A NAFTA feladása minden résztvevőnek káros lenne

2017. október 19. 14:04

Kilépni jobban fáj mint belépni? Emily Blanchard kiábrándítja az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény ellen ágáló politikusokat: bár az egyezmény gazdasági hatása semleges volt, a globális termelési láncok már nem téphetők szét fájdalom nélkül.

2017. október 19. 14:04
null
Emily Blanchard

A Trump-adminisztráció híres az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) kritikájáról, amelyet az elnök a valaha kötött legrosszabb megállapodásnak nevezett. Bár az Egyesült Államok kiléptetésének céljától végül elállt, az újratárgyalás határozott célja maradt. Blanchard legújabb elemzésében figyelmeztet, hogy az újratárgyalás is súlyos károkat okozhat, szétszakítva az erősen integrálódott észak-amerikai gazdaság termelési láncait.
 

Eredménytelenek az erőfeszítések a NAFTA-egyezmény újratárgyalására 

Az amerikai közszolgálati rádió (NPR) jelentése szerint minden kérdésben változatlanul nagyok a nézetkülönbségek a három ország – az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó – tárgyaló küldöttsége között, s a tárgyalások kedden Washingtonban zárult harmadik fordulója után sem látszott remény az 1994-ben született szabadkereskedelmi megállapodás megmentésére. A következő tárgyalási fordulót, amelyre Mexikóban kerül majd sor, november 17-re halasztották és bejelentették, hogy a tárgyalássorozatot 2018-ban is folytatják majd. A közös sajtótájékoztatón Robert Lighthizer amerikai főtárgyaló ismételten leszögezte: a megállapodáson jelentős változtatásokat kell végrehajtani, mert az egyezménynek „tisztességesnek kell lennie”. Lighthizer hangsúlyozta, hogy ha egyezségre akarunk jutni, akkor kicsit mindenkinek engednie kell. Egyúttal felhívta az amerikai vállalatok figyelmét is az áldozatvállalásra. Chrystia Freeland kanadai külügyminiszter, a kanadai delegáció vezetője viszont azt hangoztatta, hogy Washington a kereskedelmi kapcsolatokat illetően vissza akarja fordítani az idő kerekét. Zavarba ejtőeknek nevezte az amerikai követeléseket. 

Az Egyesült Államok kormánya – az egyes kereskedelmi részletkérdések mellett  azt javasolja, hogy az egyezményt minden öt évben közös megegyezéssel újítsák meg, de közös akarat híján a NAFTA szűnjék meg. A kanadai és a mexikói tisztségviselők naplemente megoldásnak keresztelték el a javaslatot, és álláspontjuk szerint ennek elfogadása rendkívüli mértékben megnövelné a bizonytalanságot, s ezzel elbátortalanítaná a beruházásokat is. Ebben az amerikai kereskedelmi kamara is egyetért a kanadai és a mexikói partnerekkel. (MTI)


A Dartmouth College docense szerint, még ha a NAFTA nem is növelte vagy rontotta a jólétet a kontinensen, egy fontos következménye van: átszabta a termelési folyamatokat. Az egyezmény miatt teljesen megváltozott a termelés mikéntje, de annak helyszínei is, ezért rövid távon pusztító hatással járna a NAFTA-ból való kilépés. Az észak-amerikai vállalatok, dolgozók és fogyasztók jólétét ugyanis sűrű regionális és globális termelési láncok fűzik össze. Igaz, hogy ez az összekapcsoltság versenyképesebbé teszi az észak-amerikai gazdaságot másokkal szemben, de növeli a sebezhetőségét is. Persze nem a NAFTA hozta létre e láncokat, de olyan szabályokat alkotott, amelyek támogatják a termelési láncok fejlődését. Blanchard kiemeli, hogy

a NAFTA határozottan szerény hatással volt az észak-amerikai gazdaság méretére és növekedésére. Mexikó nyert a legtöbbet, Kanada jóléte enyhén csökkent, az USA jóléti nyeresége pedig gyakorlatilag nulla.

A szerző bizonyítékai alapján úgy tűnik, hogy az egyezmény épp azt az eredményt – a gazdasági növekedés gyorsítását – nem teljesítette, amiért létrehozták. Elindított viszont más folyamatokat, átrajzolva a résztvevők gazdasági térképeit. A 21. században ezért máshogy, az ellátási (más szóval termelési) láncok tükrében kell a kereskedelempolitikáról gondolkodni.

