Emigránsok
Tömegével költöznének külföldre azok az amerikaiak, akik nem örülnek Donald Trump elnökválasztási győzelmének.
Az infláció megfékezésére a Federal Reserve sokak által várt folyamatos kamatemelés-sorozatot indított el, amely máris érezteti hatását a részvény- és ingatlanpiacokon, és amit majd valószínűleg munkahelyek megszűnése is követ. Bármennyire is belefáradtak az amerikaiak a rekordmagas benzin- és élelmiszerárakba, az áremelések újabb köre már közeledik az élelmiszer-ellátási láncon keresztül, és várhatóan idén ősszel éri el a fogyasztókat.
Kevin Stocklin a The Epoch Timeson vizsgálta az élelmiszerárak alakulását az USA-ban, közben megszólított több gazdát is.
A szerző író, filmproducer és volt befektetési bankár. Ő írta és készítette a "We All Fall Down: The American Mortgage Crisis" című 2008-as dokumentumfilmet az amerikai jelzáloghitel-rendszer összeomlásáról.
A farmerek úgy nyilatkoztak, hogy „az emberek nem is sejtik, hogy mi vár rájuk. Azt hiszik, hogy most nehéz a helyzet, de mi lesz majd októberben. Az élelmiszerárak megduplázódnak”.
Az élelmiszerárak jelenlegi 8,8 százalékos emelkedése még nem vette figyelembe azt a drámai költségnövekedést, ami a mezőgazdasági termelőket sújtja. A gazdák előre kifizetik a költségeiket, ami csak hónapokkal később, az eladáskor térül meg. Gyakran a következményeket a fogyasztók csak 18 hónap múlva látják. A súlyos költségnövekedést azonban a fogyasztók sokkal hamarabb is megérezhetik, különösen, ha az időjárás is elromlik.
Egy másik gazda elmondta, hogy az üzemanyagköltségek megugrása miatt gazdasága az idén mínuszba került. Szerinte a jelenlegi árak még nem érték el az élelmiszerboltokat, de arra számít, hogy nyár végére meglódulnak.
A gazdák világosan megmondják, hogy mivel nincsen elektromos teherautójuk, amely az élelmiszert szállítaná, és nincsen elektromos traktoruk sem, így minden működtetéséhez dízel kell. Szerintük
az üzemanyag és a műtrágya együttesen a teljes költség 55 százalékát teszi ki.
A dízel üzemanyag ára több mint kétszeresére nőtt, a 2020 végi, gallononkénti 2,50 dollárról már több, mint 5 dollárra. A nitrogén műtrágya ára háromszorosára, egyes esetekben négyszeresére emelkedett, aminek gyártása szintén függ a földgáztól.
És természetesen mezőgazdasági berendezések, vasutak, teherhajók és kamionok, minden, amivel a táplálékunkat megtermelik, és amivel az árukat mozgatják, dízellel megy.
„Az élelmiszer- és energiaköltségek megugrása romboló az amerikai háztartások számára” – mondta Joseph Lavorgna, a Natixis európai bank vezető közgazdásza. Az egyik oldalon sokkal több pénzt kell fizetniük az ételért, az otthonuk fűtéséért vagy hűtéséért, vagy benzint kell tölteni a járműbe, hogy munkába jussanak, másrészt kevesebb pénz áll a rendelkezésükre. A gáz- és élelmiszerárak emelkedése miatt az amerikaiaknak kevesebb pénzük lesz más árukra költeni, ami csökkenti a keresletet, és tágabb értelemben csapást mér a gazdaságra.
A gazdasági jelentések azt mutatják, hogy az amerikaiak már most képtelenek lépést tartani az inflációval. A háztartások megtakarításai az elmúlt 14 év legalacsonyabb szintjére csökkentek, miközben az emberek küzdenek életszínvonaluk megőrzéséért. A hitelkártya-tartozások is rekordmagasságot érnek el, és a kiskereskedők arra készülnek, hogy
a fogyasztók egyre inkább a „legszükségesebbekre” fogják korlátozni a kiadásaikat.
