A Newsweek egy terjedelmes írásban foglalkozik Szaúd-Arábia jelentkezésével a BRICS tagországok közé. Egy magát utolsó menedéknek is nevező konzervatív portál furcsának találja az időzítést, hiszen Joe Biden ebben a hónapban látogatna el a szaúdiakhoz. Virág elvtársat idézve: „A nemzetközi helyzet fokozódik!”
A Newsweek párhuzamba helyezia NATO terjeszkedését (Finnország és Svédország csatlakozása), az USA, Japán és a G7-ek keménykedését azzal a folyamattal, ami Oroszországban és Kínában történik:keleten ugyanis a Peking és Moszkva vezette biztonságra és gazdaságra összpontosító tömbök új tagokat akarnak felvenni, köztük Iránt és Szaúd-Arábiát. A két befolyásos közel-keleti rivális bevonása kétségkívül jelentős hatással lesz a globális geopolitikai egyensúlyra.
Mivel a nyugati olvasó hajlamos arra, hogy csak a maga dolgaival törődjön, ezért nem árt a Newsweek összeállítását idézni, miképp is igyekeznek a Nyugat által lesajnált országok a maguk kezébe venni a dolgokat.
Megemlítik a Sanghaji Együttműködési Szervezetet (SCO), amelyet 1996-ban politikai, gazdasági és katonai koalícióként alapított Kína, Oroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán. Ehhez csatlakozott 2001-ben Üzbegisztán, majd 2017-ben beszervezték a dél-ázsiai két ellenségeskedő országot, Indiát és Pakisztánt. A BRICS feltörekvő gazdasági hatalmak szervezeteként jött létre 2006-ban. Brazília, Oroszország, India és Kína mellé 2010-ben csatlakozott Dél-Afrika.
A megszólított szakértő szerint a BRICS és az SCO egyik fontos ideológiai tulajdonságában azonos: mindkettő a multipolaritásra összpontosít, és csúcstalálkozóikat akkor is megtartják, ha egymással vitában állnak. Mindkettőre jellemző, hogy multiplikátorként törekszik a többpólusúságra, és segít alternatívákat teremteni a valuta és bankrendszerben. Ezzel ez a társaság betöltheti azokat a réseket, amelyeket az amerikai intézmények szankciói okoznak.
Irán, amely már a Sanghaji csoport megfigyelője is volt, a szeptemberi vezetői csúcstalálkozó közepette megkezdte formális tagfelvételi folyamatát. Június végén, az iráni külügyminisztérium bejelentette, hogy az Iszlám Köztársaság is csatlakozni kíván a BRICS-hez is.
Szaúd-Arábia állítólag szintén fontolóra vette BRICS-tagságát, derült ki, miután Szergej Lavrov orosz külügyminiszter május végén látogatást tett a királyságban. A bejelentés azt követően történt, hogy Szaúd-Arábia csatlakozott Argentínához, Egyiptomhoz, Indonéziához, Kazahsztánhoz, Nigériához, Szenegálhoz, Thaiföldhöz és az Egyesült Arab Emírségekhez, akik reagáltak Kína meghívására a „BRICS+” megbeszélésre.
A jelöltek közül Argentína már tagfelvételi kérelmet nyújtott be, ami potenciálisan növeli a csoport státuszát, hiszen Brazília mellett Latin-Amerika jelenléte erősödik. Márpedig sokan tartják Dél Amerikát az USA hátsó kertjének .
A BRICS többpólusú megközelítése a nemzetközi ügyekben nem csak Irán és Szaúd-Arábia számára bizonyul vonzónak.
A két nemzetnek azonban megvannak a maga egyedi okai a tagság keresésére.
A Newsweek szerint Rijád számára ez a lépés valószínűleg kevésbé szól arról, hogy lecserélné a Washingtonnal évtizedek óta ápolt szoros kapcsolatokat,inkább tovább szeretné növelni a királyság független szereplői státuszát. Az a vízió, amelyet Mohammed bin Szalman herceg tárt fel egy évvel azelőtt, hogy 2017-ben kinevezték Szaúd-Arábia trónörökösévé és tényleges uralkodójává, felvázolta azt a tervet, amellyel országa olajfüggő gazdaságát diverzifikálnák, és a királyságról egy új képet mutatnának be az ország és a nemzetközi közösség számára.
