Figyelmeztetett a szenátor: titokzatos drónok repkednek New Jersey felett
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a bejelentett drónészlelések nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági fenyegetést jelentenének.
A járvány után a munkájukat felmondó munkavállalók rekord aránya, amit Amerikában „Great Resignation” elnevezéssel illettnek, nem a munkavállalói hozzáállások megváltozását jelenti.
Az felmérések arra utalnak, hogy
A gyártásból való kilépésről szóló történelmi adatok arra utalnak, hogy a jelenlegi hullám nem szokatlan. A háború utáni időszak valamennyi gyors felépülése során előfordultak felmondási hullámok - állítja Bart Hobijn San Francisco nemzeti bankjának lapjában.
A COVID-19 világjárvány 2020 tavaszán bekövetkezett mélypontja óta az amerikai munkaerőpiac fellendülése a háború utáni történelem leggyorsabbja volt. Ezt a történelmi fellendülést a munkanélküliségi ráta legmeredekebb csökkenése és a foglalkoztatás leggyorsabb növekedése bizonyítja.
Ugyanakkor a munkájukat felmondók aránya – akár új állás felvétele, akár a munkaerőpiacról való kilépés miatt – szintén a legmagasabb szintet érte el 2000 óta, amióta Amerikában elkezdték az adatgyűjtést. Ezt a folyamatot Great Resignationnek nevezték.
Egyesek úgy értelmezték, hogy a felmondások hulláma, amit a karrierlehetőségek és a munka-magánélet egyensúlyának átgondolása okoz, drasztikusan megváltoztatja a munkaerő-kínálatot.
Bart Hobijn két olyan bizonyítékot mutatott be, amelyek kétségbe vonják ezt a narratívát, inkább sugallják, hogy a felmondások magas aránya egyszerűen a munkaerőpiac általános fellendülésének gyors ütemét tükrözi.
Elöljáróban a szerző úgy véli, hogy a kilépési arány növekedését a fiatal és kevésbé képzett munkavállalók okozzák azokban az iparágakban és foglalkozásokban, amelyeket a világjárvány a leginkább hátrányosan érintett. Ezekben az ágazatokban a közelmúltban jobban növekedett a foglalkoztatás, ami ellensúlyozta a 2020-ban bekövetkezett munkahelyveszteségeket.
Másodszor, a Nagy Felmondás mégsem akkora csoda. A feldolgozóiparban a kilépési arányra vonatkozó történelmi adatok arra utalnak, hogy
a kilépési hullámok akkor voltak gyakoriak a gyors fellendülések során, amikor a foglalkoztatás növekedése magas volt. Ez tehát nem anomália, hanem beleillik a múltbeli gyors fellendülések mintájába.
Az elmúlt néhány hónapban Amerikában a nem mezőgazdasági ágazatban dolgozók rekordarányban mondtak fel. A kilépési arány 2021 novemberében és decemberében elérte a 3,0 százalékot, ami a legmagasabb szint azóta, hogy 2000 decemberében először jelentették a Munkaügyi Statisztikai Hivatal álláshirdetések és a munkaerő-forgalom felmérése részeként. Előtte csak a feldolgozóipar részére készítettek hasonló adatsorokat.
Állítólag a hullámban visszatükröződik, ahogyan az emberek átgondolják karrierkilátásaikat, a hibrid és távmunka lehetőségeit, valamint a munka és a magánélet egyensúlyát – és végül olyan számban mondanak fel, hogy a járvány nyomán ez drasztikusan megváltoztatja a munkaerő-kínálatot.
Viszont Hobijn hangsúlyozza, hogy a korábbi gyártási adatok több olyan kilépési hullámot tárnak fel, amelyek vetekednek a jelenlegi hullámmal. Bár a 2021. decemberi 2,3 százalékos ráta rekordmagasságot jelent (2000 óta), de a feldolgozóipar hasonló csúcsokat ért el 1948 és 1973 között.
A szerző szerint, azokban az iparágakban, ahol a legnagyobb mértékben nőtt az elbocsátások aránya a világjárvány idején, 2021-ben ott volt a leggyorsabb a munkahelyek számának növekedése is. Ezen ágazatok közé tartozik a kiskereskedelem, művészetek, szórakoztatás és szabadidő, valamint szállás- és étkezési szolgáltatások. Ezeket az ágazatokat sújtotta a világjárvány a leginkább.
Hasonló minta érvényesül az egyes foglalkozásoknál. Például abban a szakmában, ahol a legnagyobb mértékben nőtt az elbocsátások aránya, az ételkészítés és -szolgáltatás, ott 2021-ben a foglalkoztatás gyors növekedést mutatott. Az ezekben a leginkább érintett foglalkozásokban dolgozó munkavállalók általában alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek.
Nem volt különösebben nagy növekedés a munkahelyüket felmondók arányában, akik akár a foglalkoztatási ágazatot, vagy akár a foglalkozást változtatták volna.