Bár lehetséges, hogy az amerikaiak vásárlóerejének csökkenése segíthet az infláció letörésében, de egyes közgazdászok attól tartanak, hogy visszatér az 1970-es évekbeli „stagfláció”, azaz a gazdasági stagnálással és növekvő munkanélküliséggel párosuló áremelkedés. Ezt az inflációs időszakot végül azzal sikerült megfékezni, hogy a Fed közel 20 százalékra emelte a kamatlábakat.
Kevin Stocklin szerint a Carter-korszak energiaválságával ellentétben, amelyet a külföldi olajtermelők embargója váltott ki az amerikai olajtermelés csökkenése idején, a mai energiahiány nagyrészt az amerikai kormány belföldi politikájának eredménye, mivel a Biden-kormányzat arra próbálja kényszeríteni az amerikaiakat, hogy a fosszilis tüzelőanyagokról a szélre, a napenergiára és az elektromos energiára térjenek át. Ez az erőfeszítés magában foglalja a csővezetékek leállítását, az olaj- és gázbérletek felfüggesztését, és szabályozási akadályokat állítanak fel – mindezek csökkentették az amerikai olaj- és gáztermelésbe történő új beruházásokat.
Nemrég Biden kijelentette, hogy a mostani olajárak megugrásával egy „hihetetlen átmenet zajlik, és ha Isten is úgy akarja, amikor ennek vége lesz, erősebbek leszünk, a világ is erősebb lesz, és kevésbé függünk majd a fosszilis tüzelőanyagoktól”.
Jennifer Granholm energiaügyi miniszter pedig azt mondta, hogy az emelkedő olajárak figyelmeztetnek a szél- és napenergiára való átállásra, és az „otthoni tiszta energia kiépítésének" szükségességére. Granholm korábban kijelentette, hogy „ha valaki elektromos autót vezet, akkor ez az energiaválság nem fogja érinteni”.
Samantha Power, Biden Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének vezetője szerint a megoldás a műtrágyaárak emelkedésére „a természetes megoldások, mint a trágya és a komposzt”, és ez felgyorsíthatja azokat az átmeneteket, amelyek amúgy is a gazdák érdekeit szolgálnák.
A gazdák erre csak annyit mondanak, hogy még azokban a régiókban, ahol a legnagyobb az állatsűrűség, ott sincs elegendő istállótrágya a szükséges műtrágya kiváltására.
Az energia szempontjából Kevin Stocklin arra figyelmeztet, hogy az energiatermelés egy nagyon tőkeigényes üzletág, és alapvetően a szektoron belül a tőkebefektetési kiadások körülbelül a felére csökkentek a néhány évvel ezelőtti szinthez képest.
Olajipari szereplők mondják: hihetetlenül furcsa, hogy Biden retorikájában még nem hallottak olyasmit, hogy „mindent megteszünk azért, hogy növeljük a termelést Amerikában. A zöld filozófia miatt nekik megfelel a jelenlegi állapot, az olajipar pedig csak a szükséges áldozat.”
Sok közgazdász gondolja úgy, hogy a globális ellátási láncok szakadásaival együtt az olaj- és élelmiszerárak miatt a FED különösen nehezen fogja megszelídíteni az inflációt. Fennáll a veszélye, hogy az üzemanyag ára augusztusra elérheti a 6 dollárt gallononként. Augusztusra további 37 százalékkal emelkedhet az amerikai kiskereskedelmi ár – mondta a sajtónak Natasha Kaneva, a JPMorgan Chase globális olaj- és nyersanyagkutatási részlegének vezetője.
Minél magasabbra emelkednek az árak, az infláció megfékezéséhez, annál agresszívebbnek kellene lennie a Fed-nek.
