A portugál válságkezelés megmutatta, hogy a felelős baloldali gazdaságpolitika is patrióta

Korai megszorítások

Magyarország mellett Portugáliát, Görögországot, Olaszországot és Spanyolországot érintették leginkább a 2008-as világgazdasági válság hatásai. Jorge Antas de Barros közgazdász szerint Portugália tapasztalata az euróválsággal kapcsolatban a görög és az olasz válságok csúnya hibridje volt.

és ugyanazt a hibát követte el, mint Görögország.

Portugália helyzete nem volt annyira traumatikus, mint Görögországé, de annak érdekében, hogy ellenőrzés alá vonják az adósságot, stabilizálják a bizonytalan helyzetben lévő bankokat és növekedésbarát reformokat vezessenek be, Lisszabon egy 78 milliárd eurós mentőcsomagért cserébe a 2011 és 2014 közötti időszakra megszorító programokat vezetett be az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Központi Bank, vagyis az úgynevezett „Trojka” előírásai szerint. Ezek a programok tették tönkre a görög gazdaságot és ezeket utasította vissza a magyar kormány 2010 után.

A neoliberális megszorítási recept nem sokban különbözött Görögországétól. Az akkor hatalmon lévő konzervatív Passos Coelho kormánya még hűségesen követte a „Trojka” által megkövetelt strukturális reformokat: nőtt a munkaidő, a munkaszüneti napok száma csökkent, az ünnepi jutalmakat megszüntették,

valamint az egészségügyre és az oktatásra fordított állami kiadásokat is radikálisan megvágták, miközben az állami vagyontól igyekeztek gyorsan megszabadulni.

Bár 2014-re az ország költségvetési hiánya a GDP arányában 4,5 százalékára csökkent a 2011-ben tapasztalt 11,2 százalékról és a folyó fizetési mérleg már többletet mutatott – mivel a belföldi kereslet összeomlott, így a vállalatok exportra kényszerültek – az ország a szociális, illetve gazdasági összeomlás szélén állt.

a munkanélküliségi ráta 17 százalékra emelkedett, a fiatalok körében pedig elérte a 40 százalékot. Ennek eredményeképpen rengeteg tehetséges portugál menekült külföldre. A számítások szerint akár

Egy német lap kutatása rámutatott, hogy a Merkel és Schäuble által dicsért portugál válságkezelésnek köszönhetően a német vállalatok nagyon jól jártak és szép lassan a legnagyobb munkaadókká váltak az országban. Erre a kutatásra támaszkodva az Analyst nevű görög portál

ugyanis a kiskereskedelmi lánc 220 üzletével volt a legnagyobb munkaadó a dél-európai országban.

Baloldali patrióta válságkezelés

Épp miután az új, magyar, növekedésösztönző reformok beindították a magyar gazdaságot, Portugáliában is változni kezdett a helyzet. 2015-ben a portugálok Antonio Costa korábbi lisszaboni polgármestert választották meg miniszterelnöknek. Megválasztása után nem sokkal Merkel próbálta meggyőzni a közép-baloldali politikust, hogy folytassa a „Trojka” által javasolt neoliberális reformokat, miközben Wolfgang Schäuble akkori pénzügyminiszter is úgy gondolta, hogy Portugália súlyos hibát követne el, ha nem folytatná azon az úton, amely egy másik mentőcsomaghoz vezetné az országot.

visszaállítva a munkaidőt, csökkentve az adókat.

A minimálbért két év alatt 20 százalékkal emelték meg az országban. Az új kormány álláspontja nem nyerte el Brüsszel tetszését, sőt majdnem büntetést szabtak ki Portugáliára, ugyanis a kormány 4,4 százalékra engedte a költségvetési hiányt a tervezett 2,7 százalék helyett. 2016 májusában a Bizottság további egy év haladékot adott Costa számára a feltétel teljesítésének eléréséhez, de Portugália azóta is folyamatosan meghaladja költségvetési hiánycéljait – ebben biztosan nem hasonlítanak a magyar gazdaságpolitikára.

A válságkezelésben a turizmus is nagymértékben segített, amelyre a kormány is nagy hangsúlyt fektetett. 2017-ben rekordmagasságra emelkedett a látogatók száma, elérve a 12,7 milliót. Ennek eredményeképpen Portugália jelentősen javította vállalkozásainak nemzetközi hírét, amely hozzájárult az ország exportbevételeinek és a külföldi befektetések növekedéséhez.

