Orbán Viktor július elején bejelentette, hogy megadóztatja az extraprofitot termelő építőipari cégeket, illetve az építőipari anyagok exportjának korlátozására szólította fel a vállalatokat, hogy az alapanyaghiány ne álljon az építkezések útjába. Magyarország egyik legnagyobb építőipari cége, a Mapei Kft. visszafogta az exportját, amit a Portfolio úgy értelmezett, hogy a szankciók belengetése ijesztette meg őket. A gazdasági lap mindezt úgy állította, hogy nem kérdezte meg a szóban forgó céget. A Makronóm személyesen vette fel a kapcsolatot a Mapei vezérével, Markovich Bélával, hogy felfedje az exportcsökkentés mögött álló indokokat. Interjúnk.
Több mint harminc évet töltött az építőiparban. Az építőipar az elmúlt tíz évben, vagy előtte fejlődött jobban?
2012-13-tól fejlődik jobban az építőipar, Az építőipar növekedése 91-től 2008-ig folyamatos volt, majd a válsággal megtorpanás jött, és 2013 óta lendületes növekedés kezdődött –
Az idei év még erre is rátett egy lapáttal.
Minek köszönhető, hogy az elmúlt 6-7 évben ugrott meg ennyire az építőipar?
Az építőipar fejlődése sok tényezőtől függ, például hogy pár éve beindult a csok, idén pedig a lakásfelújítási támogatás.
2013 óta a vállalatok folyamatosan fejlesztenek is, mert látják a potenciált a gazdaságban, mint ahogy mi is.
Most viszont az USA és az Európai Unió be akarják vezetni a globális minimumadót, ami ellen Magyarország, Észtország és Írország is tiltakozik, mert szerintük a gazdasági növekedést hátráltatná. Erről mit gondol?
Ebben a kérdésben nincs a vállalatnak hivatalos álláspontja. Azonban magánemberként abszolút értelmetlennek tartom a minimumadót.
Erre nagyon jó példa, amikor Magyarországon lecsökkentették az egyes adónemeket, akkor azokból érdekes módon több bevétel folyt be. Ha emelik az adót, az a feketegazdaságot erősíti, ha csökkentik, akkor pedig fehéredik a gazdaság.
Magyarországon fehéredik a gazdaság?
A tények azt mutatják, hogy látványosan fehéredik a hazai gazdaság. Személyesen tapasztalom, hogy egyre kevesebb kereskedőnél lehet számla nélkül vásárolni vagy fél áfával. A szakemberek is egyre inkább akarnak számlát adni. Az akadály nem a kivitelező, hanem a megrendelő, aki azt mondja, hogy nem akar áfát fizetni. Ha egy fürdőszobát fel akarok újítani, az most 3-4 millió forint nagyságrendtől függően, ennek az áfája 250-300 ezer forint körül van, ami nagyon magas. Azzal lehetne fehéríteni még, ha az építőipari tevékenységek és anyagok áfáját csökkentenék.
Azt tapasztalom a cégeknél, hogy szívesen adóznak, főleg ha megy a piac. Inkább azt tartják fontosnak, hogy tiszta lelkiismerettel, nyugodtan tudjanak aludni.
Hogy jutottunk el odáig, hogy brutálisan megnövekedtek az építőipari alapanyagok árai?
A legfontosabb tényező, hogy a gyenge 2020-as gazdasági év után világszinten extrém módon élénkült a kereslet, miközben világszintű ellátási gondok jelentkeztek, a világpiacot ellátó alapanyaggyártóknál fellépő gyártási nehézségek, a globális szállítási problémák és az olajár emelkedése miatt.
Az acéltermékek, huzalok, vezetékek és fatermékek ára nagyon megnövekedett. A kínaiak például nagyon sok fát vásárolnak Európából, illetve Kanada kapcsolata is megromlott az USA-val, ezért Kanada nem ad el nekik fát, így az USA a mi régiónkból veszi a fát, egész pontosan Szlovákiából és Romániából, ezért nekünk már nem marad. A Mapeit a különböző epoxy termékek érintik – ezek padlóra bevonatok, fugázó anyagok, különböző nagy polimer tartalmú termékek, amelyek tulajdonképp olajszármazékok.
Példának tudom mondani a homlokzati hőszigetelő anyagot, a polisztirolt, amelynek az alapanyaga az olaj, amelynek brutálisan, 40-50 százalékkal ment fel az ára.
Vannak olyan építőipari cégek, amelyek indokolatlanul megemelték az árat, hogy extraprofitot szerezzenek?
