Kövek belsejében is sarjadhat az élet
A kutatók véleménye szerint ezek a Földre került marsi kőzetek vízzel érintkezve hasonló körülményeket biztosítanak, mint a Föld mélyén felfedezett hatalmas biom, amely teljes sötétségben, a felszíntől elzárva nyújt életteret ezeknek a mikrobáknak.
Napfény hiányában például a radiolízis segíti őket a fennmaradásban, melynek során a kőzetek radioaktív elemei reakcióba lépnek a pórusokban és repedésekben megrekedt vízzel. Ekkor a vízmolekulák alkotóelemeikre bomlanak, és így a hidrogén feloldódik a megmaradt vízben, míg az ásványi anyagok, például a pirit, felszabadítanak valamennyi oxigént, mely szulfátásványokat képez. Az oldott hidrogén a mikroorganizmusokat táplálja, míg a szulfátokban megmaradt oxigént a hidrogén elégetésére használják.
Nem is olyan más a vörös bolygó
Olyan helyeken, mint a kanadai Kidd Creek bánya, ilyen szulfát-redukáló mikrobákat találtak, több mint másfél kilométer mélységben. Ezek a mikroorganizmusok olyan vízben voltak képesek túlélni, mely már több mint egymilliárd éve a felszín alá volt szorulva. Ehhez hasonló élőhelyeket keresnek majd a kutatók a Marson és más helyeken is a Naprendszerben. A tanulmány készítői kíváncsiak voltak, hogy a radiolízis feltételei adottak-e a Marson is. Ehhez a NASA Curiosity rover és más űrhajók adatait, valamint a marsi meteoritokból származó adatokat vizsgálták. Olyan radioaktív elemeket kerestek, mint például a tórium, urán vagy a kálium, melyek szulfáttá alakíthatóak, és a kőzetekben úgy helyezkednek el, hogy a megfelelő mennyiségű víz eljuthasson hozzájuk a pórusokon keresztül.