Az 1960-as években az emberek még főképp a nukleáris megsemmisülés miatt aggódtak, amely mellé lassan felsorakozott a túlnépesedés problémája. Az élőhelyek degradációja, az alacsony genetikai variáció és a termékenység csökkenése összeomlás elé állítja a Homo sapienst – írja könyvében Henry Gee paleontológus, evolúcióbiológus, melynek címe: Az élet (nagyon) rövid története a földön (A (Very) Short History of Life on Earth – St. Martin's Press, 2021).
Az ezredforduló után a nukleáris megsemmisülés veszélye elvesztette korábbi jelentőségét. Ma pedig kétszer annyi ember él a Földön, mint 1968-ban, amikor évente több mint 2 százalékkal növekedett a világ lakosainak a száma. Kétszer annyian élnek nagyobb kényelemben és jólétben, mint azt bárki feltételezni merte volna.
A jelenlegi népesség-előrejelzések eltérőek. Az általános konszenzus szerint, valamikor a század közepén tetőzik, majd meredeken csökkenni kezd, és 2100-tól a globális népesség száma kevesebb lehet, mint ma.
A legtöbb országban – beleértve a szegényebbeket is – a születési ráta jóval a halálozási arány alatt van. Több országban a lakosság száma hamarosan a felére csökkenhet a jelenleginek.
A Statista elemzése is mutatja, hogy a születések és halálozások „természetes egyensúlya” világszerte változik, ami öregedéshez, sőt a népesség csökkenéséhez vezet.
Németország volt az első ország a világon, ahol halálozási többletet tapasztaltak. 1972 óta minden évben kevesebben születnek, mint ahányan meghaltak. Ez a folyamat Magyarországon (1982) és Cseh Köztársaságban (1986) is elkezdődött. A jelenlegi évszázad közepére azonban Norvégia és Svédország kivételével Európa összes országában negatívba fordul a természetes népességnövekedés.
2100 után a legtöbb természetesen növekvő ország Afrikában lesz, néhány pedig megmarad az Arab-félszigeten, Óceániában és Közép-Ázsiában is. Svédország lesz az egyetlen európai ország, amely várhatóan fenn tudja tartani a természetes népességnövekedést.
A halálozások többlete nem jelenti automatikusan a népesség csökkenését, hiszen Németország, annak ellenére, hogy a nettó születések száma negatív, a bevándorlási többlettel pótolja azt.
A fejlett országok közül Japán egy másik példa, amely egészen a közelmúltig nem engedélyezte a bevándorlást, és a halálozási többlete miatt a csökkenő országok listájára is felkerült. Ugyanez a sors vár Dél-Koreára és Kínára is.
Henry Gee őslénykutatóként hosszabb távra tekint vissza. Az emlősfajok meglehetősen gyorsan jöttek és mentek, az elmúlt egymillió év alatt számos közülük megjelent, virágzott majd eltűnt.
A Homo sapiens körülbelül 315 000 éve létezik, de ez idő nagy része alatt ritka faj volt – valójában olyan ritka, hogy többször került a kihalás szélére. Gee szerint ez egyben meghatározza az emberiség végzetét, mivel a jelenlegi népesség nagyon gyorsan, kevés számú egyedből nőtt ki. Ez azt eredményezte, hogy a Homo sapiens fajként rendkívül nagy genetikai hasonlósággal bír.
A genetikai változatosság hiánya pedig soha nem jelent jót a fajok túlélésénél.
Henry Gee felhívja a figyelmet arra is, hogy az elmúlt évtizedekben nagymértékben hanyatlott az emberi spermiumok minősége, ami szintén hozzájárulhatott a születési arányok csökkenéséhez. Ennek a jelenségét többféleképp magyarázzák, egyrészt a környezeti szennyezéssel – amely az emberi tevékenység egyik mellékterméke, másrészt a stresszel – ami abból fakad, hogy túl hosszú ideig élünk szorosan más emberek közelében. Az emberi evolúció nagy részében az emberek a szárazföldön vándoroltak, lovagoltak, szétszórva csapatokban élve. Az a jelenség, hogy városokban, gyakorlatilag egymás hegyén-hátán élünk (szó szerint egy lakótömbben), nagyon új keletű szokás.