Nem tudom, hogy vannak-e, de ha a mérlegkimutatásokat megnézzük, abból kiderül, hogy történt-e indokolatlan áremelés. A piac az piac, a kereslet és kínálat szabályozza az árakat.
Most óriási a kereslet, úgyhogy aki extraprofitot akar szerezni, az megteheti, de a Mapeinek ez nem politikája. A Mapei politikája az, hogy együtt kell megoldanunk a problémát – a kereskedőnek, kivitelezőnek, megrendelőnek és nekünk együtt kell az árak felrobbanását kezelnünk. Nem tehetem meg azt a kivitelezőkkel, akik elvállalták januárban a munkát, hogy azért, mert az én áraim felmentek, mindent rájuk terhelek.
Hogyan értékeli a kormány döntését, hogy az exportot csökkenti és az extraprofitot megadóztatja?
A lépés nem rossz, viszont nehéz megállapítani, hogy meddig tart a piaci ár és hol kezdődik az extraprofit. Ha a 2019-2020-as árakhoz viszonyítva állapítjuk meg az extraprofitot, az erősen torzítani fog. A piaci árat nem lehet kormányszinten megállapítani. Amit viszont kétségkívül jó lépésnek tartok a kormány részéről, az az exportkorlátozás. A leghatékonyabban egyébként úgy tudna beavatkozni a kormány, állami építőipari cégeket hozna létre, és azok gyártanának. Ugyanúgy mint a közművek – víz, gáz, villany – esetében hatóságilag meghatározhatja az árat. Mivel a piaci igények felvitték az árakat, az elvállalt munkák is jóval többe kerülnek, biztosítani kell, hogy a kivitelező ne fizessen rá.
Mondjuk az is igaz, hogy amikor az árak lementek 2008-al kezdődően, akkor a kivitelező sem adta vissza a megrendelőnek a vállalási árnál olcsóbban megvalósított kivitelezésből származó profitját.
Reális veszély, hogy csődbe mennek a kivitelezők?
Ha csődbe nem is mennek, de sokan leállnak. Ha egy vállalkozó például szerkezetet épít, abban van betonacél, amelynek az ára január óta csaknem triplájára ugrott. Januárban a kivitelező elvállalta a munkát adott áron, amit ahhoz képest két és félszeres áron tud csak megvalósítani. Nagy veszélye annak van, hogy a kisebb generálkivitelező azt mondja, hogy kevesebbet veszít, ha felmondja a szerződést, mintha véghez vinné. Jobb lenne, ha a megrendelő nyitottabb lenne, akár fizetne egy kicsit többet, hogy elkészüljön a megrendelés.
Ez brutális drágulás. Őket kellene valamilyen módon az államnak támogatnia, hogy ki tudják fizetni a kivitelezőt. A kivitelezőnek adott nulla százalékos hitel is sokat segíthet, hiszen a most emelt árakon elfogadott megrendeléseket később is tudja majd veszteség nélkül teljesíteni.
A CSOK is közrejátszik abban, hogy növekedtek az árak az építőiparban?
Olyan szempontból mindenképp, hogy felhajtotta az igényeket – olyanok is elkezdtek építkezni, akik egyébként nem engedhették meg volna meg maguknak. Egy háromgyerekes család igen komoly összegeket kap, egy szebb házat fel tudnak építeni belőle.
Nem szabad azért felárazni egy projektet, mert a megrendelő bajban van, muszáj építkeznie a támogatás feltételei miatt. Mindenkinek önmérsékletet kell gyakorolnia, különben elmegy az embereknek az építkezéstől a kedve, főleg ilyen árak mellett. Az is bizonytalan már, hogy lesz-e elég anyag az építkezéshez, ha lesz, akkor pedig milyen drágán. Magam ellen beszélek, mert a Mapei abból él, hogy emberek építkeznek, de most én sem kezdenék építkezésbe.
Ha az állam nem lépett volna közbe, annak gazdasági szempontból tragédia lett volna a vége?
Jártam Szerbiában a háború után közvetlenül, amikor válság dúlt, a lakásépítésen kívül semmi sem történt az építőiparban, a gazdaság pedig iszonyatosan lelassult – gazdasági növekedést ugyanis az ad, ha gyárakat, csarnokokat, üzemeket építenek, azaz termelőegységeket.
Ez az egész helyzet lehet a kapitalizmus kritikája? Mégsem működik jól a piac önszabályozása és az államnak be kell avatkoznia?