Azt találja furcsának a portál, hogy miközben Mohamed trónörökös igyekezett fokozni az együttműködést az Egyesült Államokkal, és Joe Biden elnök ebben a hónapban készült első látogatására a monarchiában, amelyet egykor "páriának" bélyegzett az állítólagos emberi jogi visszaélések miatt,
a szaúdi királyi család az elmúlt években Oroszországgal és Kínával is bővítette kapcsolatait.
A BRICS-országokhoz való csatlakozás viszont Rijád elkötelezettségét bizonyítaná, hogy ők is erősítenék az USA és közvetlen szövetségesei védnökségén kívül létrehozott gazdasági kereteket. A BRICS egyik vezetője szerint Szaúd-Arábia csatlakozása egyensúlyba hozza a világgazdasági rendszert, mivel a királyság a világ legnagyobb olajexportőre, és a G20-ban is benne van. Így Szaúd-Arábia hatékonyabban tudna partnerségeket kialakítani a világ minden országával.
Ez a megközelítés éles ellentétben áll Washingtonéval, amely a szankciók egyre növekvő listájával rendszeresen kizárta azokat az országokat, amelyekkel nem értett egyet. Az Egyesült Államok domináns helyzete a globális pénzügyi rendszerben hagyományosan kevés lehetőséget hagyott ezeknek a nemzeteknek, de ez a helyzet fokozatosan változik, ahogy a BRICS-hez hasonló keretrendszerek potenciális módokat kínálnak a korlátozások kikerülésére.
Mindenesetre a Newsweek megállapítja, hogy
mindez nem azt jelenti, hogy a két blokk szükségszerűen nyugatellenes.
Az SCO és a BRICS nem formális katonai szövetségek, mint például a NATO, eleve befogadónak tekintik magukat. De látni kell: a G7-csoportból Oroszországot 2014-ben felfüggesztették (Krím) és például Kína vagy India nem kapott meghívást.
Az Iszlám Köztársaság elleni nemzetközi szankciókat, amiket a nukleáris tevékenysége miatt kapott, 2015-ben feloldották, majd Donald Trump 2018-ban felmondta a megállapodást, ami súlyosan gátolta Teheránt, hogy kereskedjen a nemzetközi közösséggel. Biden tárgyalni kezdett a megállapodás lehetséges visszaállításáról, de a folyamat múlt év áprilisa óta zsákutcába sodródott. Így nem csoda, hogy a washingtoni politikai váltás miatti csalódottság arra késztette Teheránt, hogy egyre inkább a saját régiójában (Pekinggel és Moszkvával) keressen stratégiai partnerséget.
Úgy érzékelik, a Nyugat nem engedi, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság középhatalomként betöltse jól megérdemelt regionális szerepét.
Emellett az irániak azt is tudatosítják, hogy a gazdaság súlypontja áthelyeződik keletre, és igyekeznek közelebb kerülni azokhoz a szervezetekhez, amelyekben a keleti hatalmak, például Oroszország és Kína jelentős szerepet játszanak.
Azt is megjegyzi a portál, hogy bár Iránt az elmúlt évtized legsúlyosabb szankciói sújtották, ennek ellenére jelentősen ki tudta bővíteni hatalmát a térségben. Emellett Szaúd-Arábiához hasonlóan Irán olaj- és gázkészletei miatt is fontos stratégiai partner, különös tekintettel a kialakult globális energiaügyre.
Irán jelenleg az egyetlen energiaforrás-termelő a Perzsa-öbölben, amely nem szövetségese az Egyesült Államoknak, és vígan ellátja Kínát, még ha a Peking és Washington közötti kereskedelmi háború eszkalálódna is. Emellett az orosz-ukrán háború kapcsán Irán geopolitikai pozíciója is megerősödött, és ez most nagyon fontos Oroszország és Kína számára.
Tény, hogy Kína és bizonyos mértékig India olajimport-függősége jelentős,
viszont, ha a csoporthoz csatlakozik a három legnagyobb nagy olajtermelő, az eléggé pikáns helyzetet teremt a Nyugat számára. Az egyéb nyersanyagok jelentős része a formálódó csoport kezében van, ha emellé még társulnak az energiahordozók, akkor az jelentős versenyelőnyhöz juttatják a Nyugat által eddig lesajnált országokat.