Ez azt jelenti, hogy a kereskedelem liberalizálásának köszönhetően létrejövő jóléti nyereségek nem egy szűk csoportnál halmozódnak fel, hanem végigfutnak az ellátási láncon, a termelők sűrű és bonyolult kapcsolatrendszerén. Ha az USA csökkenti a vámokat a mexikói és kanadai termékek előtt, ezzel nem a hazai fogyasztókat és külföldi termelőket hozza jobb helyzetbe a hazai termelők rovására, ahogyan azt a 20. században vélte a közgazdaságtan. A mexikói termékekben, amelyet az USA megvásárol, jelentős lehet az USA vállalatai által előállított hozzáadott érték (és fordítva). 

Blanchard hozzáteszi, hogy a nyitott határok újrarajzolták a kereskedelem és termelés viszonyrendszereit, egyes szektorok és gyárak Mexikóba települése pedig valóban növelte a munkanélküliséget az Egyesült Államokban. Sőt, e veszteségek erősen koncentrálódnak és különösen erősen érintenek egyes régiókat és munkavállalói csoportokat, az új kutatások szerint megsemmisítő következményekkel járva némely helyi, régiós gazdaságra és az egyének jólétére.

A NAFTA sorsa attól függ, hogy Trump „populista” támogatói, vagy a nagyhatalmú multinacionális vállalatok nyerik-e meg az elnököt. A szakirodalom szerint a huszadik század nagy részében az utóbbi érvényesült.

Blanchard szerint a NAFTA megszüntetése vagy ellehetetlenítése éket verne az észak-amerikai gazdaság gépezetének működésébe. A NAFTA előtti időkbe való visszatérés nem lehetséges, de ahogy minden megállapodás, a NAFTA is tartalmaz elavult szabályokat, amelyek frissítése mindenki előnyére válna.

***

Ne maradjon le a legfontosabb gazdasági vitákról és legfrissebb elemzéseinkről! Kedvelje a Makronóm Facebook-oldalát ide kattintva

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kérdés
2017. október 29. 16:54
A Gazdaság a Természetre épülhet csak. Arra épült a Gazdaság, hogy le/kirabolja a Természetet. Erre alakult ki a jelenlegi kereskedelmi lánc is. A NAFTA résztvevői alatt két csoportot neveznék meg. Akik a haszonból részesednek, vmint akik előállítják úgy, hogy őket is lerabolják. Előbbiek vannak kevesebben. Ők kiszáradnának nafta nélkül, üzemképtelenné lennének. De nem a Természet. Új Gazdaság, és új kereskedelmi hálózat rögtön kialakulna, mert ez természetes feltétele a népek megélhetésének. Kérdés csak az lehet, hogyan leszünk képesel hosszú távon jól gazdálkodni, kereskedni a Természet adta lehetőségeinkkel.
atila68
2017. október 24. 13:47
Azt hittem kolbász.
Akitlosz
2017. október 22. 21:57
Nem győzött meg a cikk arról, hogy érdemes fenntartani egy olyan egyezményt, amely nem érte el a célját, arra nem jó, amire kitalálták. S az sem meggyőző, hogy más viszont elért, ezeket a termelési láncokat, amelyek szintén nem hasznosak. Pár tőkésnek biztosan jó, hogy Mexikóban termeltet olcsón és az Amerikai Egyesült Államokban ad el drágán, de ez magának az országnak, az emberek többségének aligha. Az olcsó külföldi dömpingárú ellen pedig vámokkal célszerű védeni a hazai gazdaságot. A kihasznált, szegény olcsó munkabérű országok, mint amilyen Mexikó vagy éppen Magyarország pedig sohasem lesznek gazdagok attól, hogy más országok kihasználják őket. Éppen azért települnek Mexikóba az amerikai cégek, mert ott több a hasznuk. Ha nem lenne több, akkor nem települnének oda. Tehát ezzel a módszerrel sohasem fognak a mexikóiak amerikai színvonalon élni. Ahogyan hasonlóképpen a magyarok sem fognak soha német színvonalon élni csak mert Németország kihasználja az országot. Szóval az ilyen egyezmények a tőkének jók, de az emberek többségének nem.
áfonya
2017. október 22. 18:00
Magyarországnak utolsó lehetősége hogy a függetlenségünket vissza nyerjük,,ballibsik tiltakoznak mer Brüsszel pénzel tömi őket , eus törvények védik bármit tehetnek bíróságok miatt szabadon futkoshatnak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!