A font szeptember eleji gyengülésével 1985 óta a legalacsonyabb szintre esett az amerikai dollárral szemben. Egy héttel később újabb 5 százalékot veszített, és a kereskedők szerint elérhető közelségben van a dollárral szembeni paritás. (Ha belegondolunk, 1800-tól a második világháborúig a font árfolyama stabilan 5 dolláros szinten volt.) Érthető, hogy mindez felidézte a korábbi történéseket, és sokakat arra késztetett, hogy a fontot egy feltörekvő piaci valutához hasonlítsák. Mások szerint ez az összehasonlítás azonban pontatlan. Bármilyenek is legyenek a jelenlegi gazdasági megpróbáltatások, az Egyesült Királyságnak erős intézményei, virágzó demokráciája, valamint elfogadható növekedési és alacsony inflációs mutatói vannak.
Harminc évvel ezelőtt, 1992. szeptember 16-án a devizaspekulánsok arra kényszerítették a brit kormányt, hogy feladja a font sterling részvételét az európai árfolyam-mechanizmusban. A „fekete szerdát” követő napokban a font sterling 15 százalékot veszített értékéből, és 1993 elejére az értékének csaknem egyharmadát elveszítette. Soros Gyuri bácsi egymilliárd dollárt keresett, és a font árfolyama a 2-es értékről 1,5 dollárra esett.
A font árfolyama 2007 végén ugyanakkor újra jó bőrben, 25 éves csúcsán volt, elérte a két dollárt. Talán utoljára? A 2008-as pénzügyi válság beköszöntével a helyzete ugyanis újra megromlott. A globális pénzügyi rendszer átmeneti csődjével az erős és robusztus gazdaság víziója is csődbe ment. Ez választói elégedetlenséget váltott ki, ami a Brexitben csúcsosodott ki.