Teherán és Rijád olajtartalékai erősebb támaszt nyújtanának a BRICS-országoknak az USA-dollár hegemóniájának átvételében a világ pénzügyi rendszere felett, mivel a dollárnak, mint globális tartalékvalutának felváltásához több árualapra van szükség.
Kína és Oroszország tehát tudatosan bővíti a csoportosulást, hogy olyan országok koalícióját hozza létre, amelyeknek függőben lévő vitái vannak a Nyugattal, vagy amelyeket a Nyugat megalázott a múltban.
A Newsweek is elismeri, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei súlyos hibát követtek el, amikor figyelmen kívül hagyták a BRICS, valamint az SCO, a feltörekvő pénzügyi intézmények, például az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank és a Nemzeti Fejlesztési Bank, valamint Kína Belt and Road Initiative kezdeményezését, amely mintegy 148 országot és 32 nemzetközi szervezetet sorolt be partnerként. Ezek mind olyan platformok, ahova bevonták azokat a többnyire szegény országokat, amelyeknek eddig nem volt beleszólásuk a világ ügyeibe.
A portál viszont kiemeli Irán és Szaúd-Arábia rivalizálását, amely bonyolíthatja részvételüket a lesajnáltak együttműködésében. A két nemzet között csendes diplomácia folyt az elmúlt években, de regionális befolyási vetélkedésük továbbra is dühöngött a Közel-Keleten, a leghevesebben Jemenben. Az egyik oldalon egy száműzött kormány támogatása, a másik oldalon pedig az Iránhoz kötődő Ansar Allah vagy a huthi lázadók. A konfliktus csak az elmúlt hónapokban csillapodott a törékeny három hónapos fegyverszünet eredményeként, és ez nem jelent feltétlenül tartós megoldást.
Kína és Oroszország azonban bebizonyította, hogy képes egy közös zászló alá hozni ellenségeket, amint azt mutatja India és Pakisztán egyidejű felvétele is az SCO-ba öt évvel ezelőtt, vagy Kína és India sajátos esete, amelyek rivalizálása időnként erőszakosra fordult a vitatott himalájai határaik mentén.
Ha figyelembe veszik tagjaik nézeteinek és megközelítéseinek különbségeit, akkor a BRICS-gazdaságoknak sikerül konszenzust kialakítaniuk, és határozottan előre tudnak lépni a globális kihívások leküzdésében.
A kínai Belt and Road Initiative több mint 200 együttműködési dokumentumot számlál, amelyeket 148 ország és 32 nemzetközi szervezet írt alá 2022. február 6-án az ország hivatalos Belt and Road portálja szerint.
A The Conservative Tree House portál erős bírálattal illeti a Newsweek cikkét, furcsállva a májusi hírről, amely hatalmas geopolitikai vonatkozásokat tartalmaz,
miért épp Joe Biden szaúd-arábiai királyságbeli látogatása előtt értekezik.
A szaúdi vezető Mohamed Bin Szalman viselkedése kapcsán felteszi a kérdést, hogy ez netán egy stratégiai geopolitikai nyomás a Bidennel való találkozó előtt vagy ez egy valódi lehetőség?
Ha az előbbi, akkor Joe Bident geopolitikailag lassan fogják megpörkölni Szaúd-Arábia korábbi lekicsinylései és ideológiai képmutatása miatt. Ha az utóbbi, akkor a nemzetközi kereskedelem, a bankszektor és a gazdaság tektonikus lemezei kicsúsznak az amerikaiak lába alól.
Az energiaszektor körüli globális szakadás jeleit vizsgálva fejtegeti a cikk, hogya nyugati kormányok lényegében a „Build Back Better” éghajlat-változási menetrendet követik, amely gazdasági motorok meghajtására felhagy a szén, az olaj és a gáz felhasználásával, míg a feltörekvő világ továbbra is a hatékonyabb és hagyományosabb energiaformákat használja saját energiaellátására.
A folyamatok, különösen a szaúdiak csatlakozása a petrodollár végét jelentené. Azaz, az Egyesült Államok azon képességének a végét, hogy a nemzetközi kereskedelmi valuta súlyát a külföldi kormányzatok manipulálására használja fel. Megteremtődött a globális gazdasági rendszer alternatívája. Az energetikai fejlődés eredményeként a világ kettérepedése garantált lenne.
