Egyfajta jegybanki eredménykampányról is szó van, amiben azt fejtik ki, hogy a jamaikai infláció épp olyan stabil alapot ad, mint egy reggae szám basszusa. Azaz kiszámítható, kevés újdonság van benne, de ezért szerethető.
A jamaikai gazdaságnak a közel száz százalékos államadósságával és a nem túl erős munkanélküliségi adataival bőven van hova fejlődnie, különösen ahhoz, hogy a sikereket a társadalom széles rétegei érezzék. Nagy szükség van tehát a fenti kampányra, amellyel a kormány szórakoztatva üzeni a hallgatónak, hogy tényleg jó állapotban van a jamaikai gazdaság.
Ezt ugyanis a legtöbben nehezen hiszik el miután megszokták, hogy Jamaika a világ legrosszabbul teljesítő gazdaságai közé tartozik.
A gazdasági fordulatban szakértők szerint a monetáris politika játszott nagy szerepet: az ország a korábbi éves inflációs célok helyett folytonos inflációs célt jelentett be tavaly szeptemberben, illetve immár a valutaárfolyam alakítása helyett az inflációs célok kitűzésével igyekszik stabil árszínvonalat biztosítani. A korábbi, árfolyamokra építő stratégia olyan árfolyammozgásokat eredményezett, amelyek ellehetetlenítették, hogy a cégek kiszámíthatóan tervezzenek.
Bár az elmúlt nyolc év alatt az ország elérte, hogy évtizedek óta a legalacsonyabb munkanélküliség, pörgő részvénypiac, alacsony kamatok és alacsony infláció jellemezze, a vállalatok továbbra is küzdenek a tőkéhez való hozzáféréssel, a szegénység nő, a munka termelékenysége pedig folyamatosan romlik, ráadásul az amerikai-kínai kereskedelmi háború oldalszele is megcsaphatja az ország gazdaságát.