Az elmúlt évek egyik legjobb thrillere, mégsem volt rá kíváncsi senki a mozikban

Sokat átkozom a hollywoodi stúdiórendszert, ami miatt nem mer kockázatot vállalni, és szinte csak és kizárólag franchise-okban, folytatásokban, remake-ekben vagy eredettörténetekben gondolkodik. Viszont lehet, ha a saját pénzemről lenne szó, akkor én is a biztos receptet követném, mert könnyű ráfaragni egy eredeti ötletre. Jó példa erre A bűn útja, amelyet ugyan agyondicsértek a kritikusok, A kategóriás sztárok szerepelnek benne, mégis olyat bukott, hogy a fal adta a másikat. Nem csak Amerikában, nemzetközi szinten sem tudta visszatermelni a költségvetését, hazánkban szintén gyatra nézőszámokat hozott. 

Itthon valószínűleg a végtelenül fantáziátlan magyar címe sem segített a helyzeten, illetve a szinopszisa önmagában ásítórohamot okozhat. Adott egy szigorú erkölcsi kódexet követő rabló, aki gondosan ügyel arra, hogy senkinek ne essen bántódása az akciói során, nagy értékű vagyontárgyakat lovasít meg, playboyként éli a napjait. Egy kollégáival állandóan összetűzésbe kerülő makacs zsaru azonban minden erejével próbálja fülön csípni, de nemcsak miatta szorul a hurok a férfi körül, feltűnik egy ifjú titán is konkurenciaként, aki cseppet sem válogat az eszközökben a bevetései során, és jobban szeretné holtan látni a lelkiismeretes enyveskezűt. 

Kezdjük azzal, hogy 

A Marvel-film Thorjaként szupersztárrá lett Chris Hemsworth ugyan nem vált hirtelen színészóriássá, de nagyjából annyi a feladata az antihős szerepében, mint Ryan Goslingnak a Drive-ban: olykor szigorúan és tekintélyt parancsolóan, máskor egy ázott kiskutya melankolikus tekintetével kell néznie – mindezt a karizmatikus megjelenéséből kifolyólag gond nélkül teljesíti is. 

A rá vadászó rendőrt alakító Mark Ruffalót a bugyuta politikai megnyilatkozásai miatt jól esne fitymálni, de az az igazság, hogy a film egyik legerősebb pontja, kiváló a kiégett, magánéleti problémákkal küzdő zsaru szerepében, aki már-már mániákusan szeretné megoldani az ügyet.  Aztán ott van a hebrencs és erőszakos banditát megformáló Barry Keoghan, akit ugyan megbecsül a szakma szerencsére, de talán lehetetlen eléggé méltatni. Ez a srác tényleg bármit eljátszik, elég az olyan változatos szerepvállalásaira gondolni, mint A sziget szellemeiben, az Egy szent szarvas meggyilkolásában vagy a Birdben; itt is vibrál a vásznon, akármilyen elcsépelt szóhasználat, de ő aztán tényleg a generációjának az egyik legzseniálisabb színésze.

És kisebb, de annál hangsúlyosabb szerepben 

mert nem létezik, hogy bár idén tölti be a hatvanat, húsz évet bőven letagadhatna, a mai napig annyira szép és olyan formában, hogy hímsoviniszta disznóként nem is tudtam az alakítására figyelni. Nick Nolte pedig ugyan csak pár jelenetben látható, de azokat egyből le is uralja, és mindig öröm látni mint az utolsó klasszikus hollywoodi színészek egyikét. 

Az említett casting mellett a sztori szinte másodlagos is, üdítő módon nincs túlbonyolítva, egy-egy nem túl meglepő csavarral él ugyan, de az elejétől a végéig céltudatosan robog előre zökkenőmentesen. Nem állítom, hogy indokolt a közel két és fél órás játékidő, de igazából fel sem tűnt, olyan kellemes nézni a kiváló színészek interakcióját. 

A filmet pedig nem kizárólag a rabló-pandúros tematikája miatt hasonlítják a Szemtől szemben-hez, hanem az enyhén szólva sem túl ismertnek számító Bart Layton rendezési stílusa is Michael Mann rideg és áramvonalas eleganciáját idézi. 

És akárcsak ő, Layton is a régi iskolát hirdetve szemlátomást próbálja a lehető legnagyobb mértékben kerülni a speciális effekteket, és ahol lehet, praktikus trükkökkel élni. Ennek köszönhetően 

nemcsak az ügyes operatőri munkának köszönhetően, hanem azért is, mert érezzük, hogy nem számítógéppel kreált, hanem valódi kocsik száguldoznak és rohannak egymásba, ezáltal súlya és tömege van ezeknek a szegmenseknek. 

Az egyetlen, de annál fájóbb gyenge pontja a filmnek a biztonsági játékot választó fináléja, amely ugyan megpróbál a maga módján drámai lenni, de teljes mértékben elmarad a katarzis. Ez választja el igazán A bűn útját attól, hogy ne szimplán egy kirívóan klassz zsánerfilmről, hanem egy instant klasszikusról beszélhessünk.  

A bűn útja – angol–amerikai krimi, thriller. Megtekinthető a Prime Video kínálatában. 

Nyitókép: A bűn útja. (Forrás: Prime Video)