Akadozik a brit gazdasági gépezet, annak ellenére, hogy 2022 első negyedévében 0,8 százalékos volt a GDP növekedése 2021 utolsó negyedévéhez képest, amivel a többi G7-es országot is sikerült megelőznie. A termelékenység azonban problémákkal küzd.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
2020 első negyedévében mondhatni jól teljesítettek a britek, hiszen a június 30-án publikált adatok arról tesznek tanúbizonyságot, hogy 0,8 százalékos volt a GDP-növekedés 2021 utolsó negyedévéhez képest. Ezzel a britek meghaladták a többi G7 – Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország – ország növekedését. A briteket második helyen a németek követik, de csupán 0,2 százalékos növekedéssel, de a britek az OECD-országok 0,3 százalékos növekedési átlagát is meghaladták ezzel. A tendencia hasonló volt 2021-ben is: Nagy-Britannia volt az első helyen 7,4 százalékos növekedéssel a G7 országok vonatkozásában. De ha jobban megnézzük, a G7 országok csak részben tértek vissza a koronavírus-járvány okozta zárlatok előtti teljesítményhez. A britek vonatkozásában ezt alátámasztja, hogy márciusban és áprilisban is csökkenő tendenciát mutatott a GDP, az OECD becslése szerint pedig a növekedés a következő évben el fog maradni az előzetes várakozásoktól. Az eddigi mélypont a 2007-2009-es globális pénzügyi válság időszaka előtti évtizedre tehető, mikor 2,7 százalékos volt a GDP éves csökkenése. A jövőre nézve aggasztó, hogy az OBR, vagyis a Költségvetési Felelősségi Hivatal hosszútávon 1,7 százalékos GDP-csökkenéssel számol.
Költségvetési Felelősségi Hivatal: Office for Budget Responsibility. Egy fiskális felügyeleti szerv az Egyesült Királyságban, amely bizonyos időközönként független és hiteles elemzéseket készít az ország államháztartási helyzetéről. Fontos azonban, hogy az OBR egy végrehajtó szerv, nem pedig köztestület.
A britek rendelkeztek egykor a világ legnagyobb gazdaságával. Azóta nyilván eltelt rengeteg idő, közrejátszottak sokrétű és komplex, egymástól eltérő tényezők is, de mégis adja magát a kérdés, hogy miért nem képes a brit gazdaság a gyorsabb és dinamikus növekedésre?
A válasz és a probléma forrása a brit termelékenységben keresendő. A termelékenység növekedése hosszútávon az adott ország életszínvonala emelkedésének záloga. A termelékenység növekedése lényegében annak a képessége, hogy kevesebb befektetett energiával képesek legyünk többet termelni. Ezt alapvetően két módon lehet elérni: az egyik lehetséges mód a termelékenység növelésére a munkaóránként megtermelhető mennyiség növelése, amelyet jellemzően a gépekbe és berendezésekbe való befektetéssel lehet elérni. A másik módszert az emberek és a tőke kombinálásának javítása jelenti. Ez utóbbit egyébként a közgazdaságtanban teljes tényezőtermelékenységnek (TFP) hívják.
Teljes tényezőtermelékenység: Total Factor Productivity (TFP). Megmutatja az összes termelési tényező felhasználásával realizált outputot.
A 19. századi Nagy-Britannia termelékenység tekintetében is világelső volt, de mellette egyre dinamikusabban kezdett fejlődni a tengerentúlon az Amerikai Egyesült Államok, amely a 20. századra meg is előzte, és ezzel a mai napig nem tudnak mit kezdeni a britek. Ugyan a 21. század elején mintha meg lett volna az esélye Nagy-Britanniának, hogy megközelítse az Amerikai Egyesült Államokat, hiszen 1997 és 2007 között az amerikaiakat a britek követték termelékenység tekintetében a G7-en belül. A globális pénzügyi és gazdasági válságot követő időszakban, habár a G7 országok egészének a termelékenységnövekedése lelassult, legnagyobb mértékben a britek lassultak le, amit az is mutat, hogy a 2009 és 2019 közti 10 évben csak Olaszországot tudták megelőzni e tekintetben.