A nyugati szövetség (sárga) az éghajlatváltozás vezérelte energiapolitikát követné. A világ többi része (szürke) hagyományos és hatékonyabb energiát használná. Ezzel teljes lenne az energiafelhasználás körüli globális szakadás. Egyszerűen fogalmaznak: az egyik oldalon mély geopolitikai lehetőség, a másikon a rövidlátó nyugati érzelmek.
Felvetik azt a lehetőséget is, hogy a Világgazdasági Fórumon belüli emberek még sem eszementek, inkább csak ideológiailag elfogultak. Előre tudták, hogy ez a globális szétválás meg fog történni. Ezek után lehet vitatkozni a nyugati vezetők indítékairól, akik az Oroszország elleni szankciókat strukturálták, és hogy tudták-e, hogy erőfeszítéseik milyen eredményeket hoznak. Bár az eredmény soha nem volt kétséges.
Érdekes a portál felvetése, miszerint a BRICS létrejöttét az Obama-kormány idézte elő, amikor jelentős befolyásratettek szert a multinacionális vállalatok az amerikai kormányzatban. Felemlítik azt is, hogy Trump idején a BRICS szinte jelentéktelenné vált.
Így azt a következtetést vonják le, hogy
a BRICS-közgyűlésben nem akarják, hogy vállalatok és multinacionális bankok irányítsák kormányukat.
A BRICS vezetői azt akarják, az országukban létező kormányzási forma irányítson, még ha az kommunista is.
Szerintük a BRICS vezetői korporátum-ellenesek. Ettől nem lesznek feltétlenül jobb sáfárok a kormányvezetők, egyszerűen ők akarják meghozni a döntéseket, és nem akarják, hogy a vállalatok erősebbek legyenek, mint amilyenek. Ennek eredményeként könnyen meglehet, hogy a BRICS-csoport lesz a Világgazdasági Fórum közgyűlésének ellentéte.
Szerintük a BRICS-csoport célja egyszerűen egy olyan alternatív kereskedelmi mechanizmus bemutatása, amely lehetővé teszi számukra, hogy a „nyugati szövetségben” lévő multinacionális vállalatok véleményétől függetlenül folytassanak üzleti tevékenységet.
Véleményük itt már egyezik a kettős valutarendszer kifejlődésének alternatívájával. Azzal, hogy a BRICS csapata alternatívát kíván létrehozni az összes többi nemzet számára. A jelenlegi nyugati kereskedelmi és pénzügyi platformok a dollár valutaként való felhasználásával működött. Lehetséges, hogy sok nemzet mindkét pénzügyi mechanizmust alkalmazná, szükségleteitől függően.
Zárszóként megállapítják, hogy a BRICS-csapat, különösen, ha kibővülnek Szaúd-Arábiával, Iránnal és Argentínával ellensúlyozná a nyugat kereskedelmi és pénzügyi irányítását. Ez a globális hasadás a lehetőségtől a valószínűség felé halad.
Amennyiben Szaúd-Arábia csatlakozik a BRICS-hez, a törés szinte biztossá válik.
(Fotó:AFP)
Az a helyzet, hogy ezekben a figurákban az eszme felülírja az emberséget, és csak azért nem akasztanak, nyaktilóznak és lövöldöznek még, mert ahhoz is gyávák. Ungváry Zsolt írása.
A Trump-párti aktivista és hívő keresztény elleni merénylet a legújabb hibbant szélsőbaloldali elméletek és az általuk hiszterizált közállapotok következménye. Charlie Kirk halálára. Szilvay Gergely írása.
A szaúdi sejkeket okolja.
Ukrajnában is beszédtémát szolgáltatott a miniszterelnök vasárnapi előadása.
Varga Mihály MNB-elnök kijelentése is kedvezően befolyásolta az árfolyamot.
Nagyon rossz helyzetbe kormányozta magát Chicago városa, ami az egyik legnagyobb adósságot halmozta fel az USA-n belül. Mindezt súlyosbítja a neki otthont adó tagállam, Illinois adóssága. A kormányzó és a polgármester is baloldali demokrata.
Kiütéses fővárosi siker a labdarúgó Magyar Kupában.
Sőt, fenti kérdésre is közel megnyugtató választ kap, aki ellátogat a Light Art Museum (LAM) új tárlatára. A More Than Human azzal játszik, ami ma már talán nem is olyan távoli valóság: mi jön vagy jöhet az emberközpontú világ után.