A népességnövekedés visszaesésének másik okaként a gazdaságot jelöli meg a szerző. A politikusok könyörtelen gazdasági növekedésre törekednek, ami nem fenntartható egy olyan világban, ahol az erőforrások végesek. A Homo sapiens már a föld biomassza-termelési kapacitásának 25–40 százalékát használja fel.
Manapság az embereknek keményebben és többet kell dolgozniuk azért, hogy fenntartsák a szüleik által élvezett életszínvonalat, ha ezt egyáltalán el tudják érni. Valójában egyre több arra a bizonyíték, hogy az elmúlt 20 évben a gazdasági termelékenység globálisan megtorpant vagy akár még csökkent is. Ennek lehet az egyik eredménye, hogy az emberek halogatják, kitolják a gyermekvállalást, akár olyan sokáig, hogy saját termékenységük is csökkenni kezd.
A folyamat alig több mint egy évszázaddal ezelőtt kezdődött, de ezalatt megduplázta a munkaerőt, és általánosságban javította az emberek iskolai végzettségét, élettartamát és gazdasági potenciálját. A jobb fogamzásgátlás és a jobb egészségügyi ellátás révén a nőknek nem kell annyi gyermeket szülniük, hogy legalább páran közülük túléljék a korai csecsemőkor veszélyeit. Amennyiben kevesebb gyerek születik, és a szülés is kitolódik, akkor az valószínűleg a népesség csökkenését hozza magával.
Minden faj fejlődésében eljön az az idő, még a látszólag virágzó fajokéban is, amikor kihalásuk elkerülhetetlenné válik, bármit is tesznek annak megakadályozására. A kihalás oka általában az élőhely felélésére, elvesztésére adott elkésett reakció. A leginkább veszélyeztetett fajok azok, amelyek mások rovására uralnak bizonyos élőhely-foltokat, illetve amelyek hajlamosak máshová vándorolni, és ezért ritkábban oszlanak el. Az emberek többé-kevésbé elfoglalták az egész bolygót, és mivel a bolygó egészére kiterjedő élőhely-folt termelékenységének nagy részét lekötjük, dominánsak vagyunk benne.
A jelek már ott vannak azok számára, akik hajlandóak felismerni azokat. Amikor az élőhely annyira leromlik, hogy már kevesebb erőforrás áll rendelkezésre; amikor a termékenység csökkenni kezd; amikor a születési arányszám a halálozási arányszám alá süllyed; és amikor a genetikai erőforrások korlátozottak - akkor az út lefelé vezet. A kérdés az, hogy "milyen gyorsan?"
A szerző feltevése szerint,
- méghozzá a közeli összeomlás előtt. Gee szerint, ha az emberi kihalásról akarunk írni, akkor jobb, ha már most elkezdjük az írást.
Az áprilisi termékenységi visszaesés nem volt meglepetés – éppúgy, ahogy a májusi emelkedés is borítékolható. A kérdés már csak az: beigazolódik-e a szezonális trendekbe vetett bizalom? Sebestyén Géza írása.
Nézzünk körül fürkészekként és portyázókként, hátha begyűjthetők még valahonnan okos demográfiai kezdeményezések. Francesca Rivafinoli írása.
A tárcavezető elárulta, miért gyengélkedik a magyar gazdaság.
Milyen volt részt venni a konklávén? Mik voltak az első benyomásai az új pápáról? Milyen veszélyek fenyegetik az emberiséget és az egyházat? Ezekre a kérdésekre adott többek között választ Erdő Péter bíboros Café Francescóban megszervezett találkozón. Beszámolónk.
Családpolitikát sok ország csinál, de nem mindenütt van ennyi eredménye. Sebestyén Géza írása.
Az eredmények még annál is jobbak, mint eddig gondolni lehetett.
A Liverpool magyar labdarúgója azt fontolgatja, hogy trófeaszobát épít.
Egy fiatal magyar versenyző is rajthoz áll a silverstone-i versenyhétvégén.
