe szökhetnek. Amennyiben a hitelfelvétel költségei szorosan kapcsolódnának a gáz nagykereskedelmi árához, amelyre nincs befolyása, a költségvetés mérlege is hatalmas potenciális veszteségeknek lesz kitéve.
Gene Frieda véleménye tehát az, hogy az Egyesült Királyság
Amennyiben a gázárak további emelkedése még magasabb kamatlábakhoz vezetne, akkor Nagy-Britannia magas adósságállománya miatt ezt szinte biztosan mély recesszió követné. Önmagában nem lenne szükség az árrögzítés megszűntetésére, de a font sterling így is járulékos károkat szenvedne, mivel a külföldi finanszírozás elapadna.
A német gazdaság hosszabb ideje küzd versenyképességi problémákkal, és egyelőre nem látszik, mikor jöhet el a fordulat legfontosabb külpiacunkon – amit az augusztusi ipari termelési adatok is tükröznek. A Makronóm Intézet elemzőjének értékelése szerint a hazai ipari teljesítmény érdemi felpattanása várhatóan csak jövőre következhet be, amennyiben a német gazdaság helyreáll és a belső kereslet is tovább élénkül.
Volt némi halvány remény 2024-ben egy minimális, 0,3 százalékos gazdasági bővülésre. De még ezt az előrejelzést is le kellett rontani. A Scholz-kormány egyre nagyobb kutyaszorítóba kerül.
Nem jó hír hazánknak sem, hogy gyülekeznek a felhők a német gazdaság felett, hiszen ezer szállal kötődünk hozzájuk. A múlt héten átfutottuk a Spiegel gazdasági rovatát, és nem igazán találtunk pozitív hangulatú írást. Már maguk a németek sem igazán tudják, miképp lehetne ebből a helyzetből kikecmeregni.
Egymás sarkát tapossák a csapnivaló mutatók a német gazdaságban.
A 2022-es inflációs sokk miatt tartósan magas maradt az USA-ban is a szolgáltatásinfláció, ami nehezíti a Fed számára a monetáris lazítást. Bár a mai inflációs adat megnyugtatta a piacokat, a befektetők továbbra is bizonytalanok, hogy szeptemberben 25 vagy 50 bázispontos kamatvágás következik-e, így az augusztus 5-e utáni pánikot követően most inkább a kivárás jellemző – értékeli a friss adatokat és a piaci helyzetet a Makronóm Intézet elemzője.
Az orosz katonák új robbanószerkezeteket fedeztek fel a kurszki régióban, melyeket szerintük az ukránok szórtak szét. Az apró robbanószer az oroszok szerint még az olyan brutális eszköznél is rosszabb, mint a hírhedt PFM-1-es.
A katalán sikeredző már mindent elért a Citynél.
