Nincs könnyű dolga új helyzetében pénzügyminiszterként Igor Matovičnak. Az orosz vakcinák a leváltásához vezettek, mégis úgy döntött, hogy a kormányban marad, immár másodhegedűsként. Igaz, júniustól (három hónappal a vakcinák érkezése után) már talán elkezdenek velük oltani, de a sikert, már ha lehet sikernek nevezni ezt az összekuszálódott történetet, mégsem neki tulajdonítják majd.
Matus Tibor írása a Makronómnak.
Igor Matovičnak most pénzügyminiszterként kellene meghatároznia a közbeszédet, mégiscsak ő a legnagyobb koalíciós párt vezetője, meg nem is olyan egyszerű átlépnie a saját árnyékán. Meg is tette,
Persze, a volt szlovák kormányfő kommunikációját az intézkedések bejelentésénél ne is próbáljuk összehasonlítani a magyar kormányéval. Itt először megszületik az ötlet, amit gyorsan bejelent az adott politikus, sokszor csak a közösségi oldalakon, majd várják miként is reagál a koalíció többi tagja, no meg az ellenzék. Azután jól összevesznek, még a koalíción belül is, megjelenik az intézkedésre 3-4 ellenjavaslat, és jó esetben születik egy öszvér megoldás, amit már közösen jelentenek be.
Szokott sorminta, így volt ez most is. Richard Sulík gazdasági miniszter, a kisebbik liberális kormánypárt, a Szabadság és Szolidaritás elnöke (jelzem, az EU-ban a Konzervatívok és Reformisták frakciójában dolgoznak) csípőből elutasította az áfa-emelést. Az ellenzék pedig kért egy kávét, majd javasolt minden család számára gyermekenként 300 eurós egyszeri támogatást, a koronavírus okozta intézkedések hatásainak ellentételezéseként. Ez persze nem ment át, bár a koalíción belül is lett volna hajlandóság ennek megszavazására. Inkább
Itt a történet akár véget is érhetne, de Matovič egy olyan problémát melegített fel, amit a koalíció már a kormányprogramban is célul tűzött ki. Igaz akkor csupán a munkaerő költségeit emelő jövedelemadó és járulékok reformját tűzték ki. Ebben van ráció, hiszen ezek a terhek Szlovákiában a legnagyobbak a régión belül, és sokak szerint a drága munkaerő miatt is maradoznak el a külföldi befektetők. Persze akkor még senki nem beszélt az áfáról.
Elég merész összegek keringtek az éterben, az ingatlan értékének akár egy százalékáról is hallani lehetett. Megjegyzem, például Nógrád és Gömör térségében, ahol 16 ezer euró az értéke egy családi háznak, a 160 euró még elviselhető egy kisnyugdíjasnak is, viszont a fővárosban, ahol egy lakás 160 ezer eurót ér, az ezután fizetendő 1600 euró már megoldhatatlan feladat volna. Erre bezengték azt a bizarr megoldást, hogy
A kényszer nagy úr, és jogos, hogy illene csökkenteni a munkát terhelő adókat, de a helyzetet bonyolítja, hogy a kormány más szerszámát használja a csalánba. Ugyanis a legutolsó közigazgatási reform óta a jövedelemadók (a munkabérek után, illetve a természetes személyként vállalkozók jövedelme után) 70 százaléka egyenesen az önkormányzatokat illeti, illetve 30 százalékuk a megyei önkormányzatokat. Az ingatlanadók szintén az önkormányzatok bevétele. Azt hiszem, mindenki el tudja képzelni az önkormányzat reakcióit, főleg azután, hogy belengették: az ingatlanadók beszedését esetleg átvenné a központi kormányzat az önkormányzatoktól.
Ez volt az eredeti célkitűzése a kormányprogramnak, azzal kiegészítve, hogy illene már növelni az adóbeszedés hatékonyságát. Erre már be is vezették a készpénzkasszák bevételeinek egyenes megjelenését az adóhivatalban, illetve most készülnek a számlázások azonnali online bejelentésére az adóhivatalba, megjegyzem magyar mintára.
