A brit termelékenység problémái és ami mögötte van

2020 első negyedévében mondhatni jól teljesítettek a britek, hiszen a június 30-án publikált adatok arról tesznek tanúbizonyságot, hogy 0,8 százalékos volt a GDP-növekedés 2021 utolsó negyedévéhez képest. Ezzel a britek meghaladták a többi G7 – Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország – ország növekedését. A briteket második helyen a németek követik, de csupán 0,2 százalékos növekedéssel, de a britek az OECD-országok 0,3 százalékos növekedési átlagát is meghaladták ezzel. A tendencia hasonló volt 2021-ben is: Nagy-Britannia volt az első helyen 7,4 százalékos növekedéssel a G7 országok vonatkozásában. De ha jobban megnézzük, a G7 országok csak részben tértek vissza a koronavírus-járvány okozta zárlatok előtti teljesítményhez. A britek vonatkozásában ezt alátámasztja, hogy márciusban és áprilisban is csökkenő tendenciát mutatott a GDP, az OECD becslése szerint pedig a növekedés a következő évben el fog maradni az előzetes várakozásoktól. Az eddigi mélypont a 2007-2009-es globális pénzügyi válság időszaka előtti évtizedre tehető, mikor 2,7 százalékos volt a GDP éves csökkenése. A jövőre nézve aggasztó, hogy az OBR, vagyis a Költségvetési Felelősségi Hivatal hosszútávon 1,7 százalékos GDP-csökkenéssel számol.

A termelékenység alakulása

A britek rendelkeztek egykor a világ legnagyobb gazdaságával. Azóta nyilván eltelt rengeteg idő, közrejátszottak sokrétű és komplex, egymástól eltérő tényezők is, de mégis adja magát a kérdés, hogy miért nem képes a brit gazdaság a gyorsabb és dinamikus növekedésre?

A válasz és a probléma forrása a brit termelékenységben keresendő. A termelékenység növekedése hosszútávon az adott ország életszínvonala emelkedésének záloga. A termelékenység növekedése lényegében annak a képessége, hogy kevesebb befektetett energiával képesek legyünk többet termelni. Ezt alapvetően két módon lehet elérni: az egyik lehetséges mód a termelékenység növelésére a munkaóránként megtermelhető mennyiség növelése, amelyet jellemzően a gépekbe és berendezésekbe való befektetéssel lehet elérni. A másik módszert az emberek és a tőke kombinálásának javítása jelenti. Ez utóbbit egyébként a közgazdaságtanban teljes tényezőtermelékenységnek (TFP) hívják.

A 19. századi Nagy-Britannia termelékenység tekintetében is világelső volt, de mellette egyre dinamikusabban kezdett fejlődni a tengerentúlon az Amerikai Egyesült Államok, amely a 20. századra meg is előzte, és ezzel a mai napig nem tudnak mit kezdeni a britek. Ugyan a 21. század elején mintha meg lett volna az esélye Nagy-Britanniának, hogy megközelítse az Amerikai Egyesült Államokat, hiszen 1997 és 2007 között az amerikaiakat a britek követték termelékenység tekintetében a G7-en belül. A globális pénzügyi és gazdasági válságot követő időszakban, habár a G7 országok egészének a termelékenységnövekedése lelassult, legnagyobb mértékben a britek lassultak le, amit az is mutat, hogy a 2009 és 2019 közti 10 évben csak Olaszországot tudták megelőzni e tekintetben.

A visszaesés okai: válság, Brexit, oktatás, pénzügyi rendszer

A termelékenységbe történt brit visszaesésének szerteágazó okai vannak. A globális pénzügyi és gazdasági válság a szigetországban lelassította a hiteláramlást, de számos tanulmány támasztja alá azt is, hogy a válság előtt gyenge mérleggel rendelkező cégek, illetve vállalkozások a válságot követően finanszírozási deficitet tapasztaltak. Ez a TFP-növekedés lassulásának tudható be, amely egyrészt köszönhető volt annak, hogy ezek a cégek kevesebbet újítottak, nem volt elegendő innováció és ebben nem is tették érdekeltté őket, másrészt a lassulásban döntő szerepet játszottak a pénzügyi szolgáltatások és az egyéb tudás- és technológiaintenzív iparágak is. Emellett a válságnak tudható be, hogy a keresletet visszafogta, amit tovább rontottak a csökkenő kormányzati támogatások is, ami így mindent összevetve tompította az innovációra való ösztönzést.

A másik ok maga a Brexit: Nagy-Britannia több, mint négy évvel a népszavazás után – 2020 végén – lépett ki az Európai Unió egységes piacából, a távozással kapcsolatos bizonytalanság negatív hangulata ugyanakkor ránehezedett a beruházásokra is, ami mind a mai napig rontja a termelékenységet. A Brexit maga akadályokat állított fel a szigetország legnagyobb kereskedelmi partnerével való kereskedelem vonatkozásában, ami így csökkentette az ellátási láncok hatékonyságát és korlátozta azt a piacot, amelyet főleg a kisebb brit vállalatok képesek lettek volna kiszolgálni. A problémát az OBR előrejelzése is megerősítette: a Brexitnek köszönhetően Nagy-Britannia termelékenysége végül 4 százalékkal lesz alacsonyabb, mint lett volna az a Brexit nélkül.

A Brexit így az amúgy is mélyen gyökerező és önmagukban is komplex problémákat tovább fokozta: a befektetések a britek szempontjából már a Brexit előtt sem mentek felhőtlenül, elég csak azt figyelembe venni, hogy nagyjából 30 éve kevesebbet fektetnek be GDP-arányosan, mint az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Németország. További probléma, hogy a britek a GDP kisebb részét fordítják kutatás-fejlesztésre. Ezt egyrészt indokolják a korlátozó tervezési törvények, melyek például korlátozzák az olyan innováció központok köré történő építkezést, mint Cambridge és Oxford. Másik probléma a brit oktatási rendszer: az oktatási rendszerrel a fő probléma, hogy ugyan egyre több fiatalt küld a felsőoktatásba, de a kikerülő fiatalokat nem vértezik fel a munkaadók által igényelt készségekkel.

De maga a pénzügyi rendszer is egy hátráltató erőt jelent, hiszen nem biztosítja a kisvállalkozások prosperitásához szükséges saját tőkét, amit tovább súlyosbít az irányítás minősége, a regionális egyenlőtlenségek és a rossz közlekedés.

A jelenlegi konzervatív brit kormányzat ugyanakkor egy előnyként tekint a Brexitre, amely lehetővé teszi a deregulációt, amely így képes lesz szabadjára engedni a korábban az Európai Unió által korlátok közé szorított találékonyságot. A „kiegyenlítési” programtól emellett azt várják, hogy elősegíti a szigetország minden területének gazdasági fellendülését, ezeknek a mikéntjéről, időpontjáról és a hogyanról nincs hivatalos álláspont, miközben a termelékenységgel kapcsolatos aggodalmak továbbra is állnak.

Borítókép: MTI/ AP pool/ Frank Augstein