John J. Boland professzor, az AMBER és a Trinity Kémiai Iskola munkatársa, a kutatócsoport egyik vezetője elmondta, hogy jól ismert folyamat volt már eddig is, hogy a műanyagok hogyan bomlanak apró, mikroműanyag darabokra, amelyek így könnyen a környezetbe kerülnek és onnan pedig az emberi szervezetbe juthatnak. A professzor szerint
a kutatásuk megmutatta, hogy számos tárgy, például a csapvízzel használt vízforralók idővel olyan védőréteget alakítanak ki az eszköz belső falán, amely teljesen megakadályozza, hogy onnan mikroműanyag darabok szabaduljanak fel.
Ahogy Boland ismertette, a csapvíz nem száz százalékban tiszta H2O, hiszen különböző nyomelemeket és ásványi anyagokat is tartalmaz. A vizsgálat szerint éppen ezek az extra anyagok módosítják, illetve akadályozzák a műanyag bomlását. A professzor példaként a vízforraló belsejét borító barna elszíneződést említette, amely a csapvízben található réz-ásványokból képződik és tökéletes védelmet nyújt az eszköznek. A réz egyébként a házakban található réz vízcsövekből kerül a csapvízbe, nem természetes alkotóeleme annak.
Boland professzor szerint ez azért rendkívül fontos felfedezés, mert így már világos, hogy
ezeket a természetes védőrétegeket akár laboratóriumban is elő lehet állítani és be lehet vonni vele a műanyag termékeket már a gyártás során.