Élő közvetítés A világszerte gyorsuló infláció és az új európai háború miatt 2022 első feléről érthető módon borús képet festhetünka gazdaságok és a pénzügyi piacok tekintetében. Jim O'Neill szerint a legújabb fejlemények némi reményt adnak arra, hogy már nem annyira indokolt az eluralkodott pesszimizmus, mint pár hónappal ezelőtt.
Jim O'Neill, a Goldman Sachs Asset Management korábbi elnöke és az Egyesült Királyság korábbi pénzügyminisztere az Egészségügyi és Fenntartható Fejlődés Páneurópai Bizottságának tagja.
A volt pénzügyminiszter szerint, mivel az elmúlt hónapokban oly sok szó esett stagnálásról, inflációról és stagflációról, érdemes megkérdőjelezni, hogy vajon indokolt-e az uralkodó pesszimizmus, és a recesszió vészharangjainak kongatása. Év elején ugyanis egyik cikkében még szintén osztozott a borúlátásban, mostanra azonban négy okból is kénytelen a szerző elgondolkodni korábbi nézetein.
Jim O'Neill az év kezdetén nagyon borúsan tekintett az elkövetkező időszakra. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy a 2021-es, kiemelkedően erős teljesítmény után a pénzügyi piacok kezdenek belenyugodni a fiskális és monetáris politikák 2022-es valószínűsíthető szigorításába. Azt is említette, hogy nem tud felidézni még egy olyan időszakot, amikor ennyi bizonytalansági forrás lett volna. Az akkori cikkében is csak egy tapasztalati törvényszerűség volt bizonyos. A szabály szerint, ha a főbb amerikai tőzsdeindexek emelkednek az új naptári év első öt kereskedési napján, a piacok összességében jól teljesítenek az év során. Egy régi tőzsdei almanach szerint az 1950-es évek óta ez az esetek 85 százalékában így volt. Viszont azokban az esetekben, amikor a piacok az első öt kereskedési napon lefelé estek, a piac az esetek 50 százalékában nettó negatív évet élt át. Ez kicsit olyan, mint mikor a régi parasztember az évkezdő napok alapján próbálta megjósolni az előtte álló év időjárását. Mindenesetre 2022 első öt napjában a piacok csökkenést mutattak.
Először is Jim O'Neill számára megdöbbentő, hogy a recessziós narratíva mennyire elterjedt: mint írja, szinte mindenki úgy véli, hogy a fejlett országok recesszió felé tartanak, vagy már most is recesszióban vannak. Mindenki azt akarja tudni, hogyan készüljünk fel a recesszióra, pedig nem nagyon ismerünk olyan korábbi recessziót, amelyet ennyire magabiztosan vártak volna, mint azt, amely állítólag most hamarosan bekövetkezik.
A volt pénzügyminiszter megállapítja, hogy végül is
maga a „recesszió” szó azért is olyan ijesztő, mert a recesszió jelensége általában váratlanul következik be.
A gazdasági előrejelzők általában egészen addig nem látják őket, amíg be nem következik. Ez történt 2007-2008-ban (ami eléggé egyedi eset volt) és 2020-ban is, a COVID-19 megérkezését követően. Most azonban még egyes központi bankok (nevezetesen a Bank of England/BOE) is nyíltan recessziót jósoltak az idei évre. Fel is teszi a kérdést:
Vajon a gazdasági előrejelzések hirtelen jobbak lettek, vagy valami másról van szó?
Két egymást követő negyedév negatív GDP-növekedése általában annak a jele, hogy egy gazdaság recesszióban van, és úgy tűnik, hogy az amerikai GDP az idei év első két negyedévében valóban csökkent. De Jim O'Neill szerint figyelembe kell vennünk a nyilvánvaló zsugorodás konkrét okait. Ezek közül néhány, mint például a készletek jelentős csökkenése, olyan pályát írnak le a gazdaság egészéről, amelynek más mutatók viszont ellentmondanak. Az amerikai Munkaügyi Statisztikai Hivatal júliusi foglalkoztatási jelentése például a vártnál lényegesen erősebb volt. Ezen adatok fényében nem lenne meglepve, ha a National Bureau of Economic Research (Nemzeti Gazdaságkutató Iroda, a hivatalos döntőbíró) kijelentené, hogy az USA nincs recesszióban.
Jim O'Neill az uralkodó narratívával kapcsolatos szkepticizmusának másik oka az, hogy nem minden közép- és hosszú távú mutató utal tartósan magasabb inflációra. A Michigan Egyetem által szorosan figyelt ötéves inflációs várakozások indexe rövid időre 3 százalék fölé emelkedett, de azóta 2,9 százalékra esett vissza, ami arra utal, hogy az átlagfogyasztók az idei év hatalmas inflációs hullámát ideiglenesnek tekintik. Persze még korai lenne túlságosan bízni ebben a megállapításban, de ha a fogyasztói hangulat az elkövetkező hónapokban tovább enyhül, akkor gyanítható, hogy a Fed is békésebb hangokat fog megütni.
