„A szülők számára könnyebb megfigyelni az iskolába járó diákok társadalmi-gazdasági helyzetét, mint megfigyelni az oktatás-nevelés minőségét. Nem olyan meglepő, hogy amikor a kutatók elemezték a New York-i állami iskolákat, akkor azt találták, hogy a szülők a többi diákot nézik meg elsősorban. A leendő iskolatársak számítanak igazán a döntésben.
Bár ez nem meglepő, attól még kiábrándító. Az iskolaválasztás reménye az volt, hogy a legszegényebb gyerekeknek ugyanazt az esélyt adjuk meg, mint azoknak, akik jómódú családban születtek. De a szülők abban a legérdekeltebbek, hogy távol tartsák gyerekeiket ezektől a szegény gyerekektől (legalábbis a többség), ezért e remény nem teljesíthető. Az oktatás minőségének fejlesztése viszont mindenkit gazdagabbá tesz.
Az iskolaválasztásnak más előnyei is lehetnek, például ösztönzi a magas jövedelmű szülőket, hogy a városaikban maradjanak, ahol jövedelmeik az adóalapot gyarapítják és forrást biztosítanak a probléma más típusú megoldásaihoz. És természetesen, ez a szülőknek több lehetőséget biztosít, ami önmagában is jó dolog. Többek között ezen okok miatt én továbbra is támogatom a szabad iskolaválasztást. De már nem táplálok olyan reményeket iránta, ahogyan régen tettem.”