A termelékenységbe történt brit visszaesésének szerteágazó okai vannak. A globális pénzügyi és gazdasági válság a szigetországban lelassította a hiteláramlást, de számos tanulmány támasztja alá azt is, hogy a válság előtt gyenge mérleggel rendelkező cégek, illetve vállalkozások a válságot követően finanszírozási deficitet tapasztaltak. Ez a TFP-növekedés lassulásának tudható be, amely egyrészt köszönhető volt annak, hogy ezek a cégek kevesebbet újítottak, nem volt elegendő innováció és ebben nem is tették érdekeltté őket, másrészt a lassulásban döntő szerepet játszottak a pénzügyi szolgáltatások és az egyéb tudás- és technológiaintenzív iparágak is. Emellett a válságnak tudható be, hogy a keresletet visszafogta, amit tovább rontottak a csökkenő kormányzati támogatások is, ami így mindent összevetve tompította az innovációra való ösztönzést.
A másik ok maga a Brexit: Nagy-Britannia több, mint négy évvel a népszavazás után – 2020 végén – lépett ki az Európai Unió egységes piacából, a távozással kapcsolatos bizonytalanság negatív hangulata ugyanakkor ránehezedett a beruházásokra is, ami mind a mai napig rontja a termelékenységet. A Brexit maga akadályokat állított fel a szigetország legnagyobb kereskedelmi partnerével való kereskedelem vonatkozásában, ami így csökkentette az ellátási láncok hatékonyságát és korlátozta azt a piacot, amelyet főleg a kisebb brit vállalatok képesek lettek volna kiszolgálni. A problémát az OBR előrejelzése is megerősítette: a Brexitnek köszönhetően Nagy-Britannia termelékenysége végül 4 százalékkal lesz alacsonyabb, mint lett volna az a Brexit nélkül.
A Brexit így az amúgy is mélyen gyökerező és önmagukban is komplex problémákat tovább fokozta: a befektetések a britek szempontjából már a Brexit előtt sem mentek felhőtlenül, elég csak azt figyelembe venni, hogy nagyjából 30 éve kevesebbet fektetnek be GDP-arányosan, mint az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Németország. További probléma, hogy a britek a GDP kisebb részét fordítják kutatás-fejlesztésre. Ezt egyrészt indokolják a korlátozó tervezési törvények, melyek például korlátozzák az olyan innováció központok köré történő építkezést, mint Cambridge és Oxford. Másik probléma a brit oktatási rendszer: az oktatási rendszerrel a fő probléma, hogy ugyan egyre több fiatalt küld a felsőoktatásba, de a kikerülő fiatalokat nem vértezik fel a munkaadók által igényelt készségekkel.
De maga a pénzügyi rendszer is egy hátráltató erőt jelent, hiszen nem biztosítja a kisvállalkozások prosperitásához szükséges saját tőkét, amit tovább súlyosbít az irányítás minősége, a regionális egyenlőtlenségek és a rossz közlekedés.
A jelenlegi konzervatív brit kormányzat ugyanakkor egy előnyként tekint a Brexitre, amely lehetővé teszi a deregulációt, amely így képes lesz szabadjára engedni a korábban az Európai Unió által korlátok közé szorított találékonyságot. A „kiegyenlítési” programtól emellett azt várják, hogy elősegíti a szigetország minden területének gazdasági fellendülését, ezeknek a mikéntjéről, időpontjáról és a hogyanról nincs hivatalos álláspont, miközben a termelékenységgel kapcsolatos aggodalmak továbbra is állnak.
Borítókép: MTI/ AP pool/ Frank Augstein
Míg Donald Trump az Ukrajna újjáépítésére szánt összegeket bővítené, Friedrich Merz inkább további fegyvervásárlásokra költené a 100 millió dollárnyi befagyasztott orosz vagyont.
A megbeszélés fő témája Washington Ukrajnára vonatkozó békejavaslatának megvitatása lesz.
A diplomata megemlékezett arról, hogy 176 éve, 1849 november 20-án adták át a Lánchidat, mely számára nem csak egy híd, hanem „a két ország közötti kapcsolat szimbóluma is”.
Megreformálják a vendégmunkásokra vonatkozó szabályokat.
A leghevesebb kardcsörtető britek is megtalálták, mi a legégetőbb gondjuk akkor, ha az orosz medvével akarnak kikezdeni: a nőgyűlölet a hadseregen belül.
A britek célja az volt, hogy az Egyesült Királyság álláspontja közvetlenül jusson el az oroszokhoz.
A kormányfő szerint Európa balra tolódása versenyképességi válsághoz vezetett, míg Magyarország saját mintázatai révén tartja fenn gazdaságát.
A Hogyan tudnék élni nélküled? nemcsak az egymilliós nézőszámot lépte át, de példátlan módon éppen 52. hete van műsoron országszerte a mozikban. 2026-ban előbb a színpadi adaptáció érkezik az Erkelben, majd ugyanazzal a szereplőgárdával az ugyancsak Demjén Ferenc-örökzöldekre épülő mozgóképes folytatás.