Harmadikként a volt pénzügyminiszter felhívja a figyelmet, hogy bár számos nyersanyag ára is jelentősen megemelkedett az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest, az elmúlt hetekben ezek elkezdtek csökkenni. Ha ez a folyamat viszonylag stabil maradna, akkor az infláció is sok országban mérséklődne. Azt az érdekességet is megemlíti, hogy miközben a BOE recesszióra és még magasabb inflációra vonatkozó előrejelzése túlzott figyelmet kapott, azt viszont úgy tűnik, kevesen vették észre, hogy a központi bank végső soron arra számít, hogy az infláció a 2023-as év nagy részében meredeken visszaesik a magasabb csúcsról.
Negyedik pontként arról ír, hogy a legtöbb befektetési bank jelentéseiben manapság erősen feltételezik, hogy a központi bankok erőteljesen harcolni fognak minden pénzpiaci rally ellen, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy a jelenlegi alacsony munkanélküliség, a felfelé irányuló bérnyomás és az inflációval kapcsolatos aggodalmak közepette a pénzügyi feltételek enyhüljenek. Bár ez minden bizonnyal igaz lehet, de ha ezt az üzenetet hallani a központi bankároktól, akkor O'Neill inkább arra számít, hogy a központi bankárok valamikor meg fogják változtatni a véleményüket a gazdasági környezetről.
Mivel senki sem látnok, O'Neill is emlékeztet arra, hogy 2020-ban és 2021 nagy részében a központi bankárok között az volt a konszenzus, hogy az infláció átmeneti. Bár azóta megváltoztatták a véleményüket, kiderülhet, hogy mégsem tévedtek teljesen.
A volt pénzügyminiszter azért óva int a túl korai optimizmustól. Nem akarja azt a benyomást kelteni, hogy a recessziós félelmek alaptalanok. Amennyiben az inflációs jelek (például a nyersanyag-, ingatlan- és használtautó-árak) és a hosszú távú inflációs várakozások közelmúltbeli visszaesése megfordul, akkor vissza kell hátrálnia. De mivel 40 éve él és együtt lélegzik a pénzügyi piacokkal,
mindig izgatott, ha valamiről ilyen erős konszenzus alakult ki - különösen akkor, ha a tényleges bizonyítékok egy része ellene szól.
„Mindenesetre nagyon remélem, hogy a pesszimizmus túlzónak bizonyul. A fejlett gazdaságok komoly kihívásokkal néznek szembe, nem utolsósorban a termelékenység tartósan gyenge növekedésével, ami negatív hatással van a társadalmi és gazdasági élet számos más területére. Az elkövetkező években mindenképpen hatalmas, ismétlődő kihívásokkal kell szembenéznünk. Szerény megkönnyebbülést jelentene, ha kiderülne, hogy hagytuk, hogy a végzet és a homály eluralkodjon rajtunk” – zárja sorait Jim O'Neill.
A Fed nem változtatott a kamaton, de az amerikai infláció kezelése továbbra is kihívást jelent, és a munkaerőpiac feszessége növeli az USA inflációs kockázatait. Így a kamatcsökkentésekre még várni kell, a Fed inflációs célja reálisan csak 2026-ban érhető el – értékeli a Fed szerda esti kamatdöntést a Makronóm Intézet elemzője.
Bár az Egyesült Államok tényként közölte a találkozó előtt: a G7-ek megállapodásra jutottak abban, hogy a befagyasztott orosz jegybanki vagyont valamilyen formában Ukrajnának olvasztják ki, a megoldás nagyon kompromisszumos és hajmeresztő lett egyben.
A szervezett utak nem olcsók a németországi Eb-meccsekre, a magyar–svájci mérkőzésre a last minute ajánlatok repülővel 450 ezer, busszal pedig 190 ezer forinttól érhetők el. Ebben azonban a ma már borsos árú belépőjegy és a szállás is benne van. Ha valaki tud jegyet szerezni még, és egyénileg utazik, jó, ha tudja, a meccsek estéjén az adott város olcsóbb szállásainak az árai jellemzően megduplázódnak, és az utazási időbe a helyi dugókat is érdemes belekalkulálni.
Az utóbbi években kibontakozó konfliktus nem csupán két globális gazdasági szuperhatalom közötti versengés, hanem stratégiai jelentőségű küzdelem is a technológiai fölényért és a globális befolyás megszerzéséért.
A háború miatti elégedetlenségre és nyaketekert módon a „valódi orosz hazafiasságra” apellálnak.
Finoman szólva sem tűnik úgy, hogy jó formában van.
„Még egyszer bocsánatot szeretnék kérni Karsai Dánieltől, családjától és minden olyan embertől akiben minősíthetetlen kijelentésem megbotránkozást keltett!” – írta Szakács.
„Oroszország ezt a háborút akár ma befejezheti, ha leállítja a támadásokat, és visszahívja csapatait Ukrajnából” – tette hozzá a német kancellár.