A Deutsche Bank közgazdászai is egy kutatásukban („Miért lesz rosszabb a recesszió a vártnál” címmel) úgy fogalmaznak, hogy a kockázatok egy sokkal jelentősebb recesszió irányába mozdultak, mivel az infláció tartósabbnak bizonyul, mint általában várták (…) a Fed által jelenleg a piacok által elképzelt lépések túl lassúak lesznek ahhoz, hogy visszafogják az inflációt”.
A másik oldalon viszont figyelmeztetnek, hogy „egy enyhe recesszió a munkanélküliségi ráta viszonylag kis mértékű növekedését jelentené. Ha azonban a Fed úgy érzi, hogy tovább kell szorítania a keresletet, akkor sokkal mélyebb recesszió előtt állunk, a munkanélküliségi ráta akár megduplázódhat."
Kevin Stocklin szerint a jelenlegi gazdasági válság egyik egyedi jellemzője, hogy a piaci kudarcok mellett milyen mértékben befolyásolják a kormányzati intézkedések. Ez magában foglalja a szövetségi kiadások billióit, amelyek a drákói lezárások miatt öntöttek a gazdaság támogatására, ami jelenleg úgy tűnik, nem járt sikerrel a koronavírus hatásainak megfékezésében. Ezt a kiadást tetézi, hogy a Federal Reserve nulla közelében tartotta a kamatlábakat, miközben mérlegét 9 billió dollárra bővítette, amivel elárasztotta Amerikát készpénzzel. Ezeket a problémákat tovább súlyosbította a Biden-kormányzat gazdasági újraszabályozása és az amerikai fosszilis tüzelők ágazatával szembeni ellenszenve, valamint az orosz olaj- és műtrágyaexport nyugati bojkottja.
Az infláció annak az eredménye, hogy túl sok dollár túl kevés árut kerget, és ebben az esetben az egyenlet mindkét oldalán „tökéletes vihar”" alakult ki.
Miközben a Fed kamatemeléssel igyekszik lehűteni a keresletet, egyes közgazdászok szerint a Biden-kormánynak vissza kell fordítania az általa bevezetett, a termelékenységet aláásó és a kínálatot visszafogó politikákat.
„Ha kezelni akarjuk az inflációs problémát, akkor azt a Federal Reserve fájdalmas lépéseivel, magasabb kamatlábakkal és hitelfelvételi költségekkel kell megtennünk” - mondta Jonathan Williams, az American Legislative Exchange Council vezető közgazdásza. Ezzel párhuzamosan azonban „a kínálati oldalon keresztül is tenni kell, ami csökkentené az adókat és visszaállítaná a termelékenységet az Egyesült Államokban”.
Mivel a szövetségi kormány eddig vonakodott megtenni a szükséges lépéseket, néhány állam saját megoldásokkal állt elő. Március óta négy állam – Iowa, Mississippi, Georgia és Arizona – a 8 százalékos progresszív jövedelemadó-kulcsokról 2-4 százalék közötti átalányadó-kulcsokra tért át. Észak-Karolina megszüntette az üzleti jövedelemadót, és kilenc másik államban jelenleg egyáltalán nincs állami jövedelemadó.
Május 17-én John Barrasso szenátor és más republikánus párti képviselők benyújtották az ONSHORE-törvényt, amely az államoknak adná a jogot, hogy a határaikon belül a szövetségi földeken folyó olaj- és gázkitermelést irányítsák. Ezzel egyidejűleg benyújtották a Lease Now Act (Add bérbe most) törvényt, amely arra kötelezné a Belügyminisztériumot, hogy újraindítsa az olaj- és gázmezők bérleteinek értékesítését.
Kevin Stocklin írása végén még kitér arra is, hogy Biden mit is tehetne a gazdálkodók megsegítése érdekében. A legjobb megoldás talán az lenne, ha
„csökkentené az üzemanyagárakat. Megmentené a középosztálybelieket. Ez segítene az élelmiszeráraknál is.”