Szombaton (április 9-én) a hattagú kínai Y-20-as flotta Belgrádban a Szerbia és Kína közti keretegyezmény szerinti, a még 2019-ben leszerződött fegyvereket szállította le. Ezt erősítette meg nem sokkal a szállítmány megérkezése után Zhao Lijian, a kínai külügyminisztérium szóvivője is, aki kihangsúlyozta, hogy a fegyverszállítmánnyal nem céloztak meg egy harmadik felet, illetve az nincs összefüggésben a jelenlegi helyzettel (az ukrán-orosz háborúra utalva).
Az új generációs, közepes hatótávolságú, radarirányítású föld-levegő rakétákról, az FK–3 jelű rakétavédelmi rendszer beszerzéséről a Jugoimport SDPR szerb állami fegyverkereskedelmi cég korábbi éves jelentésében beszámolt már, erre a Reuters brit hírügynökség is kitért még 2020-ban, amikor szintén a keretegyezménynek köszönhetően, Kína fegyveres drónokat tartalmazó fegyverszállítmányt küldött Szerbiának.
Habár Szerbia a Chengdu Pterodactyl-1 nevet viselő drónra vetett szemet, amit Kínában Wing Loongként ismernek (pilóta nélküli harci repülők ezek, amelyek a célokat bombával, vagy rakétával semmisítik meg, de ugyanakkor felderítő küldetésekre is használhatók), helyette mégis a kínai állami tulajdonban levő vállalat által gyártott, hasonló tudással rendelkező CH–92A harci drón mellett döntött. Ezért (igaz az állam azóta is titokban tartja) a Szabad Európa Rádió információi szerint Szerbia Kínának 19,3 millió dollárt fizetett.
Amíg a fejlett országokban a fegyverekre költött összegek nem számítanak titoknak, Szerbiában ez nem így van.
Két évvel ezelőtt, a drónok érkezésekor is különcnek számított Szerbia, hiszen az adott kínai drónokat akkor Európában elsőként szerezte be. Most hasonló a helyzet az orosz S-300, illetve az amerikai Patriot rendszerrel konkuráló HQ-22 (FK-3) típusú légvédelmi rakétarendszerrel is, ugyanis Szerbia számít az első kínai rakétaüzemeltetőnek Európában.
Kis ország, korszerű légvédelem, nagy felháborodás
Szerbia ugyan kinyilvánította csatlakozási szándékát az Európai Unióhoz, sőt folyamatosan az ország stratégiai céljaként emeli ki az eurointegrációt, 2006-ban azonban kihirdette katonai semlegességét is, azzal, hogy csatlakozott a NATO Partnerség a békéért nevű programjához, ám az Atlanti Szövetségnek teljes jogú tagja nem kíván lenni (a nyugati katonai szövetség népszerűtlenségéhez nagy mértékben hozzájárul Szerbia NATO általi bombázása 1999-ben).