Egy nyugtalan szupermasszív fekete lyuk kószálhat a galaxis körül

Az univerzum óriásai 

A fekete lyuk egy olyan gömbszimmetrikus égitest, melynek valójában nincsen belső szerkezete, csak tömege és töltése. Fekete lyukak a csillagok halála nyomán keletkeznek, amikor a tömegük egy kritikus értéknél kisebb térfogatba sűrűsödik össze. Ezt nevezik gravitációs összeomlásnak. 

Létezésüket már az általános relativitáselmélet megjósolta, de észlelni csak nehezen lehet őket, hiszen ahogyan minden mást, úgy a fényt is elnyelik. Ezért nem láthatóak, és csak akkor lehet megfigyelni egy fekete lyukat, ha az éppen kitakar a látómezőben egy másik égitestet. A fekete lyukak, melyek a galaxisok magjában találhatóak és óriási tömegűek (százezer és tízmilliárd naptömeg között), azok a szupernagy vagy szupermasszív fekete lyukak. Ezek jelentősen befolyásolják az egész univerzumot és annak felépítését, hiszen csillagok százmillióit ejtik csapdába maguk körül, hogy látványos galaxisokat alkossanak.

Tudományos újdonság

Eddig úgy tűnt, hogy a hatalmas tömeg a helyükön tartja ezeket a kozmikus óriásokat. A tudósok arra továbbra sem számítanak, hogy általános jelenség lenne, hogy egy szupermasszív fekete lyuk valamilyen mozgást végez. 

A világegyetem tágulásának köszönhetően természetesen semmi sem mozdulatlan az univerzumban, de amerikai kutatók érdekes jelenséget figyeltek meg.

Ezek közül egynél, a tőlünk körülbelül 230 millió fényévnyire lévő J0437 + 2456 jelzésű galaxis közepén található, hárommillió naptömegű fekete lyuknál 177 000 km/h sebességű mozgást észleltek. 

A titok megfejtése

A jelenség oka valószínűleg az, hogy vagy két szupermasszív fekete lyuk összeütközésének utóhatásaként keletkezik ez a mozgás, vagy egy bináris pár egyik tagját találták meg. Ez azt jelenti, hogy két egymás körül keringő szupermasszív fekete lyuk egyik eleme a most felfedezett égitest, a másik pedig a megfigyelések elől rejtve maradt, például kisebb mérete miatt. 

Ezeknek a hatalmas szörnyetegeknek a viselkedését is lehetetlen közvetlenül megfigyelni, így csak az általuk kibocsájtott rádiójelekből következtethetnek a tudósok.

Egyébként otthonunk, a Tejútrendszer sok milliárd év múlva várhatóan szintén egy ütközésben alkot majd hasonló bináris párt az Androméda galaxissal. 

A cikk szerzője: Papp Helga