Hogy pontosan mit is tett, azt nem fogom elárulni, mert az előzetesben is csupán azt látni, hogy az egyik pillanatban még vidáman poharaznak a szereplők, majd jön a teljes döbbenet, utóbbit pedig a moziteremben a közönséggel együtt átélni enyhén szólva sem mindennapi élmény. Mindenesetre olyan súlyos témát dob be fekete komédia keretei között a film, hogy már jóval a bemutató előtt, amikor kiszivárgott a forgatókönyv erre vonatkozó része,
Amerikában rögtön vitát gerjesztett, lehet-e ilyesmiről így beszélni,
a premier után pedig garantáltan brutális visszhangja lesz.
Nem kérdés, hogy a Kész dráma provokatív mű, de talán a legprovokatívabb szupersztárokkal forgatott amerikai alkotás ki tudja, hány évtizede. Ebből a szempontból öncélúnak is hathat, de közben olyan hihetetlenül zavarba ejtő kérdéseket vet fel, amelyekre némi érzelmi intelligenciával lehetetlen fekete vagy fehér választ adni.
Felmerül mások mellett az, hogy elítélhető-e egy harmincas felnőtt egy tinédzserkori tettéért, mennyire omlik össze a másikról alkotott képünk, ha valami szörnyűség derül ki a gyerekkorából. Bízhatunk-e abban, hogy azóta egy teljesen más emberré vált, és nem pszichopataként manipulál-e csak minket azzal, hogy szégyelli a múltját, de közben egy időzített bombán ülünk.