A mostani magyar szabályozók sokkal felelősebbek, mint a devizahitelezés idején – könyvbemutató a CEU-n

A globális felmelegedés káros a portfólió hozamokra

Mennyire lehetünk optimisták abban, hogy a kapitalizmus képes lesz kilábalni jelenlegi válságából? – tette fel a kérdést a kötetet fordító Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank korábbi vezérigazgatója, az Együtt 2014 alapítója.

Molnár György, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa szerint a kapitalizmus minden válságon túljutott és talált is megoldásokat. Azonban ezek a megoldások sok esetben a kevesebb kapitalizmus felé vezetnek, bár messze vagyunk azonban attól, hogy emiatt érdemben aggódnunk kelljen – ismerte el.

A kötetet szerző közgazdászok a távoli jövőről nem mondanak sokat, inkább az előttünk álló aktuális kihívásokról és a következő gazdasági ciklusról akarnak beszélni – fogalmazott Andor László volt uniós biztos, a Corvinus Egyetem docense. Szerinte minden válságidőszak után történik újratervezés, hiszen a gazdasági és társadalmi változások új helyzeteket eredményeznek. 

Most is modellkeresés zajlik a világban. Nem a következő évszázadra, hanem a következő ciklusra – tette hozzá. Egy lehetséges, a kötetből is látható megközelítés az, amely szerint az EU-nak és az USA-nak tanulnia kellene egymástól.

vagy szövetségi szintű makrogazdasági szabályó képességet. A kölcsönös tanulás egy evolúciós gondolat, amely egy tanulási folyamatot jelez, ebben az értelemben konstruktív kötetről van szó – vélte.

Berlinger Edina, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője azonban nem volt optimista: „nem a gazdaságot féltem és nem attól tartok, hogy átmenetileg szegényebbek leszünk, hanem a politikai és a környezeti kockázatoktól félek” – mondta. 

A huszadik század legnagyobb borzalmai is egy világgazdasági válsággal kezdődtek 1929-ben. Mintha újra és újra ez a mintázat jönne létre és a gazdasági válságok rendre súlyos politikai válságokhoz vezetnének – vetette fel.

A tanszékvezető szerint nem biztos, hogy időben tudunk reagálni a környezeti változásokra. Egy nyári műhely során

mert teljes part menti városokat kell majd elköltöztetni biztonságos területekre – mutatott példát a gondolati hiányosságokra a tanszékvezető.

De még a Nobel-díjas idősorelemző, Robert F. Engle is elemezte azt, hogy a globális felmelegedés és a természeti katasztrófák hogyan hatnak majd a portfólió hozamokra. „Engem akkor viszont már nem fog érdekelni a portfólió hozam” – tette hozzá Berlinger.

Felhívta a figyelmet, hogy az adósságállomány folyamatosan növekszik a világban: a hitelderivatívák és a kitettségek exponenciálisan növekednek.

Zawadowski Ádám, a CEU docense kiemelte, hogy nem szakértője a hosszú távú növekedésnek, de problémának látja, hogy egyre több munkához egyre több tudás kell, amit egyre kevesebben szereznek meg. Az USA-ban vagy éppen Budapesten sincs munkanélküliség, de mégis sokan „beragadnak”, mert a mai világhoz már nincs képzettségük és nem tudnak előrelépni. 

Ennek a politikai vonzata lesz érdekes, hiszen a városok – New York, Chicago, San Francisco vagy Budapest – folyamatosan gazdagodnak a tehetségek tömörülésével, de a többiek lemaradhatnak. „Itt azonban kilépek a komfortzónámból” – mondta, hozzátéve, hogy a politika és a közgazdaságtan kölcsönhatásait már kevésbé ismeri, ehhez a tudományterületek közötti párbeszéd szükséges.

Jelenleg valahol a vadkapitalizmus és az államszocializmus között tartózkodunk, de tévedés, hogy az USA a vadkapitalizmus közelében állna. Óriási szerepet vállal az amerikai kormány, amikor jelzáloghiteleket garantál a fiatalok lakáshoz jutásának segítéséhez.

– hívta fel a figyelmet. Régóta megfigyelhető, hogy a két végpont között mozog a világ kismértékben előre-hátra.

Vallásos hit a közgazdasági modellekben

1929 után a gazdasági elmélet és gyakorlat átalakult, de 2008 után semmi sem változott a közgazdasági paradigmákban – vélte Felcsuti Péter. Szerinte 2008 a hagyományos közgazdaságtan válságának is számít, a gazdaságpolitika pedig nem megújult, inkább visszafordult. A trumpi adócsökkentés nem a keynesi jóléti államot építi és az uniós uralkodó felfogás is az ortodox neoklasszikus modellre épül – fogalmazott.

Molnár György ehhez azt tette hozzá, hogy gondolati megújulás helyett forrongás van. Innovációk kellenek a gondolkodásunkban és nem elsősorban a tudományban, hanem a tudomány alkalmazásában, a gyakorlati gazdaságpolitikában – mondta. A továbbgondolás lassan halad, mert számos gazdaságpolitikus továbbra is a lebutított neoklasszikus gondolkodás foglya.

Durva egyszerűsítés, hogy a tudományban minden rendben van és csak a gazdaságpolitika ront el mindent – vitatkozott Molnárral Andor. Jól dokumentálható, hogy a közgazdaságtan olyan hamis doktrínákat alkotott, amelyekben a kutatók és a döntéshozók közösen hittek. A kilencvenes évektől 2007-ig tartó hosszú növekedési időszak miatt

A jegybankok és a pénzügyi szabályozók erre építették szabályaikat, Clinton elnök pedig emiatt építette le a még a harmincas években bevezetett pénzügyi szabályozásokat. Így végül az elmélet is hozzájárult a súlyos 2007-es válsághoz – mondta Andor.

Egyik oldalt sem kell felmenteni, mert közösen hajóztak bele abba az illúzióba, hogy szabályozásokra nincs szükség, a legfelső csoportoknál felhalmozódó jövedelmek pedig automatikusan lecsorognak majd a gazdaság többi részébe. Ezért az elméleti konszenzus és a gazdaságpolitika ellen is kihívást kell intézni a volt uniós biztos szerint.

Nem kellene idealizálnunk a harmincas éveket sem, mert a nagy válság ekkor sem vezetett gyors paradigmaváltáshoz. Keynes csak 1936-ban adta ki az elméleteit összefoglaló művet, de a teljes újrakezdésig 1945-ig kellett várni. Andor hozzátette, hogy az intézmények lassabban váltanak, mint az emberek, kivéve talán az IMF-et, amely elismerte, hogy a válság előtt rossz diagnózisokat állapított meg a világgazdaságról.

– tette hozzá Zawadowski Ádám. Eközben számos makroökonómiai modellben még a pénz vagy a bankrendszer sem szerepelt. E részeit a gazdaságnak csak jelenleg igyekeznek a közgazdászok beépíteni a modelljeikbe, de még nem tudjuk, hogyan kellene ezt igazán jól csinálni – vélekedett.

A makrogazdaságtan a közgazdaságtan azon területe, amelyet a tudósok számára is a legnehezebb átlátni. Annyira nehéz, hogy az ezt kutató közgazdászok gyakran vallásos hittel kezdik védelmezni modelljeiket. E területen nagyon fontos az iskolákhoz való tartozás vallásos ragaszkodása – mondta.

így e tekintetben a magyar gazdaságpolitikában volt paradigmaváltás – tette hozzá Berlinger Edina a beszélgetés zárásaként.