Gazdasági nacionalisták vagyunk

„Én is egyetemet végeztem. A Harvard Business Schoolban szereztem kitüntetéses diplomát és a Goldman Sachsnál dolgoztam. De ha megkérdeznék tőlem, kire bíznám inkább a kormányzást: az első 100 emberre, aki most besétál a konferenciaterem ajtaján vagy a Goldman Sachs első 100 partnerére, akkor biztosak lehetnek benne, hogy az előbbit választanám a hét minden napján. Mert a ti józan eszetek, tisztességetek, intelligenciátok, elhivatottságotok és a kitartásotok garantálná azt, hogy nemcsak az országunk, hanem a világunk is prosperálóbb és biztonságosabb legyen.

Nézzük csak meg ezeket az eliteket, és vizsgáljuk meg, Hillary Clintont miért tartjuk ennek a korrupt és hozzá nem értő elit réteg szimbólumának. Nézzük meg, ezek a zsenik mit hagytak hátra Trumpnak – miközben még ők sulykolták, hogy ez a pasi nem alkalmas főparancsnoknak –, mit hagytak rá az adminisztrációjára az első hónapokban: egy venezuelai »Disznó-öböl«, egy koreai »kubai rakétaválság« és egy afganisztáni »Vietnam«. Ezt tették azok a zsenik az elmúlt 20-30 évben. Ők azok, akik azt mondták: ha a kedvenc országunkat, Kínát hagyjuk csatlakozni a WTO-hoz, akkor előbb-utóbb egy liberális demokrácia ver majd gyökeret ott, karöltve egy szabad kapitalista rendszerrel. Igen, ez elég jól sült el. Kína az elmúlt 4000 évben egy konfuciánus, merkantilista ország volt – pontosan tudják, mit csinálnak. Nem fognak ezen változtatni, sőt, inkább az előnyükre fordítják ezt, frontális gazdasági háborút vívnak velünk. (...)

És miért vagyunk nacionalisták? Ez nem etnonacionalizmus, hiába halljuk ezt a mantrát, lepereg rólunk. Mi gazdasági nacionalisták vagyunk. Teljesen mindegy számunkra a rassz, az etnicitás, a nem, a vallás vagy a szexuális preferencia. Csak az számít nekünk, hogy ti ennek a köztársaságnak az állampolgárai vagytok. A gazdasági nacionalizmus az, ami minket összeköt, és az az egyetértés, hogy vissza fogjuk hozni a munkahelyeket. Nem igaz, hogy pusztán azért kerültek az állások és a gyárak külföldre, mert a legkisebb ellenállás irányát követték, amely történetesen Ázsiába vezetett. Emberi tényezők miatt kerültek oda, ezek hús-vér férfiak és nők döntései miatt következtek be. Ahogy az is férfiak és nők döntése lesz, amikor visszahozzuk ezeket a munkahelyeket és gyárakat. (...)

Az osztrák közgazdaságtani iskola túl sokáig hitette el velünk, hogy minden a gazdaságról szól. Például, hogy hat héttel a választások előtt elég ránézni a munkanélküliségi rátára, mert ez határozza meg, ki lesz a győztes. Hogy minden a bruttó hazai össztermékről, a gazdasági növekedésről és a munkanélküliségi rátáról szól. Hogy milyen fontos az a sok statisztikai adat – de nem ez a lényeg. Mi egy polgári társadalom vagyunk egy olyan kultúrában, amelyben a gazdaság egy szabadpiaci kapitalista rendszer szerint működik. De mi nem egy gazdaság vagyunk. Ti nem csupán termelési tényezők vagytok. Ti szabad férfiak és nők vagytok egy polgári társadalomban, akik egy kapitalista rendszeren állnak. De a világ olyan részein, amire nem a kapitalizmus a jellemző, ravasznak és okosabbnak kell lennünk.”