Ez a növekedés akkor lenne várható, ha a jelenlegi hullám a pályaválasztás széles körű újragondolásával járna együtt. Az ilyen növekedés hiánya azonban összhangban van azzal a megfigyeléssel, miszerint a COVID recesszió kezdete után nem történt nagymértékű nettó átcsoportosítás a bérmunkákban az iparágak között.
Az alábbi táblázatok azt mutatják, hogy a felmondók arányának növekedése nagyrészt a fiatalabb és alacsonyabb végzettségű munkavállalóknak köszönhető.
Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a felmondók arányának növekedése a jelenlegi hullámban különösen szembetűnő a fiatalabb munkavállalók, köztük a millenniumi (25 és 34 év közötti) munkavállalók esetében. Ez azt a normális ciklikus mintát tükrözi, amelyben a fiatalabb munkavállalók felmondási aránya jobban reagál az üzleti ciklus körülményeire, és a teljes kilépési arány mozgásának nagy részét befolyásolja.
Munkából kilépők kor szerinti aránya
A következő ábra azt mutatja, hogy a kilépési arány növekedése az alacsonyabb iskolai végzettségű munkavállalókra koncentrálódik, ami megerősíti az iparági és foglalkozási bizonyítékokat. Ez nem áll összhangban azzal a véleménnyel, hogy a kilépéseket más távmunka lehetőségeit kereső emberek hajtják, mert ez inkább a magasabban képzettek körében volna elvárható.
Kilépési arány az iskolai végzettség szerint
Bart Hobijn azt a következtetést vonja le, hogy a felmondók arányának növekedését a fiatal és kevésbé képzett munkavállalók okozzák azokban az iparágakban és foglalkozásokban, amelyeket a legrosszabbul érintett a világjárvány, és ahol a foglalkoztatás növekedése magas, hogy ellensúlyozza a 2020-as munkahelyek elvesztését.
A magas bérnövekedés és a magas kilépési arányok közötti kapcsolat nemcsak az iparágak és foglalkozások között áll fenn, hanem az időben is. Ezt mutatja a következő ábra, amely összehasonlítja a kilépési rátát a teljes gazdaságban és a feldolgozóiparban a fizetett munkahelyek számának növekedésével.
A bérfoglalkoztatás növekedése a feldolgozóipari kilépési arányhoz képest
Az ábra azt mutatja, hogy a gyártásból 1948-ban, 1951-ben, 1953-ban, 1966-ban, 1969-ben és 1973-ban tapasztalt kilépési hullámok a jelenlegi hullámmal azonos nagyságrendűek. Mindezek a hullámok egybeesnek azokkal az időszakokkal, amikor a foglalkoztatás nagyon gyorsan nőtt, mind a feldolgozóiparban, mind a teljes nem mezőgazdasági szektorban.
Az elbocsátások átmeneti kiugrása után, mint például a világjárvány idején, a munkáltatók sok üres állást hirdetnek meg, hogy újratöltsék az állományt, és kielégítsék a termékeik és szolgáltatásaik iránti kereslet fellendülését. Ez megmagyarázza az állásajánlatok rendkívül magas arányát, amely egybeesett a rekordméretű felmondási aránnyal.
Ezek az állásajánlatok nem csak a munkanélkülieket vonzzák. Más munkáltatóktól is vonzanak munkavállalókat. Azok a munkavállalók, akik jobb ajánlatot kapnak, vagy felmondanak jelenlegi munkahelyükön egy másik, jobban fizető állásért, vagy újratárgyalják bérüket, juttatásaikat és munkarendjüket jelenlegi munkáltatójukkal. Tehát a "nagy felmondás" valójában jobban értelmezhető "nagy újratárgyalásként" is.
Ez a munkaadók alkuerejének átmeneti csökkenéseként értelmezhető, ami felfelé nyomást gyakorol a bérekre.
Értelmezése összhangban van azzal, hogy a közelmúltban a legnagyobb bérnyomás a kiskereskedelemben, valamint a szabadidős és vendéglátó ágazatban volt, ahol a legnagyobb a foglalkoztatás növekedése, valamint a megnyílt állások és a kilépők aránya.
A bérekre nehezedő nyomás csökken, amint a foglalkoztatás gyors fellendülése lelassul, csökken a megnyíló állások aránya, és csökken a versenytársak által ellopott munkavállalók aránya.
Ez azonban eltarthat 2022 végéig, mire ez megtörténik. A professzionális előrejelzők 2021. novemberi felmérésének (Federal Reserve Bank of Philadelphia 2021) válaszadói általában arra számítanak, hogy 2022-ben továbbra is magas marad a nem mezőgazdasági üzemekben a dolgozói állomány. Ha ezek az előrejelzések helyesek, a megnyílt állások és a felmondások aránya valószínűleg magas marad, és a bérek növekedése is valószínű, hogy erős marad az év hátralévő részében.
Bart Hobijn, az Arizonai Állami Egyetem WP Carey School of Business közgazdaságtan professzora, valamint a San Francisco-i Federal Reserve Bank gazdaságkutatási osztályának vendégmunkatársa.