Orbán Viktor Trump szemében hatékonyabb közvetítő, mint Brüsszel – amerikai politológus a Mandinernek

Első kérdésem egy idézethez kapcsolódna az X-oldaláról: „Ha azt hiszi, hogy egyetértek önnel, valószínűleg téved.” Nagyon tetszett. Mondaná, hogy ez Magyarországra is igaz volt? Vagyis: akik itt úgy gondolták, hogy egyetértenek önnel, szintén tévedtek?

Azt értettem ez alatt az idézet alatt, hogy az én véleményeim nem illeszthetők könnyen az amerikai politika két, ma már rendkívül polarizált oldalához. Vannak nézeteim, amelyek közelebb állnak a republikánusokhoz, más kérdésekben viszont nem értek velük egyet. A közösségi média ráadásul visszhangkamraként működik: az emberek azért követnek, mert azt feltételezik, hogy mindenben osztod a véleményüket, és szeretnék, ha ezt megerősítenéd. Ez az idézet ennek szólt. Például a kereskedelem terén szerintem Trump elnöknek bizonyos dolgokban igaza volt, de egyes vámok szerencsétlenek és visszaütnek. Támogatom bizonyos lépéseit, de korántsem mindet. Amerikában ez a köztes pozíció szokatlan: az emberek vagy szeretik Trumpot, vagy utálják. Én megértem, miért vonzó egyes szavazóknak, és fontosnak tartom, hogy meghallgassuk őket. Társadalmi kérdésekben inkább egyetértek vele, mint gazdasági ügyekben, különösen a vámok terén. Erről szólt az idézet.

Említette, hogy bizonyos típusú vámokat támogat, másokat nem. Melyeket tartja indokoltnak, és melyeket ellenzi?

Támogatom a Kínára kivetett vámokat, mert túlságosan függővé váltunk Kínától, és mert Kína túltermeli például az acélt, ami elárasztja a globális piacokat és lenyomja az árakat. Az, hogy szövetségeseinkre Európában és Ázsiában vessünk-e ki vámokat, már jóval nehezebb kérdés, de a Kínára célzott intézkedések szerintem indokoltak a kereskedelmi gyakorlatuk miatt. Támogatom az olyan vámokat és exportkorlátozásokat is, amelyek nemzetbiztonsági szempontból fontosak, például a félvezetők terén. Bizonyos dolgokat belföldön kell gyártanunk. De a széles, átfogó vámok—különösen a kölcsönös vámok, amelyeket rendkívüli gazdasági felhatalmazások alapján vezetnének be—túl messzire mennek. Nem kellően célzottak, és növelik az árakat és az inflációt, aminek politikai ára van. Ha Trump például erősebb határvédelmet akar, akkor nem idegenítheti el a választókat azzal, hogy megdrágulnak a mindennapi termékek. Ebben az értelemben egyes vámok kifejezetten kontraproduktívak, ha a gazdaságpolitika központi elemévé válnak.

Sokan mondják, hogy Trump megközelítése alapvetően protekcionista, ugyanakkor időnként pragmatikusan is beszél a vámokról. Ön szerint protekcionista?

Trump vámretorikája valóban ellentmondásos. Egyrészt a vámokat protekcionista eszközként mutatja be, amelyekkel visszahozható az amerikai gyártás. Másrészt bevételi forrásként beszél róluk—csakhogy vámbevétel csak akkor keletkezik, ha az import folytatódik. Ha megszűnik az import, nem folyik be pénz. Trump erre valószínűleg azt mondaná, hogy mindkét kimenetel jó: vagy védi a hazai ipart, vagy bevételt termel. Az igazán érdekes az, hogy ez mennyire eltér attól, ami az 1930-as évek óta jellemző volt. Ma már a protekcionizmus kétpárti támogatást élvez. Ugyanakkor a közvélemény-kutatások szerint a többség elvontan támogatja a szabadkereskedelmet. A vámok akkor lesznek politikailag fontosak, amikor megemelik a belföldi árakat. Az irónia pedig az, hogy azok a régiók, amelyek Trumpot hatalomra segítették—az amerikai iparvidék—nem a republikánusok miatt lettek kereskedelemkritikusak, hanem a demokraták évtizedes retorikája miatt, amely szerint a kereskedelmi megállapodások elviszik az ipari munkahelyeket. Ezek a térségek szerkezeti átalakulást éltek át: részben a külföldi verseny, részben a termelés amerikai Délnyugatra és Délre költözése, részben a technológiai változások miatt. A gyártóipar ma már jóval kevesebb munkást foglalkoztat, még akkor is, ha a termelés visszatér—vagyis a vámok nem hozzák vissza az 1950-es évek foglalkoztatási szintjét. A valódi elégedetlenség forrása a közösségek leszakadása, nem pusztán az állások eltűnése.

