A borúsabb elemzések szerint a globalizáció elérte a csúcspontját, és következik a visszaforduló trend.
A költségek emelkedni fognak, a nyereség pedig csökkenni. A jelenlegi és a jövőbeli háborúk beszűkítik a kereskedelmet. Az amerikai importőrök csak reménykedhetnek, hogy a dolgok megnyugszanak. A tehetetlenség nagyon sebezhetővé teszi őket a jövőbeli sokkokkal szemben.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) jelentésében arra figyelmeztetett, hogy „a kereskedelem geopolitikai alapú tömbök mentén válhat töredezetté” az orosz-ukrán háború továbbgyűrűzése miatt. A WTO szerint a legrosszabb forgatókönyv, amely szerint „a világgazdaság tartósan két tömbre bomlik”, hosszú távon 5 százalékkal csökkentené a globális GDP-t.
A Blackrock elnöke, Larry Fink a részvényeseknek úgy nyilatkozott: „Az ukrajnai orosz invázió véget vetett annak a globalizációnak, amelyet az elmúlt három évtizedben tapasztaltunk”. Az Oaktree társalapítója, Howard Marks pedig azt írta, hogy
az inga visszalendült a helyi beszerzés és termelés felé, elfordulva a globalizációtól.
David Brooks, a New York Times publicistája úgy vélte, hogy „a globalizációnak vége”, és „a világ már nem konvergál, hanem divergál”.
Deloitte-vezér: a hazatelepülés Amerika nagy esélye
A globális ellátási láncok káoszának enyhítése érdekében mindinkább a közeltelepítés irányába mutatnak a folyamatok, ami egyre fontosabb tendencia, véli Paul Wellener, a Deloitte amerikai alelnöke.
A nearshoring azt jelenti, hogy „közelebb hozzuk a dolgokat a piachoz, vagy visszahozzuk a dolgokat az amerikai piacra. Ezek a trendek már jóval a világjárvány kitörése előtt elkezdődtek, és valóban megváltoztatták az ellátási láncokról való gondolkodásunkat” – mondta Wellener a Yahoo Finance-nak.
A tendencia „még egy évtizeddel ezelőtt kezdődött, amikor bekövetkezett a fukusimai nukleáris baleset” és „a vámokkal kapcsolatos problémák az évek során” – magyarázta. A világjárványokat, „az időjárással kapcsolatos működési zavarokat” és „az Oroszországban és Ukrajnában zajló háborút” figyelembe véve egyértelmű, hogy a gyártók ismét a tengerentúli függőség csökkentésére törekszenek.
„Jelenleg sok minden megzavarta az ellátási láncot” – tette hozzá Wellener. „A gyártók tehát gondolkodnak: Hogyan csökkenthetik a kockázatot?"
A vállalatok szerint a kockázat csökkentésének egyik módja, hogy
„visszahozzák a dolgokat oda, ahol egy kicsit nagyobb ellenőrzésük van az ellátási lánc felett”
– tette hozzá a vezető.
Közép-Európa az igazán nagy nyertes
Nem csak az Egyesült Államok cégei érzik a világgazdasági nehézségeket: az európai, közel-keleti és afrikai vállalatok szintén közelebb települnének országaikhoz és piacaikhoz. Ők a szomszédos közép- és kelet-európai illetve észak-afrikai országok felé keresik a lehetséges megoldásokat. A Covid-19 világjárványra reagálva az Ernst & Young villámkutatást végzett, és azt találta, hogy Európában a válaszadók 88 százaléka fontolgatja a közelebb települést. Persze sokan közülük nem Európába hoznák vissza a termelést, hanem közelebbi és biztonságosabb, de olcsó, külső „peremterületekre”. Hatvanegy százalékuk igyekezett csökkenteni a domináns forrásországoktól, például Kínától való függőséget, számol be a Source Today.
A kelet-európai vagy mediterrán országokból történő beszerzés csökkenti az átfutási időt, ami gyorsabb termelést és szilárdabb, biztosabb tervezési ciklusokat jelent – így nagyobb teret engedve az előre nem látható zavarok esetén a jobb reakcióidőnek. Az olyan országok, mint Lengyelország, Bulgária, Spanyolország és a Cseh Köztársaság, a földrajzi közelség és a kulturális hasonlóságok miatt a nyugat-európai országok közül a legnépszerűbbek, írja a Source Today.
Olyan nagy globális márkák, mint a Microsoft és az Oracle már nyitottak kutatóközpontokat Lengyelországban, így ez egy másik stratégiai lehetőség a nearshoring-törekvések kiterjesztésére, teszi hozzá a lap. Az IKEA is példaként említhető, amely nemrégiben bejelentette, hogy egyes termékcsaládjainak gyártását Törökországba kívánja áthelyezni – ez a lépés az európai áruházai ellátási láncának racionalizálását szolgálja.
Ügyvezető: Közép-Európa nagy felzárkózása következik
A trans.info beszámol Tomasz Gonsior, az IMA Technik speciális gyártó cég ügyvezető igazgatójának véleményéről, aki szerint az első tényező a költség, a második pedig az idő, amikor a cégek a hazatelepülésről döntenek. Hozzáteszi:
a bérek Európában is emelkednek, de ma Ázsiában gyorsabb ütemben nőnek, mint Európában.
Továbbá a szállítási költségek is jelentősen emelkednek a világban. Amint az iparágban köztudott, néhány évvel ezelőtt egy konténert körülbelül 2000 dollárért lehetett beszerezni. Ma már előfordulhat, hogy 16 000 dollárt kell fizetni konténerenként. A logisztikai költségek így akár 500-600 százalékkal is emelkedhettek.
