Lángokban áll a világgazdaság és Magyarország az egyik utolsó biztos pont

A járvány és a háború egy fontos gazdasági kérdésben ugyanabba az irányba hat: bár a világgazdaság globalizált marad, de teljesen másképp, az értékláncok szétesése után a nagyvállalatok azokat sokkal rövidebbre szövik majd. A felbolydult világgazdasági rendszer mozgásba lendült, amiből Magyarország hosszabb távon is nyertesként jöhet ki, tekintve, hogy egyszerre rendelkezik gazdasági növekedési potenciállal és politikai stabilitással, ami ritka kombináció napjainkban.

Nearshoring, azaz vissza a munkahelyeket!

A 2008-2009-es globális pénzügyi válság óta a kereskedelem és a beruházások liberalizációjának hívei nem ritkán a bal- és a jobboldalnak is a célkeresztjébe kerültek. (A Financial Times is emlékeztetett, hogy már nem bal- és jobboldal, hanem patrióta és globalista szembenállás figyelhető meg.)

A világméretű járvány súlyos kihívások elé állította a kereskedelmet, a befektetéseket és a határokon átnyúló kereskedelemben részt vevő vállalatok működését. Az egyik ilyen kihívás az, hogy honnan szerezzenek a cégek beszállítókat, milyen cégekkel működjenek együtt a nemzetközi termelés során, és persze mely termelési szakaszokat végezzék saját maguk.

Sok amerikai nagyvállalat most a cégen belüli beszerzés mellett dönt, míg mások a vállalat speciális igényeire szakosodott cégekhez szervezik ki a beszerzést, megint mások az offshore megoldást választják, ami az egyes termelési szakaszok egészének Kínába, Tajvanra és Dél-Koreába történő kiszervezését jelentik.

De mit tesznek a cégek akkor, ha egyik megoldás sem válik be, mert elszabadulnak a költségek, növekszik a szállítási idő, csökken a megbízhatóság és az egész logisztika ellenőrizhetetlenebbé és kiszámíthatatlanabbá válik? A kompromisszum a nearshoring lehet, ami a termelés hazahozatalát, közelebb telepítését jelenti: azt a folyamatot nevezzük tehát így, amikor

A közgazdasági Nobel-díjas A. Michael Spence szerint a laza monetáris politika, a megnövekedett megtakarítások, a felerősödött kereslet és a járvány hatásait kezelő masszív költségvetési kiadások (amelyek magasabb inflációs rátákhoz vezettek) egybeesése okoz számos egyensúlytalanságot, például a kereslet és a kínálat között.

Ha ehhez hozzávesszük az USA és Kína közötti növekvő politikai feszültségeket (egyes közgazdászok szerint Amerika Oroszországgal kezdte a Kína-ellenes hadjáratát), könnyen belátható, hogy mind az importőrök, mind az exportőrök miért igyekeznek csökkenteni kereskedelmi kockázatukat az ellátási lánc lerövidítésével. Az új globális korban tehát teljesen megváltozik a kockázatokhoz való hozzáállás és

Felértékelődnek a hazatelepülés előnyei

Az offshoring mind a vállalatok, mind az országok számára pozitívan hatott. Magasabb haszonkulcsokat eredményezett; lehetőséget biztosított a távoli külföldi országok számára, hogy szakképzett munkaerőt neveljenek ki és tanuljanak a nyugati cégektől; lehetővé tette a nyugati vállalatok számára a fenntartható növekedést; és az adminisztratív terhekre is jótékonyan hatott, számol be a Source Today.

Az előnyök ellenére a globális ellátási láncot a kereskedelmi háborúk vagy éppen a szélsőséges időjárási események is fenyegetik. A gyárleállások, a zsúfolt kikötők és a Covid-19 világjárvány miatt a globális piacon belüli súrlódások minden idők legmagasabb szintjét érték el, írja a lap.

Milyen előnyei vannak a termelés visszatelepítésének? Kezdjük azzal, hogy lehetővé teszi az irányítók részéről a gyártási helyszín gyakoribb meglátogatását, felügyeletét, a szellemi tulajdonvédelem jobb ellenőrzését, az anyacégnek kedvezőbb időzónában való működést, a gyártótól a vásárlóig történő gyorsabb eljutást, a piacra jutás gyorsabbá tételét, a minőségellenőrzés javítását és az ellátási lánc hatékonyságának növelését. A negatív oldal az, hogy mindez nem lesz olyan olcsó, mint az ázsiai gyártás, de a másik oldalon a cég számos más, komoly előnyt szerez.

