Azerbajdzsán segíthet megoldani Európa gázválságát?

A kereslet kielégítésére Azerbajdzsán két új gázmezőt is üzembe helyez, és szeretné bővíteni az SGC kapacitását növelő beruházásokat. Például további kompresszorállomásokat telepítene, amelyek megkétszerezhetnék a gázáramlást. Azerbajdzsán gazdasági minisztere szerint azonban az európai „alulberuházás” lassíthatja az ország azon képességét, hogy több gázt szállítson.

Június elején Azerbajdzsán energiaminisztere az Abu-Dzabiban megrendezett közüzemi világkongresszuson így nyilatkozott: „Most nagyon intenzíven dolgozunk az Európai Bizottsággal. Azon dolgozunk, hogy viszonylag rövid időn belül milyen módon korszerűsítsük ezt az infrastruktúrát, majd ezt követően növelhetjük Európa földgázzal való ellátását.”

Átmenetileg (június végéig) leállították az azerbajdzsáni Baku-Tbiliszi-Szupsza olajvezetéket a Fekete-tengeren, és a terméket átirányították a Törökország földközi-tengeri partján lévő Baku-Tbiliszi-Ceyhan vezetékre. Az olaj Ceyhanba való átirányítása Törökország helyzetét is megerősíti, mivel az SGC középső szakasza, a transzanatóliai földgázvezeték is itt található.

A szárazföldi közlekedést átszervezik, hogy elkerüljék az orosz és a nyugati szankciókat

A Kínából Törökországba vezető kelet-nyugati vasútvonal, a „Középső folyosó” néven is ismert transzkaszpi nemzetközi közlekedési útvonal elkerüli Oroszországot. A kínai Xi'an-ból indul a vasúti összeköttetés Kazahsztánon keresztül, ami a Kaszpi-tengeren hajóra vált Azerbajdzsánig, majd onnan Grúzián keresztül Törökországba, Isztambulba újra a vasúté a főszerep.

Az útvonal, amelynek eddig nem használták ki a lehetőségeit, végre megmutathatja a rugalmasságát, mivel

Áprilisban a Maersk hajózási vállalat bejelentette, hogy „a jelenlegi rendkívüli időkben, az ügyfelek folyamatosan változó ellátási lánc igényeire válaszul" megújította a vasúti szolgáltatást. Április 13-ától új szolgáltatást kínál a Hszianból Németországba tartó vonat üzembe helyezésével.

Egyéb regionális szállítási lehetőségek: Afganisztánból nyugat felé Törökországba Türkmenisztánon, Azerbajdzsánon és Grúzián keresztül a „Lapis Lazuli folyosón” keresztül, valamint Azerbajdzsánból nyugat felé Törökországba az Örményországon keresztül vezető Zangezur folyosón keresztül. Igaz, az Azerbajdzsán és Örményország között fennálló vita hosszú késedelmet okozhat az útvonalnak a megvalósításában.

A Hegyi-Karabah árnya

Kérdés az is, hogy képes lesz-e Baku kihasználni a teher- és energiaszállításban való megnövekedett szerepét a Nyugat felé arra, hogy biztosítsa a hegyi-karabahi konfliktus végleges rendezését? A 2020-as hegyi-karabahi háború befejezése után Ilham Alijev azeri elnök találkozott az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) minszki csoportjának társelnökeivel, és azt mondta nekik: „Azerbajdzsán megoldotta a közel harminc évig tartó konfliktust, de sajnos a minszki csoport semmilyen szerepet nem játszott a konfliktus megoldásában”.

Bár a minszki csoport tagjai közül sokan  ̶  Franciaország, az Orosz Föderáció, az Egyesült Államok, Fehéroroszország, Finnország, Németország, Olaszország, Svédország, Törökország, Örményország és Azerbajdzsán  ̶  talán nem is igyekeztek, hiszen csak 29 év telt el a konfliktus kirobbanása óta!

Baku most előtérbe léphet, és felajánlhatja, hogy segít Európa energiaszükségletének kielégítésében, és több évtizedes vásárlási megállapodást csikarhat ki, hogy biztosítsa a finanszírozást az SGC bővítéséhez. Bakunak kihasználhatja az előnyét, mivel az USA és Európa majdnem három évtizedig hagyta csúszni a közvetítési folyamatot, és most az orosz-ukrán háború terelte el a figyelmét.

Azerbajdzsán, Örményország és Oroszország képviselői június elején találkoztak, hogy megvitassák a regionális közlekedési kapcsolatok megnyitását. Ugyanakkor Azerbajdzsán és Örményország képviselői Brüsszelben találkoztak az EU és az USA tisztviselőivel, akik elutasítják az oroszokkal való találkozást.  Ez kielégítheti Brüsszel és Washington késztetéseit, de egyben jelzés is Bakunak (és Jerevánnak), hogy a hegyi-karabahi béke még mindig kisebb prioritás, mint az ukrajnai válság. A minszki felek közül többnek is célja elszigetelni Oroszországot, hogy végre megszerezzék a nagy győzelmet Moszkva felett, amelyről úgy gondolják, hogy azt a hidegháború 1991-es békés befejezésével nem sikerült.

A Nyugat prioritásai nyilvánvalóak.

Azerbajdzsán nem akar ellenséges viszonyt szomszédjaival, Oroszországgal és Iránnal, és nem lesz támogatója az Oroszország elleni NATO-akciónak vagy az iráni atomprogram elleni izraeli csapásnak.  Baku humanitárius segélyt küldött Ukrajnának, de nyíltan nem bírálta Oroszországot, amivel kétségtelenül megharagította Washingtont és Brüsszelt. Azerbajdzsán megbízható energia- és szállítási forrás lehet Európa számára, de figyelembe kell vennie erős szomszédjait, és így nem fog mindig csatlakozni a brüsszeli és washingtoni bólogató kórushoz, különösen azért, mert a Nyugat soha nem helyezte előtérbe a dél-kaukázusi békét.