Ebből is látható, hogy a kötvénypiac a legnagyobb adósságforrás, viszont a kötvényeket kibocsátó cégek relatív nyertesei a kamatlábak emelésének, hiszen fix kuponokat fizetnek: a 2020 óta kibocsátott 5 milliárd dollár értékű vállalati kötvények nagyjából 87 százaléka fizet fix kuponokat. A befektetési besorolású kötvények átlagos kamatszelvénye mindössze 3,6 százalék, vagyis a 2000-es évek eleji kamatlábak nagyjából fele, mely a 2019-es szintet sem üti meg. Ez pedig elszigeteli a hitelfelvevőket, ahogy a kamatlábak, nőnek.
Ezek a fix kamatozású kötvények sem most fognak lejárni. A piac magas hozamú részét képezi a befektetési besorolás alatti kibocsátók nagyjából 1,8 milliárd dolláros adóssága, amelyek általánosságban véve kisebb vagy erősen eladósodott vállalatok. Ez a terület egy újrafinanszírozási hullámot tapasztalt 2020-ban és 2021-ben is, aminekaz lett az eredménye, hogy egy 73 milliárd dollár értékű magas hozamú kötvény lejárati ideje 2022-2023 környékén esedékes, a kockázatos lejáratú kötvények esetében ez 2029.
Egyre növekvő kockázatok a magánpiacokon
Az egyre emelkedő kamatlábak hatása sokkal nagyobb a szindikált hitelek és a magánadósság piacán, hiszen itt jellemzően változó kamatozású hiteleket bocsátanak ki, s habár ennek a kamatkockázatnak egy részét fedezték, ennek ellenére itt is drasztikus volt a növekedés: a 2015 és 2021 között eltelt 6 évben mintegy 15 százalékkal nőtt meg a magas hozamú kötvények értéke. Ezzel szemben a tőkeáttételes hitelek, vagyis a szindikált hitelek egy részhalmaza 50 százalékkal, a magánhitelek mérete pedig több mint a kétszeresére nőtt.
A magánhitelek egyre növekvő piaci részesedése azt támasztja alá, hogy kibocsátóiknak árbiztonságot nyújtanak és sokkal könnyebben kezelhetőek, mint egy banki hitel feldarabolása egy bankon keresztül. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy a 85 százalékos adósságteljesítmény-arányú cégeket mozgósító magántőke-üzletek napjai mára lejártak, hiszen a magántőke-ügyletek átlagos adósság/érték aránya az előző évben megközelítette az 50 százalékot.