Magyarországon elkezdődött a társadalom halála

„Ha nem jönne uniós pénz, és a magyar társadalom belátná, hogy a korrupciót nem szabad eltűrnie, akkor az Orbán-kormány nem nagyon tehet mást, mint konszolidál.

Kényszerhelyzetekre többféle válasz is adható, ezek időben is elválhatnak egymástól. Az ellenzék törekszik arra, hogy minimalizálja a károkat, a kormányzat viszont úgy gondolja, hogy mivel a hatások csak később jelentkeznek, egyelőre nyugodtan rátehet még egy lapáttal. Szerintem a legnagyobb kihívás az, hogy miként lehet ezt a végletesen kettészakított társadalmat felébreszteni. Nélkülözhetetlen a szolidaritás és a kohézió minimuma ahhoz, hogy az ország egy nyolcmilliárdos világtengerben sikeres tudjon lenni. Közmegegyezés, jövőorientált felkészülés, a változásokhoz való alkalmazkodóképesség erősítése nélkül ez nem képzelhető el. A társadalom széles rétegeibe beoltott gyűlölet, a cinizmus az ellenkező irányba visz.

De honnan jöhet ez a társadalmi attitűdváltás?

Párbeszéd kell világos célokkal. Igaz, azon fiatalok közül, akik ennek a társadalmi párbeszédnek a leginkább aktív szereplői lehetnének, akiknek van jövőorientált gondolkodásuk, akik nyitottak a világra, hatszázezren elmentek. Önmaguk iránt felelőssé kell tenni az embereket, hogy ne felülről várják a megoldást.

Pedig sokan onnan várják. Azt hiszik, hogy minden Orbán Viktortól függ, hogy ő emeli a nyugdíjat, ő ad pénzt mindenre.

Így van, és épp ennek az egyik következménye a hűbéri rendszer kiépülése. Széles tömegeket zártak be a társadalmi-gazdasági börtönbe. El kell menni az emberekhez, beszélgetni kell velük, el kell látni őket információkkal. Világossá kell tenni, hogy útkereszteződéshez érkeztünk,

a huszonnegyedik órában vagyunk, és minden eszközzel vissza kell fordítani az országot a szakadék széléről.

Ennyire súlyosnak látja a helyzetet? Csupa szép számot produkál a gazdaság.

És miből van az ötszázalékos GDP-növekedés? Hol van olyan fejlesztés, amely a tartósan fenntartható növekedést segíti? A rabszolgatörvénnyel besorolták az országot a lemaradók közé. Bérmunkásszintre akarják leszorítani a magyar munkaerőt, amely büszke volt arra, hogy alkalmazkodóképes, rugalmas, innovatív.

Hogy mennyire nem áll stabil lábakon a magyar gazdaság, jól mutatja: a választások másnapján tőzsdenyitáskor a Mészáros-birodalom értéke azonnal veszített 14 milliárd forintot. A pénteki záráskor és a hétfői nyitáskor ugyanazt tudta szakmailag a cégcsoport, ami változott, az a politikai háttér ereje. Vagyis nem a tudástól, a teljesítménytől függ az adott vállalatcsoport tőzsdei értéke.

Még ennél is nagyobb bajok vannak. Idén és jövőre is ötmilliárd euróra számít Magyarország az Európai Uniótól, évente 1,5-2 milliárd eurót utalnak haza a külföldön dolgozó magyarok. Csak ezekből a tételekből megvan az ötszázalékos GDP-növekedés, és akkor még nem számítottam bele az ingatlanspekulációk hatását, ami úgy épül be a nemzeti jövedelembe, mintha az ténylegesen megtermelt érték lenne.

Szépek a számok, az uniós szinten is kimagasló áfabevételek miatt a költségvetés is egyensúlyban van, de tényleg erre vagyunk büszkék?

Lényeges kérdés, hogy meddig tudja még etetni a kormány a szavazóbázisát, van-e még valami a tarsolyában, ami olyan sikeres lehet, mint az egykulcsos adó, a családi adókedvezmény, a csok, a babaváró hitel, az autóvásárlási támogatás, a szuper államkötvény és hasonlók.

Nyilvánvaló, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó és a jelenlegi nyugdíjszámítás egyszerre gazdaságilag irracionális és társadalmilag mélyen erkölcstelen. Számos egyéb adókedvezmény pedig középtávon pénzügyileg fenntarthatatlan, illetve széles körben kezelhetetlen adósságcsapdához vezet. Mégis van egy olyan keménymag, amely mindennek ellenére hű marad. Számukra ez emocionális kérdés, akkor is a Fideszt támogatják, ha annak már semmi racionalitása sincs.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.