Számos nyugati nagyvállalat jött haza Európába

Néhány sikeres példa is látható már: az Inditex spanyol ruházati vállalat és a Zara anyavállalata Ázsiából Marokkóba és Törökországba helyezte át a gyártást. A Whirlpool, a Samsung, az LG és a Boeing termékeik többségét ma már Mexikóban gyártják Amerika szomszédjában, nem pedig a messzi Ázsiában. A Nike és a Hasbro szintén a kínai jelenlétüket csökkentik Mexikó javára.

A hazatelepülésnek persze megvannak a maga korlátai. A hátrányok közé tartoznak a magas költségek (munkaerő, adók), a korlátozottan elérhető tehetséges munkaerő, a munkavállalók képzési igénye a gyártásváltásokhoz, de biztonsági fenyegetések is felmerülnek.

Ahogy a hazatelepülés világszerte beindul, két régió látszik különösen előnyös helyzetben. A The Hill lap szerint az egyik nagy nyertes Kelet-Európa. A cikk kiemeli, hogy Ukrajna rendelkezik az egyik legnagyobb IT-szakértői csoporttal, és az olyan cégek, mint az N-IX, az Eleks és az Intellectsoft nagy nemzetközi ügyfeleket szolgálnak ki (Siemens, Ernst & Young, Jaguar vagy a T-Mobile Deutsche Telekom). Tegyük hozzá: a háborús bizonytalanság miatt Ukrajna épp kiesik, így a szomszédos régiós országok értékelődhetnek fel.

A másik régió Latin-Amerika és a Karib-térség: a valós idejű együttműködés, a kulturális rokonság, a költséghatékonyság és a növekvő tehetségállomány teszi ezt a régiót a nearshoring-műveletek koronaékszerévé az amerikai cégek számára. Különösen Mexikó, Kolumbia, a Dominikai Köztársaság, Panama és Costa Rica a jó példák. Éppen tavaly indította el egyébként a Latin-amerikai Szabad Zónák Szövetsége (AFZA) a Relocate Latam nevezetű kezdeményezést, amely a cégek visszatelepülésének egy speciális platformja. Az Amerika-közi Fejlesztési Bank elnöke, Mauricio Claver-Carone pedig a szervezet számára prioritássá is tette a hazatelepülés segítését.

A bank segít Kolumbiát az üzleti szolgáltatások központjaként pozícionálni, és segíti Chilét abban, hogy bővítse szolgáltatási exportágazatát. Emellett ma már a kormányok is ösztönzőket nyújtanak a vállalatok számára, hogy a nyugati féltekén lévő gyártóüzemeket áthelyezzék, vagy a nyugati gyártásba és szolgáltatásokba fektessenek be. Tekintettel arra, hogy a Gartner 2020-as felmérése szerint 260 vezető globális vállalat egyharmada tervezi, hogy 2023-ig a láncok egy részét Kínából áthelyezi, Latin-Amerika és a Karib-térség számára elérkezett az idő, hogy agresszívan törekedjen a nearshoring-robbanás kihasználására.

A munkavállalók és a termelési létesítmények közelebb költöztetése illetve az üzemek áthelyezése a lap szerint olyan trend, ami minden bizonnyal folytatódni fog, mert a bizonytalanságot okozó tényezők nem fognak hamar megszűnni.

Ezért a nearshoring kilátásai rendkívül kedvezőek. Ez különösen igaz az IT-technológiára (Ukrajna, Lengyelország, Románia), a call centerekre (Jamaica, Costa Rica), a gyógyszeriparra és az orvostechnikai eszközökre, valamint az autóiparra (Mexikó).

A legvonzóbb nearshore iparág azonban a ruházati ipar a The Hill szerint. Ennek illusztrálására:

Azok a tényezők, amelyek a vállalatokat az alacsony költségű telephelyekre történő offshore-gyártásra ösztönzik, még mindig érvényesek; de más erők nagyobb súlyt kaptak a cégek döntéseiben, ahogyan azt a közelmúltban az ellátási lánc szűk keresztmetszeteivel kapcsolatban láthattuk.

Figyelembe véve ezeket a fejleményeket, valamint a nearshore szolgáltatók növekvő képességeit a potenciális ügyfelek működési igényeinek kielégítésére, azt a következtetést kell levonni, hogy a nearshoring nagy jövő előtt áll, írja Jerry Haar professzor a Hill lapban.

A hazatelepüléssel leépül a korábban ismert globális gazdaság

A költségek emelkedni fognak, a nyereség pedig csökkenni. A jelenlegi és a jövőbeli háborúk beszűkítik a kereskedelmet. Az amerikai importőrök csak reménykedhetnek, hogy a dolgok megnyugszanak. A tehetetlenség nagyon sebezhetővé teszi őket a jövőbeli sokkokkal szemben.