A kapitalizmus és az önszabályozás jól működik, ahol van verseny, ott a piaci ár nem tud elszállni. A mi szektorunkbank is erős verseny van, több mint negyven gyártóval és nem tudnak elszabadulni az árak –
Azon kellene dolgoznia a kormánynak, hogyan tudna több acélt és fát szerezni az országnak – Kínával és Szlovákiával kellene tárgyalnia, hogy adjanak többet ezekből a nyersanyagokból. Ez egyébként már nem ugyanaz a kapitalizmus, mint ami az 1900-as évek elején volt. Ez a kapitalizmus már nem kizárólag a termelésről meg a profitról szól. Most már fontos szempont az emberek jóléte is, például a multiknál odafigyelnek a dolgozók lelki világára, kapnak szolgáltatásokat, a bérük pedig stabilan növekedik.
A kivitelezők most inkább csak a profitot hajtják, vagy figyelembe veszik a megrendelők nehéz helyzetét, és nem maxolják ki az áremelést?
Az általános tapasztalatom az, hogy nézik a megrendelőik helyzetét. Nem kizárólag a profitot hajtják, sokan megelégednek azzal, hogy nem veszteségesek, cserébe több megrendelő fordul hozzájuk bizalommal. Csak ezzel a hozzáállással juthatunk most egyről a kettőre.
Ha már a hozzáállásnál tartunk, a Portfolio arról cikkezett, hogy önök félelemből húzták be a kéziféket, mert tartottak a kormány szankcióitól. Ez mennyire fedi a valóságot?
Egy ilyen helyzetben a hazai igények kielégítése a logikus lépés, ami az export korlátozásával jár. Köztudott, hogy 2017-ben ugyanígy behúztuk a féket, holott akkor exporttilalomról szó sem volt, mégis visszafogtuk az exportunkat, ugyanis olyan nagy igény volt a magyar piacon, hogy nem tudtunk eleget gyártani –
Ugyanezt tettük most is. Amikor a kormány meghozta az intézkedést, én már régen bevezettem az exporttilalmat. Ennek hatására stagnált az exportunk a második negyedévben. Ezt értelmezhették félre. Továbbá, ha megnézzük, milyen termékekre írták ki az exportkorlátozást – fém, acél, aluminímum, vas, cement, sóder –, akkor látjuk, hogy egyik sem a mi termékkategóriánk. A kormánynak egyébként van egy olyan szándéka, hogy az építőanyag-gyártás egy része hazai kézbe kerüljön.
Az üzleti megfontolás mellett más is áll amögött, hogy korlátozták az exportjukat?
Elsősorban az a megfontolás van mögötte, hogy a magyar piacot el tudjuk látni. Ha marad szabad kapacitás, csak akkor exportálunk, és most nincs. Az elmúlt hat évben nagyon szépen nőttünk és a piacnak a nagy részét megszereztük.
A Mapeinek annak ellenére, hogy multicég, az az üzletpolitikája, hogy elsősorban az adott ország szereplőit szolgálja ki – például a lengyel Mapeitől hoztuk a fugázót és tavaly június végén azt mondták, hogy náluk nagy kampány van augusztusban, ezért nekünk nem tudnak eladni. Számunkra a magyar emberek a fontosak, hogy meg tudják építeni az otthonukat. A magyar Mapei elsősorban Magyarországot látja el, ezért a profitunkból is hajlandóak vagyunk beáldozni.
Mi most a legnagyobb korlátja a hazai építőipar szárnyalásának?
Nem a termékhiány, inkább a szakemberhiány. Nem most kezdődött ez már, hanem 2016 óta tart. Hiába van most több szakember, az igények sokkal gyorsabban növekednek, mint ahogy azzal a munkapiac lépést tudna tartani.
A folyamatosan növekvő építőipari igény jelezheti azt, hogy Magyarországon jobban élnek az emberek?
Biztos, hogy a jólét növekedését jelenti, hiszen a pénz ott van a háztartásoknál. Főleg, hogy 2020-ban nem lehetett menni sehova, nem lehetett költeni, így az embereknél sok pénz halmozódott fel.
Az építőipar aranykorát éljük éppen itthon?
Az aranykort kicsit másképp képzelem el – a jelenlegi igények mellett, de normális árakon, megfelelő ellátással valósulna meg.
Hogy lehetne több embert az építőiparba csábítani, hogy munkára fogható szakember váljon belőlük?
Erőteljesebb kommunikációs és marketing tevékenységre lenne szükség.