Rátérve az USA–Európa kapcsolatokra: Brüsszel megengedheti magának, hogy ideológiai alapon reagáljon az amerikai kereskedelmi nyomásra, vagy inkább érdek-alapú stratégiára kell váltania? Hogyan jelenik ez meg a magyar és amerikai vezetők találkozóin?

Trump mindent összekapcsol: kereskedelmet, NATO-t, szankciókat és a belföldi kiadásokat. Hagyományosan ezeket külön tárgyalták. Trump szerint Európa vámjai és támogatásai összefüggnek azzal, hogy Európa „alulfizet” a védelemért, ami szerinte pénzt szabadít fel a szociális kiadásokra. Ő ezt egy egységes csomagnak tekinti. Az Oroszország elleni szankciók is részévé váltak ennek a csomagnak. Kezdetben Trump „mézesmadzagot” kínált Putyinnak: tárgyalásra és kompromisszumra ösztönözte. Amikor Putyin nem mutatott nyitottságot, Trump a gazdasági nyomás felé fordult. Akkor talán majd visszavált, amikor úgy érzi, az működni fog. Végső soron Trump mielőbb be akarja fejezni a háborút, és sokkal pazarlóbbnak látja, mint bármely elnök, akire emlékszem. Az EU ideológiailag balra tolódó szabályozási programja—fenntarthatóság, diverzitás, átvilágítás—Trump számára ellenérzést vált ki, ami további feszültségeket fog okozni.

Akkor elképzelhető, hogy Közép- és Kelet-Európa pragmatikusabb kereskedelmi és szabályozási szemlélete hidat képezhet Nyugat-Európa és Trump között?

Igen. Trump szemszögéből Magyarország ideológiailag sokkal közelebb áll hozzá, mint Brüsszel. 

Oroszország kérdésében Trump kompromisszumkereső ösztöne szintén közelebb áll a magyar álláspontokhoz, mint az EU-éhoz.

A közelmúltban a Truth Socialen felmerült egy Trump–Putyin békekonferencia lehetősége Budapesten, bár egyelőre úgy tűnik, ezt elhalasztották. Ha mégis megvalósul, segíthetne Európának?

Ez attól függ, miről tárgyalnak majd. Az EU nézőpontjából Putyinnak többet kell engednie—különösen területi kérdésekben—ahhoz, hogy tárgyalások egyáltalán szóba kerülhessenek. Ez nem feltétlenül egyezik Trump álláspontjával. Trump kész tárgyalni, ha szerinte ez a béke irányába visz. 

Magyarország gazdasága erősen kötődik az autóiparhoz. Az új amerikai vámok hatással lehetnek Közép-Európa autó-, repülőgép- és acéliparára?

Ezek a vámok nagyon rosszul érintik majd Európát, különösen Közép-Európát. Az európai autóipar nagy részben már elveszítette a kínai és tágabb ázsiai piacokat. Az Egyesült Államok volt az utolsó jelentős exportpiac. A vámok megnehezítik, sőt ellehetetlenítik az amerikai exportra támaszkodást. Ez ártani fog Európa gazdaságának, és ezen keresztül a NATO-n belüli tehermegosztásnak is—ami éppen hogy kontraproduktív, ha azt szeretnénk, hogy a szövetségesek elegendő forrással rendelkezzenek saját védelmük finanszírozásához. Ha a kereskedelem nemzetbiztonsági kérdéssé válik, az szövetségesek gazdaságának rombolása ostoba lépés.