Costa megemelte a szociális kiadásokat és az állam bevételeiből a közlekedési és környezeti infrastruktúrába, valamint az energiaszektorba kíván fektetni, amely az Analyst nevű görög intézet szerint rendkívül előnyös lehet, ugyanis a munkahelyek megteremtésén kívül a gazdaság fenttartatóságát is jelentősen javítaná. Az intézet kiemeli, hogy

Az ország tech-központtá vált a kormány támogatásával, hiszen rengeteg start-up található az országban – főleg Lisszabonban –, amelyek az innováción kívül jó munkalehetőségeket is teremtenek.

A Costa-kormány prioritásai közé tartozik a kivándorolt portugálok visszacsábítása. Ennek érdekében adócsökkentést ajánlottak fel azon portugál állampolgárok számára, akik úgy döntenek, hogy hazatérnek.

Costa hivatalba lépése óta Portugália rohamos felépülésen ment keresztül. A gazdasági növekedés visszatért, a munkanélküliség és az államadósság is csökkent és a költségvetés is úgy tűnik, hogy évek óta először többlettel zárhat. Még a korábban kritikát megfogalmazó Schäuble is elismerte Portugália válságkezelését, aki végül

Ezek után azt már talán mondani sem kell, hogy Costa új kormánya leállította a nemzeti tulajdon külföldieknek való kijátszását, hiszen korábban bevett volt a nemzeti vállalatokat valós értékük töredékéért elprivatizálni.

Costa úgy vélte, nem lehet megszorításokkal, béecsökkentéssel beindítani egy gazdaságot, konszolidálni a közpénzügyeket – igaza lett, a németek és a nemzetközi szervezetek által az országra kényszerített politikáknak épp az ellenkezőjével sikerült beindítani az államadósság csökkenését 2016-tól.

A baloldal is lehet patrióta

Természetesen nem minden csodás Portugáliában, ugyanis az ország egy nagy válságból lábalt ki, amelynek hatásait nem lehet pár év alatt eltüntetni. Az államadósság még mindig az egyik legmagasabb az EU-ban, a fekete gazdaság mérete is aggasztó és még a megoldásra vár a demográfiai probléma is.

Sokak szerint egyébként nem is Costa vezérelte a talpraállást, hanem Portugália egyszerűen passzívan profitált (másokkal együtt Európában) az erőteljes fellendülésből, a zuhanó olajárakból, a turizmus berobbanásából és az adótörlesztési költségek meredek visszaesésétől.

Ezen leminősítő érvelések a magyar gazdaságpolitika esetén is ismerősek voltak, de nem adnak okot arra, hogy ne ismerjük el a portugál kormány megközelítését, amely pragmatikus gazdaságpolitikájával a nép érdekét helyezte előtérbe és

Ahogyan azt Costa is megfogalmazta: „Megmutattuk, hogy lehetséges a jövedelmek, a magánberuházások növelése a munkanélküliség csökkentése és a stabil államháztartás mellett.”

Portugália esete azt is bizonyítja, hogy egy baloldali kormány is lehet patrióta a gazdaságpolitikáját illetően akár úgy is (bár nyilván a monetáris politika elvesztése súlyos korlát), hogy az ország az eurózóna tagja.

Az Analyst szerint Portugália – Magyarország után – megmutatta, hogy a gazdaságpolitikában mindig létezik megoldás, csak egy erős, bátor és döntésképes kormány szükséges, amely meri a saját terveit követve a nemzet érdekét szolgálni. Ez szerintük sajnos nem így történt Görögországban, ahol a külföldi szereplők elhibázott válságkezelése hosszú gazdasági recesszióba lökte az országot, amelynek eredményeképpen az lényegében adósgyarmat lett.

Bár az elmúlt harminc év magyar tapasztalatainak tükrében furcsának tűnhet, de külföldön akár az úgynevezett baloldali erők is képesek lehetnek patrióta gazdaságpolitikát folytatni, növelve az emberek életszínvonalát. Sőt, szerintünk arról ismerhető meg a felelős baloldali gazdaságpolitika, hogy patrióta és pragmatikus – az más kérdés, hogy a baloldal számára ezt, a széles értelemben vett nemzeti közösség érdekeinek szolgálatát politikai nézetei miatt sokkal nehezebb megvalósítania.