Sokakat ez Andrej Danko volt parlamenti elnök javaslatára emlékeztette, aki 2020-ra a természetes személyként vállalkozóknál, illetve a jogi személyeknél a százezer euró bevétel alatti jövedelemadó kulcsát leszállítatta 15 százalékra. Hiszen
Igaz, azt már nem vette figyelembe, hogy a különbség rögtön kisebb lesz, ha mellé vesszük, hogy a magasabb adó mellett a társaságból a készpénzt (osztalékot) nálunk csak 7 százalékos adókulccsal lehet kivenni, ugyanezt Magyarországon 15 százalékossal, ösztönözve a társaságokat a további befektetésekre. (Andrej Danko, a múlt választási időszak parlamenti elnöke, az elhíresült Ján Slota utódja Szlovák Nemzeti Pártban. Bár most parlamenten kívül leledzenek, de láttunk már nagy feléledéseket. Andrej Danko egyéb iránt komoly kapcsolatokkal bír Oroszország felé, sőt komolyan szimpátiát mutatott ki Magyarország felé, és akkori kollégája „môj kamarát Laci Kever” (azaz Kövér László) felé).
Mindenesetre Igor Matovič javaslatának nekiestek. Egyrészt harsogták, válságos időszakban, amikor amúgy is azt várják, hogy az infláció 1,7 százalékra növekszik – ami az eurozónán belül magasnak számít –, az áfa 20 százalékról 25 százalékra való emelése további 4,17 százalékos árdrágulást okozna. Másrészt viszont a családi pótlék 25 euróról 200-ra való emelése nem emelné a gyermekszületési kedvet. Persze, itt rögtön példálóztak Magyarországgal és Lengyelországgal, kijelentve, hogy a családsegítő intézkedések nem hoztak érdemi fordulatot.
Elég ennyit mondaniuk, és a felületes olvasó ezt el is hiszi. Mert valóban nem sikerült áttörő fordulatot elérni, a lassú javulás első eredményeit pedig ideológiai okokból inkább nem feszegetik.
Számukra elképzelhetetlen, hogy mindezt esetleg meggyőződésből teszi. Mondják, nem hiába jár Matovič annyit Budapestre, ő is csak szavazatokat akar megvásárolni, miután befürdött az orosz vakcinával, ilyen populista húzásokkal akarja a saját népszerűségét növelni.
Ennyit a mélyen tisztelt szlovák „szakértőkről”. Talán inkább jobban utána kellene nézniük az egyes intézkedéseknek. Talán észrevehetnék, hogy
Persze, ki mit ért érdemi fordulat alatt, és hozzá kell tenni, hogy Szlovákia az egyik leginkább veszélyeztetett ország az elöregedés szempontjából. Az országban 2030-ra százezerrel több nyugdíjast vizionálnak, illetve figyelmeztetnek, hogy 2035-re a jelenlegi nyugdíjrendszer összeomlik.
Figyelmeztetnek, ezzel a családsegítő eszközzel az állam évi 2,5 milliárd eurónyi terhet vállalna magára, ami mellett csökkennének a járulékbevételek, és ez a szociális ellátórendszer összeomlását vetítik a közeljövőre. Azt nem utasítják el, hogy a volt kormányfőnek esetleg igaza lesz, és ennek hatására három gyermeket is vállalnának a családok, de ennek hatása is csak 20-30 év múlva jelenik meg.
Persze, azóta kiszivárogtak a részletek a pénzügyminisztérium vegykonyhájából, ami már egy kicsit más képet mutat.
Ennek bemutatását kezdjük azzal, hogy a jelenlegi munkát terhelő adók és járulékok rendszere talán matematikailag nem annyira bonyolult, mint a magyar választási rendszer, mindenesetre ezt sem értik sokkal többen. Jelenleg a munkavállaló megkapja a bruttó bérét, amiből levonnak 7 százalékot öt különböző pénztárba (táppénz, nyugdíj, csökkentett munkaképességi és nyugdíjbiztosítás, illetve az egészségpénztár). De itt nem állunk meg, ugyanis a munkaadó ezereurós bruttó bér esetén további 352 eurót fizet ki járulékképp, nyolc különböző címszó alatt.
A munkavállaló, miután elvezette a 19 százalékos jövedelemadót (jelenleg van itt adómentes rész is), ami ezer euró bruttó után 92 euró, nettó bérként havi 774 eurót kap kézhez.
Amennyiben van egy gyermeke, akkor kap még 26 euró családi pótlékot, illetve visszakap 47 euró adóbónuszt egy gyermek után, tehát 847 euróból gazdálkodhat havonta.
Az adóreform után, Matovič javaslata szerint, az 1352 eurós munkaköltséget egyetlen járulék terhelné, mégpedig a munkaerő költségének 25 százaléka, azaz 338 euró. Mellette viszont megszűnne az adómentes alap, és a jövedelemadó a teljes munkaerőköltség 20 százalékát vinné el, ami 270 eurót jelent. Mivel a végén mindenki kapna egy 32 eurós alapjuttatást, így maradna a munkavállalónál 776 euró.
