Harry Klee a fent említett állításai mellett azonosítani akarja azokat a géneket, amelyek szabályozzák az illatanyagok szintézisét, majd a megszerzett adatok felhasználásával ízletesebb paradicsomot hozna létre.
Felmerült, hogy genetikai módosítással lehetne fokozni a paradicsom ízét, de a világ legtöbb országában az ilyen termékek tiltottak. Azonban a genetikai manipuláció már szélesebb körben megengedett, például a génszerkesztő technológia alkalmazásával. Ilyenkor nem más fajokból vesznek át géneket, hanem a növény saját génjeit módosítják vágással és illesztéssel. Ezeket az apró változtatásokat Észak- és Dél-Amerika területén, illetve Japánban nem tekintik génmódosításnak.
Hiába tűnik ez egy barátságos megoldásnak, sokan azért óvakodnak tőle, hogy genetikailag bármit is manipuláljanak az élelmiszerekben.
Távolságtartóan áll a kérdéskörhöz Franco Fubini, a Natoora vállalat alapítója is:
Egyáltalán nem vagyunk az ötlet rajongói. Bár néha egy jól végrehajtott innováció sikeres lehet, de mi hiszünk a hagyományokban és nem akarunk belekavarni a természet rendjébe.
Azonban néhány újítást rendkívül nehéz lenne genetikai beavatkozás nélkül elérni. A Pairwise vállalat jóvoltából néhány éven belül például meg fog jelenni a mesterségesen előállított mag nélküli szeder, amelynek kiszámíthatóbb íze lesz, mint a hagyományos társainak. Ugyanez a vállalat már a mag nélküli cseresznyén is dolgozik.