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) jelentésében arra figyelmeztetett, hogy „a kereskedelem geopolitikai alapú tömbök mentén válhat töredezetté” az orosz-ukrán háború továbbgyűrűzése miatt. A WTO szerint a legrosszabb forgatókönyv, amely szerint „a világgazdaság tartósan két tömbre bomlik”, hosszú távon 5 százalékkal csökkentené a globális GDP-t.

A Blackrock elnöke, Larry Fink a részvényeseknek úgy nyilatkozott: „Az ukrajnai orosz invázió véget vetett annak a globalizációnak, amelyet az elmúlt három évtizedben tapasztaltunk”. Az Oaktree társalapítója, Howard Marks pedig azt írta, hogy

David Brooks, a New York Times publicistája úgy vélte, hogy „a globalizációnak vége”, és „a világ már nem konvergál, hanem divergál”.

Deloitte-vezér: a hazatelepülés Amerika nagy esélye

A globális ellátási láncok káoszának enyhítése érdekében mindinkább a közeltelepítés irányába mutatnak a folyamatok, ami egyre fontosabb tendencia, véli Paul Wellener, a Deloitte amerikai alelnöke.

A nearshoring azt jelenti, hogy „közelebb hozzuk a dolgokat a piachoz, vagy visszahozzuk a dolgokat az amerikai piacra. Ezek a trendek már jóval a világjárvány kitörése előtt elkezdődtek, és valóban megváltoztatták az ellátási láncokról való gondolkodásunkat” – mondta Wellener a Yahoo Finance-nak.

A tendencia „még egy évtizeddel ezelőtt kezdődött, amikor bekövetkezett a fukusimai nukleáris baleset” és „a vámokkal kapcsolatos problémák az évek során” – magyarázta. A világjárványokat, „az időjárással kapcsolatos működési zavarokat” és „az Oroszországban és Ukrajnában zajló háborút” figyelembe véve egyértelmű, hogy a gyártók ismét a tengerentúli függőség csökkentésére törekszenek.

„Jelenleg sok minden megzavarta az ellátási láncot” – tette hozzá Wellener. „A gyártók tehát gondolkodnak: Hogyan csökkenthetik a kockázatot?"

A vállalatok szerint a kockázat csökkentésének egyik módja, hogy

– tette hozzá a vezető.

Közép-Európa az igazán nagy nyertes

Nem csak az Egyesült Államok cégei érzik a világgazdasági nehézségeket: az európai, közel-keleti és afrikai vállalatok szintén közelebb települnének országaikhoz és piacaikhoz. Ők a szomszédos közép- és kelet-európai illetve észak-afrikai országok felé keresik a lehetséges megoldásokat. A Covid-19 világjárványra reagálva az Ernst & Young villámkutatást végzett, és azt találta, hogy Európában a válaszadók 88 százaléka fontolgatja a közelebb települést. Persze sokan közülük nem Európába hoznák vissza a termelést, hanem közelebbi és biztonságosabb, de olcsó, külső „peremterületekre”. Hatvanegy százalékuk igyekezett csökkenteni a domináns forrásországoktól, például Kínától való függőséget, számol be a Source Today.

A kelet-európai vagy mediterrán országokból történő beszerzés csökkenti az átfutási időt, ami gyorsabb termelést és szilárdabb, biztosabb tervezési ciklusokat jelent – így nagyobb teret engedve az előre nem látható zavarok esetén a jobb reakcióidőnek. Az olyan országok, mint Lengyelország, Bulgária, Spanyolország és a Cseh Köztársaság, a földrajzi közelség és a kulturális hasonlóságok miatt a nyugat-európai országok közül a legnépszerűbbek, írja a Source Today.

Olyan nagy globális márkák, mint a Microsoft és az Oracle már nyitottak kutatóközpontokat Lengyelországban, így ez egy másik stratégiai lehetőség a nearshoring-törekvések kiterjesztésére, teszi hozzá a lap. Az IKEA is példaként említhető, amely nemrégiben bejelentette, hogy egyes termékcsaládjainak gyártását Törökországba kívánja áthelyezni – ez a lépés az európai áruházai ellátási láncának racionalizálását szolgálja.

