Kutatók bizonyították, hogy a vallás és a hit anyagilag is gazdagabb társadalmat eredményez. De mi vár a gazdaságra ha elveszítjük hitünket, és hogyan előzhetjük meg a károkat? – teszi fel a kérdést Fernando Lozano.
A vallásos társadalmak anyagilag is gazdagabbak
A közgazdasági kutatások egy izgalmas csoportja a vallások és a gazdasági növekedés kapcsolatával foglalkozik. Erre tesz kísérletet Fernando A. Lozano is, aki szintén rámutat a nemzeti össztermék és a vallásosság kapcsolatára. Sok más kutatóhoz hasonlóan arra az eredményre jut, hogy 2000 és 2015 között átlagosan nagyobb GDP-növekedést könyvelhettek el azok a gazdaságok, amelyekben többen hittek a pokol létezésében.
Hogy miért? Mert a munkamorál, a becsületesség és az együttműködés jellemzőbb a vallásos dolgozókra. Az is előfordulhat persze, hogy a vallásos élet miatt nem jut elég idő a munkára és más hasznos időtöltésre, bár ez csak egy-egy országban meghatározó tényező.
Lozano szerint számos korábbi elemzés kimutatta, hogy a vallásos emberek körében magasabb a foglalkoztatottság, de iskolázottságuk és iskolai eredményeik is jobbak a nem vallásos társaikhoz képest. Ráadásul – talán épp a pokolban való hit miatt – általában kerülik a káros, kockázatos viselkedést.
A vallásosság kedvező hatásai fokozottan érvényesülnek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokban: számukra a felemelkedés, vagy a társadalmi mobilitás támogatója is lehet a vallásos hit. A közgazdaságtanban egyre több tanulmány bizonyítja tehát, hogy
Az ábrán a vízszintes tengelyen szerepel, hogy a lakosság hány százaléka hisz a pokol létezésében, a függőleges tengelyen pedig a 2000 és 2015 közötti GDP-növekedés látható.
Az ábrán az is látszik, hogy mi, magyarok ebből a szempontból a legnyugatiasabb országokhoz tartozunk, hiszen a népesség megközelítőleg 20 százaléka hitt a pokolban az ezredfordulón, szemben a románokkal vagy a lengyelekkel, ahol ez az érték sokkal magasabb. Nem is beszélve a törökökről. Vajon ez lehet a török gazdasági csoda titka?
Mit veszítünk még el hitünkkel együtt?
Az elmúlt évtizedekben azonban a nyugati világ egyre szekulárisabbá válik, elveszti a vallásos hitét. Lozano felteszi a kérdést, hogy vajon a vallásnak köszönhető gazdasági és társadalmi előnyöket is elveszítjük-e a szekularizációval. Van rá bizonyíték, hogy igen:
(E törvények korábban sok esetben a bárok vagy üzletek vasárnapi zárva tartását írták elő.)
Hogy a szekularizáció miatt ne veszítsük el a vallásos hit társadalmi-gazdasági előnyeit, a szerző a vallásszabadság garantálása mellett érvel, amely szerinte a kormányok fontos feladata. A vallásosság társadalmi jótéteményei megőrizhetők, ha a vallások számára is létrejön egy jól működő szabad piac, ahol mindenki szabad akarata szerint döntheti el, hogy mely hitet kívánja követni.
Elemzések szerint azonban egy államvallás, még ha a vallásos életben való részvételt növeli is, a hitet egyáltalán nem. A vallások közötti választás lehetősége versenyre kényszeríti az egyházakat és más „szolgáltatókat”, ezáltal javítva a vallásos szolgáltatások színvonalát. Márpedig ez a kulcs a vallásosság megőrzéséhez. Míg egy államvallás képviselői elkényelmesednek, addig a teljes vallásszabadság esetén a vallások képviselői ösztönözve lesznek arra, hogy válaszoljanak a kor lelki kihívásaira, és több erőfeszítést tegyenek vallásuk terjesztéséért.
***
Ne maradjon le a legfontosabb gazdasági vitákról és legfrissebb elemzéseinkről! Kedvelje a Makronóm Facebook-oldalát ide kattintva!
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki nem azonos Laár András Jézus nevű jógijával. Vizvári Soma írása.
Sok fiatal férfinek lett elege abból, hogy egyre több protestáns templom előtt lógnak a pride-zászlók és a Black Lives Matter transzparensek, ezért úgy érezték, lépniük kell.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
Felkavaró interjú a népszerű színész, énekessel.
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Olyan szakadék, ami ma sok nyugati társadalmon belül van, a vallásháborúk óta nem volt. Ez szinte már közhely, de a miértet a szakadék egyik oldalán sem nagyon próbálják megérteni – néhány kivételtől eltekintve.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