Azt tudjuk, hogy jónéhány felnőtt már átnyergelt az építőiparba és dolgoznak. A másik a szakmunkásképzés a gyerekek körében – a szakiskolák legyenek modernebbek és gyerekbarátabbak.
A közel-keleti migráció jelenthet megoldást a munkaerőhiányra az építőiparban?
Ha hozunk ide embert dolgozni, akkor azt nem a Közel-Keletről, hanem a szomszédból kell megoldani.
Más az építési kultúra, szokások, anyagok, technológiák, munkamódszer és morál. Ezek áthidalása rövidtávon megoldhatatlan nehézségeket jelent. Ezzel szemben egy szomszédos ország szakembere egy héten belül munkába tud állni. Ráadásul a nyelvi korlátok is könnyebben leküzdhetők az erdélyi, felvidéki és kárpátaljai magyarságnak, akik közül sokan vállalják magukra ezt a feladatot.
Munkaerőhiány van, az építőipari cégek számára a jó szakember most a legnagyobb kincs. Hogy kell elképzelni a kapcsolati dinamikát a hazai építőipari cégek között? Farkastörvények uralkodnak, és egymástól próbálják elcsábítani a szakembereket?
Ez teljesen így van, viszik el egymástól az embereket.
Vannak, akik már az egyetemi mérnöki hallgatókat is megkeresik ajánlatokkal.
Kik a vesztesei és kik a nyertesei a jelenlegi helyzetnek?
Ez a helyzet a megrendelőknek rossz, mert drágább építkezni, a kivitelezőknek és a gyártóknak pedig jó, mert igény van. Ami a jólétet jelezheti, hogy az emberek még ebben a helyzetben is hajlandóak építkezni.
A kritikus hangok azt mondják, hogy felesleges a stadionok építése, csak pénzkidobás. Erről mit gondol?
Mindig lehet azt mondani, hogy lehetett volna másra költeni.
Építészetileg mindenképp páratlan szépségű alkotások születtek, csak meg kell nézni a Groupamát vagy a debreceni stadiont.
A Mapei Kft. patrióta vállalatként határozza meg magát? Ha igen, ez miben nyilvánul meg?
Patriótának valljuk magunkat. Ez abból látszik, hogy minden olyan anyagot, amit Magyarországról lehet beszerezni, azt itthon vásároljuk meg. Magyar embereket foglalkoztatunk. Sőt, a 30 éves magyarországi alapításunk óta kizárólag magyar ügyvezetőink voltak.
Az olasz anyacég pedig szinte nem szól bele semmibe, sőt bátorítja a patriotizmust, ezt az is jól mutatja, hogy az olasz tulajdonosok 1991 és 2016 között egyáltalán nem vittek haza profitot Magyarországról, az első osztalékot 2016-ban vették fel, de addigra már többszázmillió forintot adóztak nálunk.
Fotó: Mátrai Dávid
Ferenc pápa békepárti, Joe Biden sorosista, Magyarország Brüsszel ellenzéke, Magyar Péternél meg amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Összefoglalónk!
Októberben a külkereskedelmi termékforgalom érdekes képet mutatott: az export csökkent, míg az import kismértékben bővült. A Makronóm Intézet gyorselemzése szerint az export visszaesését elsősorban a csökkenő külpiaci kereslet okozhatta. Ám Németországban kedvező jelek mutatkoznak, a nagy rendelések is inkább pozitív irányba húzzák a számokat. Az importot a fogyasztás növekedése támogatta. Az erősödő külső kereslet és a termőre forduló beruházások jövőre növelhetik az exportot.
Közel 40 év után visszavonul a magyar zenei élet egyik meghatározó alakja, a zenekarral pedig erről és a jelen felállásában utolsó, decemberi koncertről beszélgettünk.
Didier Reynders-szel még 2021-ben készített interjút a Mandiner. Amikor a korrupcióról kérdeztük, a biztos felállt az asztaltól, és elviharzott.
Kínát természetesen nem lehet megütni, 3400 milliárd dollárnyi exportjával magasan veri a mezőnyt.
Az újságíró arról is beszélt, azért nem fejezte be a melegekről szóló könyvét, mert felmerült benne, hogy egy bizonyos kör „elteheti láb alól”.
A zöld-fehérek kénytelenek nélkülözni Varga Barnabást idei utolsó Európa-liga mérkőzésén.
Így kell gondolkodnunk az új európai politikáról. Nagy Ervin írása.