Magyarország azon dolgozik, hogy a nagy kínai autógyártó, a BYD itt építsen gyárat. Ez szembemegy Trump Kína-politikájával. Okozhat ez feszültséget Magyarország és az USA között?

Az USA 100 százalékos vámot vetett ki a Kínában gyártott járművekre, így ezek az autók nem fognak bejutni az amerikai piacra. De Trump azt is elmondta, hogy szívesen látja azokat a kínai cégeket, amelyek az Egyesült Államokban építenek gyárakat, mert munkahelyeket teremtenek. Őt elsősorban a gazdasági haszon mozgatja, nem a klasszikus geopolitikai logika. Az utóbbi időben már enyhített is a Kínáról szóló retorikáján, amit a közelmúltbeli megállapodás is jelez. Neki a legfontosabb a hazai munkahelyek és a hazai termelés, nem a geopolitikai feltartóztatás. Ez jelentős irányváltás: évtizedeken át az amerikai kereskedelempolitikát külpolitikai célok vezették—például a szövetségesek megerősítése a Szovjetunióval szemben. 

Egyes elemzők szerint Trump kereskedelmi stratégiája multipolárisabb, de stabilabb világgazdasághoz vezethet. Egyetért?

Igen. Nem térünk vissza a nagy globális kereskedelmi fordulók vagy a WTO-típusú átfogó megállapodások korszakához. A kereskedelem regionális és plurilaterális megállapodások felé mozdul, olyan országok között, amelyek hasonló politikai vagy gazdasági berendezkedéssel rendelkeznek. A régi, WTO-alapú rendszer elhasználódott, sok minden, amiről a kereskedelmi szakértők régen vitatkoztak, ma már nem releváns. Általában véve is, a nemzetközi szervezetek—nem csak a WTO—veszítenek a szerepükből. Trump továbbra is lát értéket a NATO-ban, bár a bővítést nem támogatja. A NATO-t gazdasági méltányossági szempontból nézi: a szövetségeseket fizetésre ösztönzi, hogy növelje alkuerejét, nem azért, mert meg akarná szüntetni a szervezetet. Ami az EU-t illeti, azt európai ügynek tekinti, nem amerikainak.

Trump látványosan szeretne egy Nobel-békedíjat, nem a presztízsért, hanem mert fontosnak tartja a háborúk lezárását. Mit gondol, hogyan viszonyul a díjhoz, amelyet nemrég a venezuelai ellenzéki vezető kapott?

Nem hiszem, hogy összehasonlíthatónak tartaná. Trump tudja, hogy a nemzetközi közösség általában nem kedveli őt, és hogy a globális intézmények többnyire ellenségesek vele szemben. A díjat valószínűleg úgy értelmezi, mint ennek a hozzáállásnak a megnyilvánulását. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy úgy érzi: elismerést érdemelne az általa kezdeményezett béketeremtési erőfeszítésekért, és ha egyszer mégis megkapná a díjat, 

Végül: Ön szerint hogyan alakulnak az európai–amerikai kereskedelmi és politikai kapcsolatok Trump jelenlegi kormányzati ciklusának hátralévő részében?

Sok függ az európai politikai folyamatoktól. A konzervatív és populista mozgalmak erősödnek Európa-szerte, és ha ez az EU-n belül is tovább nő, az javíthatja az USA–EU kapcsolatokat. De Trump inkább Ázsiára fókuszál, mint Európára. A kereskedelemben hajlamos ugyanazt a sablont ráhúzni minden országra—nagyjából 15%-os vámot mindenre. A belpolitikai tényezők is befolyásolják majd a döntéseit. Ha a republikánusok elveszítik a félidős választásokat, és ezt a vámok gazdasági következményeivel kötik össze, Trump újragondolhat bizonyos lépéseket. Emellett közeleg egy nagy jelentőségű legfelsőbb bírósági döntés, amely akár kimondhatja, hogy Trumpnak nincs felhatalmazása kölcsönös vámok bevezetésére. Ha ezt elveszíti, újratervezésre kényszerül, és újranyithatja a vámokról szóló tárgyalásokat az EU-val—bár nem feltétlenül az autóiparról. Ez jelentős átalakulást hozhat az USA–EU kereskedelmi kapcsolataiban.

Nyitókép: Ficsor Márton