Hogy mennyire nem áll stabil lábakon a magyar gazdaság, jól mutatja: a választások másnapján tőzsdenyitáskor a Mészáros-birodalom értéke azonnal veszített 14 milliárd forintot. A pénteki záráskor és a hétfői nyitáskor ugyanazt tudta szakmailag a cégcsoport, ami változott, az a politikai háttér ereje. Vagyis nem a tudástól, a teljesítménytől függ az adott vállalatcsoport tőzsdei értéke.
Még ennél is nagyobb bajok vannak. Idén és jövőre is ötmilliárd euróra számít Magyarország az Európai Uniótól, évente 1,5-2 milliárd eurót utalnak haza a külföldön dolgozó magyarok. Csak ezekből a tételekből megvan az ötszázalékos GDP-növekedés, és akkor még nem számítottam bele az ingatlanspekulációk hatását, ami úgy épül be a nemzeti jövedelembe, mintha az ténylegesen megtermelt érték lenne.
Szépek a számok, az uniós szinten is kimagasló áfabevételek miatt a költségvetés is egyensúlyban van, de tényleg erre vagyunk büszkék?
Lényeges kérdés, hogy meddig tudja még etetni a kormány a szavazóbázisát, van-e még valami a tarsolyában, ami olyan sikeres lehet, mint az egykulcsos adó, a családi adókedvezmény, a csok, a babaváró hitel, az autóvásárlási támogatás, a szuper államkötvény és hasonlók.
Nyilvánvaló, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó és a jelenlegi nyugdíjszámítás egyszerre gazdaságilag irracionális és társadalmilag mélyen erkölcstelen. Számos egyéb adókedvezmény pedig középtávon pénzügyileg fenntarthatatlan, illetve széles körben kezelhetetlen adósságcsapdához vezet. Mégis van egy olyan keménymag, amely mindennek ellenére hű marad. Számukra ez emocionális kérdés, akkor is a Fideszt támogatják, ha annak már semmi racionalitása sincs.”