Egy technikai fizetésképtelenség ténye elég sokáig (akár 10-15 évig is) kísérteni fogja a Naftogázt, és ez kihathat a jövőbeni hitelfelvételek kamatjaira is. Pl. nem 10 százalékos, hanem 20 százalékos hiteldíjjal kell számítania, ami közvetett módon a fogyasztókra fog áthárulni.
Az sem mellékes, hogy mivel a Naftogáznak mind Ukrajnában, mind külföldön van vagyona, ezért a kötvénytulajdonosok bírósági úton rendezhetik számláikat az állami vállalattal szemben. Sajtóértesülések szerint a Naftogáznak van egy leányvállalata Svájcban. A leányvállalat feladata összetett pénzügyi tranzakciók lebonyolítása. Jelenleg kb. 400 millió dollár van a számláin. És érdekes egybeesés miatt azok most is ott vannak. Ezt a pénzt a hitelezők kérésére bármikor lefoglalhatják, és ismerve Svájc meglehetősen szigorú hozzáállását az ilyen kérdésekben, a hitelezők sikerrel is járhatnak.
„Dominóhatásra” készülhetünk?
A Naftogáz technikai csődje kihatással lehet az egész országra. Az állam fizetésképtelensége előidézhet egy „dominóhatást” a vállalati szférában. Az állami vállalatok nem fogják tudni fizetni adósságaikat, ha az államnak nincs miből fizetnie. A szakértők szerint az ukrán hatóságoknak április óta kellett volna tárgyalásokat kezdeniük az államadósság átstrukturálásáról. Ekkorra már látszott, hogy a nemzetgazdaság katasztrofális állapotban van. Május-június hónapban kellet volna kérni az államadósság 50 százalékának elengedését, a megmaradt részt átütemezni 15-20 évre, a kamatokat pedig csökkenteni a meglévő 7,5 százalékról 2,5 százalékra és csökkenteni a GDP-warrantokból származó jövedelemkifizetéseket. De ezt a lehetőséget az ország elmulasztotta, mivel időben fizette ekkortájt a kötelezettségeit.
Már egy jó ideje nyílt titok, hogy a nyugati partnerek finanszírozása nem elég az ország működésének fenntartására: előbb havi 5 milliárd dollárra tartott igényt az ukrán vezetés, ami mára már 9 milliárdra rúgott, amiből jelenleg a Nyugat csak 1 milliárdot hajlandó biztosítani.