Dühösebbek és szomorúbbak lettek a dalszövegek az elmúlt évtizedekben, épp mint mi

A michigani Lawrence Műszaki Egyetem számítógépes adattudósai kvantitatív elemzéssel vizsgálták meg, hogy az 1950-es évektől 2016-ig, több mint hét évtized alatt milyen változások történtek a popzenei szövegekben. Eredményeik szerint a düh és a szomorúság kifejezése fokozatosan nőtt, míg az örömé csökkent.

A Journal of Popular Music Studies című folyóiratban publikált kutatás két vezető szerzője, Kathleen Napier és Lior Shamir több mint hatezer dalszöveget elemzett visszamenőleg a Billboard éves százas toplistájáról, amelyen a legnépszerűbb számok szerepelnek, és így jól tükrözi a rajongók preferenciáit.

A kutatók minden számot automatikus kvantitatív érzelemelemzésnek vetettek alá, amellyel meghatározták a dalok érzelmi töltését. A toplista számainak érzelmeiből minden évre megállapítottak egy átlagot, és az éves átlagból határozták meg, hogy az egyes években egy adott érzelem kifejezése nőtt, csökkent vagy nem változott.

Az elemzés kimutatta, hogy az évtizedek során a düh folyamatosan nőtt a popzenei számokban: az ötvenes évek közepén megjelent számok voltak a legkevésbé haragosak, a düh kifejezése pedig azóta egyre nőve 2015-ben érte el csúcspontját – olvasható az Eurekalert tudományos hírportálon.

Az is kiderült a kutatásból, hogy a szomorúság, felháborodás és félelem kifejezése szintén egyre növekedett a vizsgált időszakban, bár visszafogottabban, mint a haragé.

Az öröm az ötvenes évek végén volt domináns érzelem a popzenei szövegekben, ezt követően azonban egyre csökkent és az utóbbi évekre nagyon visszafogottá vált. A hanyatlást csak a hetvenes évek közepe törte meg, amikor a dalszövegekben hirtelen kiugróan megnőtt az öröm kifejezése.

A tanulmány szerint a zenerajongók az ötvenes években az örömteli, vidám dalokat kedvelték, a mai zenefogyasztókat azonban sokkal inkább érdeklik azok a számok, amelyek szomorúságot vagy dühöt fejeznek ki. 

„A dalszövegek érzelmeiben bekövetkezett változások nem feltétlenül tükrözik azt, amit a zenészek vagy szövegírók ki akarnak fejezni, sokkal több közük van ahhoz, hogy az egyes években mit akarnak hallani a zenefogyasztók” – foglalta össze Lior Shamir.

(MTI, Makronóm)