Ennek eredményeképpen manapság
bizonyos termékek esetében előnyösebb, ha Európán belül gyártják és szerzik be őket.
A második szempont a szállítási idő és az ezzel járó kockázat. Korábban a legtöbb esetben arra lehetett számítani, hogy hat héten belül egy pontról pontra tartó szállítmányt Kínából Európa bármely pontjára el lehetett juttatni.
Vonattal ez körülbelül két héttel rövidebb volt. De most, a Szuezi-csatorna balesete óta ez egyre hosszabb és hosszabb lett, két okból kifolyólag, egyrészt a továbbra is fennálló torlódások miatt. Ezért a Kínából származó egyes áruk szállítását olykor már hat hónapra előre kell tervezni (persze ez gyorsan megváltozhat, de ez is a bizonytalanságot erősíti). Számos cég számára pedig egyszerűen lehetetlen hat hónapra előre tervezni.
A második szempont tehát az, hogy a költség ma már valójában nem az első számú prioritás, mert egyes piacokon, egyes termékcsoportokban bármilyen áron el tudják adni, ha megvan az áru. Csak legyen meg.
Természetesen, ha nincs meg a termék, nem lehet eladni, a cég veszít. Ezért egyes vállalatok egyre inkább a nearshoring lehetőségét keresik, az árral és költségekkel kevesebbet foglalkozva. Szeretnének árut szerezni és hamarabb megkapni, mert a mostani hevült gazdasági környezetben el tudják adni – még akkor is, ha az ár magasabb, de ez nem zavarja őket, mert a kereslet óriási, a járvány alatt felhalmozódtak a háztartások megtakarításai, amit az emberek el is akarnak költeni és persze a bérek is növekednek, amiből egyre többet, egyre drágábban vásárolnak a fogyasztók.
Így ma már nem az számít, hogy egy termék mennyibe kerül, hanem hogy kapható-e.
A közép-európai gazdaságok továbbra is vonzó lehetőséget jelentenek a gyártás és a szolgáltatások közeli áthelyezésére. Ez a régió érezhetően fejlődik, és a fizetések nyilvánvalóan emelkedő pályán vannak. Ettől függetlenül is az ügyvezető szerint legalább a következő 20 évben még vonzó marad a térség a visszatelepülő cégek számára.
Összehasonlítva a kelet- és nyugat-európai országok bérét, nyugaton még mindig háromszor magasabbak. Ehhez jönnek még a különböző más költségek. A szakadék persze szűkül, de további 20 évbe fog telni, amíg a közel teljes kiegyenlítődés bekövetkezik Nyugat és Kelet között Európában, vélekedik az ügyvezető.
Ez idő alatt a kelet-európai országok is növelni fogják termelékenységüket, mert az igaz, hogy a régió több országa még nem jár élen a termelékenység növelésében.
Lehet, hogy a térség országai beruháznak gépekbe, de nem feltétlenül használják még megfelelően a technológiát. Ez olyasvalami, ami idővel javulni fog, és növeli majd a termelékenységet.
Végül pedig úgy tűnik, hogy
a régiós országok mind rendelkeznek politikai stratégiával és akarattal arra, hogy innovatívabbá váljanak az ipar tekintetében.
Ezért gondolja a vezérigazgató, hogy a közép-európai régió a következő évtizedekben is vonzó marad a nearshoring számára.
Közép-Európán belül is Magyarország az egyik legvonzóbb helyszín
A legfrissebb adatok alapján ráadásul Magyarország felkerült arra a rangsorra, amely a hazatelepülő cégek szempontjából vizsgálja a legkiválóbb célországokat. A rangsorban Ukrajna, Szerbia és Csehország után az európai országok közül Magyarország következik. A háborús bizonytalanság miatt ráadásul az első európai célpont, Ukrajna kiesik, így a szomszédos régiós országok értékelődhetnek fel.
A rangsor készítői kiemelik: Magyarország jó pontokat szerez azzal, hogy Kelet-Európában egy újabb kézenfekvő helyet jelent azok számára, akik Európába szeretnék kiterjeszteni tevékenységüket.
Ukrajnához és Szerbiához hasonlóan hazánk előnye az alacsonyabb munkaerőköltség (Nyugat-Európához képest), valamint a magasan képzett illetve műszaki munkaerő.
Magyarország munkaerő-állománya magasan képzett és szakképzett, különös tekintettel a mérnöki, orvosi és közgazdasági területekre. A földrajzi, közlekedési, politikai előnyöket pedig nem is említi a rangsor, ezek valószínűleg az egész régió vezetőjévé teszik Magyarországot.
Korábbi elemzéseink bemutatták, hogy a magyar társadalmat nem szakították szét az egyenlőtlenségek, az iparban versenyképességi fordulat zajlik, az iparban a high-tech szektor aránya a legtöbb nyugati országot is előzi, ráadásul a leginkább összetett ipari szerkezeteket mutatja fel a gazdaságunk, miközben rendre uniós növekedési rekorder, de ami a legfontosabbnak tűnik a jövőre nézve, a beruházási ráta rekordokat dönt, előzi a régiós és uniós adatokat is, márpedig a jelen beruházása a jövő növekedése.
, hogy a magyar társadalmat nem szakították szét az egyenlőtlenségek, az iparban versenyképességi fordulat zajlik, az iparban a high-tech szektor aránya a legtöbb nyugati országot is előzi, ráadásul a leginkább összetett ipari szerkezeteket mutatja fel a gazdaságunk, miközben rendre uniós növekedési rekorder, de ami a legfontosabbnak tűnik a jövőre nézve, a beruházási ráta rekordokat dönt, előzi a régiós és uniós adatokat is, márpedig a jelen beruházása a jövő növekedése.(Címlap: MTI/Vasvári Tamás)