A kínai intelligens városok fejlesztési koncepciója Zhou Enlai „Négy modernizáció” című munkájára vezethető vissza, amelyben négy olyan területet határozott meg, amit Kínának a század végére át kell alakítania a modern, digitális igények mentén. Ez a négy terület a mezőgazdaság, az ipar, a tudomány és technológia, valamint a nemzetvédelem. Ezek Kína általános gazdasági növekedésének és fejlődésének alappillérei, így az elmúlt negyvenöt évben folyamatosan a kínai belpolitika fókuszában voltak.
A nyitás és a reformok időszakában aztán Deng Hsziao-ping volt az, aki felgyorsította a tudomány és a technológia modernizációját, hiszen ezekben látta a fejlődés eszközeit. Ennek eredményeként Kína az elmúlt négy évtizedben folyamatosan növekvő beruházásokkal támogatta az innovációt. Jelenleg pedig az olyan kezdeményezések, mint például a „Made in China 2025” célja, hogy a Németországhoz hasonló országok iparpolitikáját felhasználva modernizálják tovább a kínai gazdaságot. A negyedik ipari forradalomhoz igazodva az iparpolitika az okos városok növekedéséhez vezetett szerte Kínában.
Tíz év, rengeteg pénz és erős kormányzati szándék eredménye az okosvárosok fejlődése
2011-ben, a 12. kínai ötéves terv kihirdetésekor jelentették be a digitális városok fejlesztésének szándékát. E terv keretében Peking igyekezett felgyorsítani az új generációs számítástechnikai infrastruktúra, a mobilkommunikációs hálózatok, az internetes infrastruktúra, a digitális és televíziós műsorszolgáltató hálózatok, a műholdas kommunikációs létesítmények, valamint a kiemelkedően nagy sebességű és kapacitású, rendkívül intelligens országos törzsátviteli hálózat kiépítését. A távoli területek közötti kapcsolatok lehetőségét pedig szélessávú összeköttetések kiépítésével akarták biztosítani.
Ez az infrastruktúra adja Kína intelligens városainak alapját. Az okosvárosok olyan urbanizált területek, amelyek nagy mennyiségű adatot gyűjtenek össze, amiket aztán a város hatékonyabb működésére használnak fel. A fejlesztők a város kritikus kommunikációs infrastruktúráján alapuló technológiai alkalmazásokat hozhatnak létre, amelyek a köz- és magánszféra közötti partnerség egyik formájaként is értelmezhetőek. Az ilyen alkalmazások például segíthetnek azoknak is, akik a tömegközlekedést szeretnék használni, hiszen a technológiának köszönhetően kiválaszthatják, hogy melyik a legkevésbé forgalmas időszak, amivel nem csak a saját kényelmüket biztosítják, de a tömegközlekedésre nehezedő forgalmi terhelést is csökkentik.