A nemzetállamok korszaka még messze nem ért véget

„Az Orbán-korszak az Amerika (FED) és az EU (ECB) által generált, állami eszközökkel támogatott fellendülés gyermeke. Nemcsak Magyaroszágon, hanem Nyugaton is a sosem látott alacsony kamatlábak, az állam növekvő politikai és gazdasági szerepvállalása az oka a fellendülésnek. Eddig könnyen ment, mert az Orbán-kormány erős állam koncepciója beleillett a nyugati világ trendjébe. Ugyan nálunk nem következett be az állam nagyarányú adósságnövelése, mint tőlünk nyugatra, de ezt az tette lehetővé, hogy a gazdaság méretéhez képes óriási mennyiségű nyugati pénz áramlott be EU-s támogatások formájában. A különbség sokkal inkább az erőteljes retorikában volt, s abban, hogy nálunk olyan területeken is terjeszkedett az állam, ami tőlünk nyugatra nem szokás, vagy nem illik.

A FED kamatemelési ciklusa annak a jele: a nyugati világ leghosszabb fellendülése a végéhez közeledik. Bármikor bekövetkezhet az új pénzügyi válság. 1929 és 2008 adósságválságát egyaránt az okozta, hogy a korábbi mesterségesen alacsony tartott kamatokat a FED elkezdte felemelni. Magyarország esetében további két válságtényező is súlyosbítja a helyzetet: a fiatalok tömeges kivándorlása egy elöregedő és csökkenő lakosságú országban, és az európai fejlesztési pénzek várható jelentős csökkenése.

A kormányzás most kezdődik. Várható az EU-s források csökkenése, az emelkedő kamatkörnyezetben fontossá válik a beruházások hatékonysága. A versenyképesség növelése az adóteher csökkentését követeli meg, az öregedő lakosság azonban az állami jóléti kiadások növelését igényli. Talán még van pár évünk az újabb nagy válságig. A klasszikus közgazdaságtan szerint a recept az állam szerepének csökkentése, a reguláció visszavágása és adócsökkentés.”