A szlovák kormányon belüli konfliktusok sajnos ebben a kérdésben is megmutatkoznak. Itt is összhangra volna szükség a két erős ember, Richard Sulík, gazdasági miniszter és Igor Matovič pénzügyminiszter között. Az előbbi a második, az utóbbi a legerősebb kormánypárt vezetője is egyben.
Eddig az energiaigényes vállalatok csak a disztribúciós költségek egy részének elengedését tudták elérni. A 100 GWh-nál többet felhasználó vállalatoknak (18 darab van belőlük) a disztribúcióért nem kell fizetniük. Az 1 és 100 GWh-és vállalatoknak (1520 van belőlük) pedig csak a felét kell fizetniük a disztribúciós költségeknek.
A vállalatok viszont egy komolyabb kompenzációt várnának a Környezetvédelmi Alaptól, ahova befutnak a CO2 kvótákért a befizetéseik. Ezt viszont már a környezetvédelmi minisztérium felügyeli, ahova a legnagyobb kormánypárt adta a minisztert. Az alapból eddig is visszajuttattak 3 millió eurót a vállalatoknak, és már született is megegyezés, hogy ezt felemelik 30 millió euróra, csak nem biztos, hogy az egyezségeket mennyire fogják betartani az egymással acsarkodó koalíciós partnerek. A gazdasági miniszter azzal is érvel, hogy az alapba csak az idén, a tervezetten felül további 180 millió eurót fizettek be az ipari vállalatok.
Európa összes államában létezik a vállalatok felé bizonyos visszaosztása a CO2 kvóták utáni befizetéseknek. Ez arányaiban, Szlovákiában jóval kisebb, mint a többi tagországban. A norvégok a németekkel példálóznak, ahol háromszor annyit kapnak vissza, mint Szlovákiában.
A Slovalcot nagyon érzékenyen érintette az energiaárak emelkedése. Maga az alumínium gyártása a timföldből meglehetősen energiaigényes. A garamszentkereszti vállalat viszi el a 10 százalékát a teljes szlovákiai áramfogyasztásnak. Ez a normális időkben is a 40 százalékát tették ki a vállalat költségeinek.