Külföldi ellenfelek kémkednek Amerika légvédelme iránt, de szerintük csak ufókról van szó

Miután a Pentagon évekig nem vette komolyan a drónok okozta fenyegetést, a katonai hírszerzés teljesen megbénult. Az ismeretlen légi jelenségek ufónak bélyegzésével csak az ellenfelek érdekeit szolgálták, elősegítve, hogy kémkedő tevékenységeik sokkal tovább tartsanak, mint kellett volna. 

Légvédelmi rendszerük csábító célpont az ellenfelek számára

Közel két évvel ezelőtt jelent meg egy cikk, melyben a Pentagon ezen légi jelenségekkel kapcsolatos hirtelen információmegosztási hajlandósága került a középpontba. Nem sokkal később, a haditengerészet hajóin és repülőgépein új légvédelmi rendszer és AESA (Active Electronically Scanned Array) radarok kerültek telepítésre. Úgy tűnt, az ezután szervezett haditengerészeti gyakorlatok iránt ezek az ismeretlen objektumok is érdeklődtek.

A pilóták szerint egy részük biztosan nem egy megmagyarázhatatlan jelenség, hanem ellenséges drónok és felderítő léggömbök voltak, melyek elektronikus hírszerzési adatokat gyűjtöttek.

Ha a rendszerekből átfogó hírszerzési információkat gyűjtenek össze, különböző ellenintézkedéseket és elektronikus hadviselési taktikákat tudnak kidolgozni ezek megzavarására vagy legyőzésére. Más szavakkal, ez az egyik legkritikusabb hírszerzés, melyet egy ellenséges állam megszerezhet.

Erre már évtizedekkel ez előttről is találunk példát

A drónok és léggömbök akkor kerültek a figyelem középpontjába, mikor az 1960-as évek elején a CIA az amerikai haditengerészet egyik tengeralattjáróján keresztül indította el a PALLADIUM nevű elektronikus hadviselési rendszerét Kuba partjainál. Ezzel sikerült elhitetni a szovjet radarrendszer operátoraival, hogy ellenséges repülőgépek érkeznek Kuba felé. 

Mivel a ballonos radarreflektorok a szovjetek érzékelő radarján is megjelentek, folyamatos figyelemmel kísérték őket, így az amerikaiak meg tudták határozni a szovjet radarrendszer érzékenységét. Ez kritikus információkat szolgáltatott arról, hogy az elektronikus hadviselés és a légi célpontok miként alkalmazhatóak az ellenség légvédelmének aktiválására és a hírszerzés megvalósítására anélkül, hogy egy pilótát veszélybe sodorjanak a bevetés során. És ez csak az ilyen típusú műveletek kezdete volt. Az évtizedek során sokkal összetettebb és fejlettebb légvédelemi rendszereket hoztak létre az egész világon. A PALLADIUM is egy szélesebb körű hírszerző ökoszisztémává fejlődött, melynek nagy része a mai napig rendkívül titkos.

Miért pont Amerika?

Amerika a világ legfejlettebb légvédelmi érzékelőivel és technológiájával rendelkezik, így nem hiába számít a bolygó legnagyobb elektronikus hírszerzési célpontjának. Az pedig, hogy a drónok és léggömbök megjelenése állandósult és UFO-ként azonosították be azokat, tökéletes táptalajt biztosított arra, hogy az ellenfél közelebb kerülhessen céljaihoz. 

A haditengerészet egyik vadászpilótája, Ryan Graves nyilatkozott tett a kérdéskörrel kapcsolatosan: 

Minél jobban álcázzák a drónokat, annál sikeresebb a bevetés

Általában, amikor drónokra gondolunk, egy kis rögzített szárnyű repülőgép vagy kvadkopter típusú eszköz jut eszünkbe. Ennél azonban sokkal több konfiguráció létezik, némelyikük pedig egyenesen idegennek tűnhet a megszokott elképzelés mellett. A drónok össze is kapcsolhatóak és különböző formában repülhetnek, de egy kisebb drónhoz társulhat egy nagyobb is, sőt olyan is előfordul, hogy egy nagyobb drón hordoz egy kisebbet. Ezek általában össze vannak kötve az operátorr, de az is lehet, hogy egyáltalán nem állnak emberi felügyelet alatt, hanem egyszerűen beprogramozhatóak az adott feladat ellátására.

Sokan a kis méretű drónokban nem látnak fenyegetést, hiszen nem képesek elsüllyeszteni egy hajót vagy felrobbantani egy épületet, de lyukat üthet egy radarrendszerbe és több ideig is inaktiválhatja azt – ez pedig felér egy robbantással is.

Valójában minél furcsábban és szokatlanul néznek ki, annál jobban álcázzák a folyamatban lévő műveleteket. A PALLADIUM művelet sem azért volt sikeres, mert rá tudták venni a radarkezelőket, hogy valami olyat keressenek, ami nincs, pont ellenkezőleg – konkrét célpontot adtak a kezükbe. A történelem pedig megismétli magát, Amerika viszont most a pálya másik oldalán áll.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy egy ilyen hírszerzési kudarcnak hatalmas információs és pszichológiai vonatkozásai vannak. Hiszen, ha végül hivatalosan is nyilvánosságra hozzák, hogy ilyen sokáig figyelmen kívül hagytak egy lehetséges fenyegetést, akkor a célzott ország szörnyen impotensnek tűnhet, hisz saját légvédelmét sem képes megvédeni, sőt, a fenyegetést is képtelen felismerni. 

Az igazság viszont az, hogy a légierő tisztában van a drónok és cirkálórakéták által jelentett veszéllyel. Ez a fő oka annak, hogy a Légi Nemzeti Gárda (Air National Guard- ANG) két flottáját is olyan AESA radarokkal szerelte fel, melyek hatékonyabbak az ilyen típusú fenyegetések felismerésében. A repülőgépek célzóhüvelyeket is kapnak majd, melyek nagy távolságból, éjjel és nappal is képesek beazonosítani a légi fenyegetést. 

Mi lehet a megoldás?

Első lépésként le kell állítani az ismeretlen légi jelenségekről szóló félretájékoztatást és komolyan el kell gondolkodni ezen jelenségek részletes kivizsgálásán. A hírszerző központnak az eddiginél is nagyobb pénzügyi támogatásra van szüksége, hogy radarrendszere az eddig ismeretlennek számító fenyegetéseket is gond nélkül kiszűrhesse és megakadályozhassa a kritikus fontosságú információk kiszivárgását. 

De ha Amerika már most képtelen, és nem is mutat hajlandóságot a jelenlegi drónok okozta fenyegetés felismerésére, mi lesz, amikor ellenfeleik egy új, áttörő technológiát alkalmazva bénítják meg hírszerzési rendszereiket, megszerezve minden szükséges információt ahhoz, hogy a porba tiporják őket? 

A cikk szerzője Pál Fanni.