Seattle találkozik a kínálat és kereslet törvényével

„A közgazdaságtan nagyon pontatlan tudomány és ennek két oka van. Egyrészt a gazdasági kísérleteket – például, hogy mi történik ha növeljük az alacsonyan képzett munkaerő költségét – a való világban tudjuk csak végrehajtani, ami viszont mindig nagyon »zajos«, ellentétben egy laborral, ahol a változókat kontrollálhatnánk. Ez azt jelenti, hogy a valódi hatások kibogozása nagyon nehéz.

A második a politika, amely gyilkos gázként borítja el és korrumpálja a közgazdaságtan kutatását. Erre nem nehéz bizonyítékot találni. A fizikusok, a biológusok és a kémikusok épp azok, amik; fizikusok, biológusok és kémikusok, a személyes politikai oldaluk irreleváns. De a közgazdászok foglalkozásához mindig politikai jelzők tapadnak. Ők nem közgazdászok, ők »liberális közgazdászok«, vagy »szabadpiaci közgazdászok«, esetleg »marxista közgazdászok«.

A 19. században a »lehangoló tudomány« (Thomas Carlyle 1849-ben alkotott kifejezése) elnevezése még »politikai gazdaságtan« volt. Talán ma is így kellene hívnunk. Ez szellemileg tisztességesebb lenne, mint amilyen sok esetben a közgazdász szakma.”