Ügyvezető: Közép-Európa nagy felzárkózása következik

A trans.info beszámol Tomasz Gonsior, az IMA Technik speciális gyártó cég ügyvezető igazgatójának véleményéről, aki szerint az első tényező a költség, a második pedig az idő, amikor a cégek a hazatelepülésről döntenek. Hozzáteszi:

Továbbá a szállítási költségek is jelentősen emelkednek a világban. Amint az iparágban köztudott, néhány évvel ezelőtt egy konténert körülbelül 2000 dollárért lehetett beszerezni. Ma már előfordulhat, hogy 16 000 dollárt kell fizetni konténerenként. A logisztikai költségek így akár 500-600 százalékkal is emelkedhettek.

Ennek eredményeképpen manapság

A második szempont a szállítási idő és az ezzel járó kockázat. Korábban a legtöbb esetben arra lehetett számítani, hogy hat héten belül egy pontról pontra tartó szállítmányt Kínából Európa bármely pontjára el lehetett juttatni.

Vonattal ez körülbelül két héttel rövidebb volt. De most, a Szuezi-csatorna balesete óta ez egyre hosszabb és hosszabb lett, két okból kifolyólag, egyrészt a továbbra is fennálló torlódások miatt. Ezért a Kínából származó egyes áruk szállítását olykor már hat hónapra előre kell tervezni (persze ez gyorsan megváltozhat, de ez is a bizonytalanságot erősíti). Számos cég számára pedig egyszerűen lehetetlen hat hónapra előre tervezni.

A második szempont tehát az, hogy a költség ma már valójában nem az első számú prioritás, mert egyes piacokon, egyes termékcsoportokban bármilyen áron el tudják adni, ha megvan az áru. Csak legyen meg.

Természetesen, ha nincs meg a termék, nem lehet eladni, a cég veszít. Ezért egyes vállalatok egyre inkább a nearshoring lehetőségét keresik, az árral és költségekkel kevesebbet foglalkozva. Szeretnének árut szerezni és hamarabb megkapni, mert a mostani hevült gazdasági környezetben el tudják adni – még akkor is, ha az ár magasabb, de ez nem zavarja őket, mert a kereslet óriási, a járvány alatt felhalmozódtak a háztartások megtakarításai, amit az emberek el is akarnak költeni és persze a bérek is növekednek, amiből egyre többet, egyre drágábban vásárolnak a fogyasztók. 

A közép-európai gazdaságok továbbra is vonzó lehetőséget jelentenek a gyártás és a szolgáltatások közeli áthelyezésére. Ez a régió érezhetően fejlődik, és a fizetések nyilvánvalóan emelkedő pályán vannak. Ettől függetlenül is az ügyvezető szerint legalább a következő 20 évben még vonzó marad a térség a visszatelepülő cégek számára.

Összehasonlítva a kelet- és nyugat-európai országok bérét, nyugaton még mindig háromszor magasabbak. Ehhez jönnek még a különböző más költségek. A szakadék persze szűkül, de további 20 évbe fog telni, amíg a közel teljes kiegyenlítődés bekövetkezik Nyugat és Kelet között Európában, vélekedik az ügyvezető.

Ez idő alatt a kelet-európai országok is növelni fogják termelékenységüket, mert az igaz, hogy a régió több országa még nem jár élen a termelékenység növelésében.

Lehet, hogy a térség országai beruháznak gépekbe, de nem feltétlenül használják még megfelelően a technológiát. Ez olyasvalami, ami idővel javulni fog, és növeli majd a termelékenységet.

Végül pedig úgy tűnik, hogy

Ezért gondolja a vezérigazgató, hogy a közép-európai régió a következő évtizedekben is vonzó marad a nearshoring számára.

Közép-Európán belül is Magyarország az egyik legvonzóbb helyszín

A legfrissebb adatok alapján ráadásul Magyarország felkerült arra a rangsorra, amely a hazatelepülő cégek szempontjából vizsgálja a legkiválóbb célországokat. A rangsorban Ukrajna, Szerbia és Csehország után az európai országok közül Magyarország következik. A háborús bizonytalanság miatt ráadásul az első európai célpont, Ukrajna kiesik, így a szomszédos régiós országok értékelődhetnek fel.

A rangsor készítői kiemelik: Magyarország jó pontokat szerez azzal, hogy Kelet-Európában egy újabb kézenfekvő helyet jelent azok számára, akik Európába szeretnék kiterjeszteni tevékenységüket.

Magyarország munkaerő-állománya magasan képzett és szakképzett, különös tekintettel a mérnöki, orvosi és közgazdasági területekre. A földrajzi, közlekedési, politikai előnyöket pedig nem is említi a rangsor, ezek valószínűleg az egész régió vezetőjévé teszik Magyarországot.

(Címlap: MTI/Vasvári Tamás)