Tehát az egygyermekes munkavállaló már 976 euróhoz jutna havonta.
Sőt, azon is gondolkodnak, hogy a gyermeket felnevelő szülő a munkavállalóvá érett gyermek járulékaiból részt kaphatna a jövendő nyugdíjához.
Ez a javaslat sok kérdést vet fel. Valószínű, hogy csökkenteni fogják a munkanélküliek juttatásait, a hírek szerint száz euróra. Az alacsonyabb járulékokkal logikusan csökken az egészségpénztárba befizetett összeg, ami végeredményben a magán-egészségpénztárak elsorvasztásához vezethet, hiszen az állami egészségpénztárt eddig is számtalanszor megtámogatta már a központi költségvetés.
Az elemzők azt is felvetik, hogy a gyermekes munkavállalók erős szavazóbázist alkothatnak, csak kérdés, hogy megelégednek-e ezekkel a javaslatokkal, főleg akkor, amikor az áfa-emelés érezhető áremelkedést is hozhat.
A józanabb szakértők még el is fogadnák az áfa-emelést, ha ez összességében nem emelné az adó- és járulékterheket, sőt el is ismerik, hogy a jövedelmet terhelő adók csökkenése még a gazdaság növekedésére is pozitív hatással volna.
Lehetőségként ott van az egyes adókivételek megszüntetése, a luxusadó bevezetése, vagy a környezetterhelőket sújtó adók emelése. Azt is megfogalmazzák, hogy az ország működésébe, a javaslatok alapján jóval több beleszólása lenne az államnak a források szétosztásakor, főképp az egészségügyben.
Az adójavaslat bekeményítene a természetes személyként vállalkozóknál, ami szintén egy kényes kérdés, hiszen megérdemelnék az eddigi kedvezményeiket (valamennyivel kevesebbet adóznak), vagy az átalány-adózást. A kedvezményeik, vagy az átalányadó eltörlése sokukat a szürkegazdaság felé terelné.
Szóval megy a vita a kormánykoalíción belül, a szakértők között, és a sajtóban. Meglepett az egyik gazdasági szaklap elemzése, amely a második legnagyobb szlovákiai kiadó kiadványa – és amibe pár hete vásárolta be magát egy, a Soros Gyuri bátyánk által támogatott New York-i alapítvány, hogy az elemzése végén „Viktor győzedelmes útját” (ilyen alcímmel, így pertuban) elemezte. Azt az utat, amikor Magyarország túlélésére, a görögöké mellett egy lyukas garast sem tett volna senki sem. Példaként mutatták akkor, hogy kimentették a magyarok százezreit a svájci frank alapú adósságválságából, bevezették a 27 százalékos áfa-kulcsot, és lecsökkentették a jövedelem és társasági adókat. A jó adókörnyezet nem csak a külföldi befektetőket csábította, hanem a 2011-es 80,44 százalékos államadósságot is sikerült lecsökkenteni 2019-re 65,5 százalékra. Igaz, a járvány-válság az adósságrátát ismét 80 százalékra emelte, de sokkal jobb mutatókkal állnak jelenleg, mint tíz éve… Például
Jósolni nehéz ez ügyben, de mindenesetre a koalíción belül nincs egyezség, márpedig így nehéz bármin is változtatni. Pedig, hogy minden működjön a régiben egy dolgot nem szabad nem megtenni, mindent változatlanul hagyni!
(Borítókép: MTI/Soós Lajos)
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Félreérthetetlen üzenetet küldött a Srbijagas igazgatója.
A vita ma már nem csupán gazdasági természetű, hanem stratégiai jelentőségű kérdés az egész térség számára.
A számok bizony nem hazudnak.
Az ellenzék szerint az Ukrajnának biztosított vészhelyzeti villamosenergia-ellátás leállítása Oroszország érdekeit szolgálja.
„A gázcsap elzárása konkrét uniós jogszabályokat sért” – mondta az ukrajnai energiahatékonysági városok szövetségének igazgatója.
Az esetet napokig nem hozták nyilvánosságra.
Szerinte a játékosoknak nagyobb a felelősségük, mint az edzőknek.
Mindent megtesznek azért, hogy befolyásolják a szavazókat – állapította meg a Magyar Nemzet.
