Budapestre jön az ausztrál együttes, amelyik az AC/DC-t is lekörözte

Minden műfajban vannak úgynevezett kapuőrök, a Slayer rajongói például valószínűleg soha nem fogják elismerni metálnak az olyan fiatalabb előadókat, mint a Bring Me the Horizon, noha a stílus az ilyen friss sikereknek rengeteget köszönhet. Egy középiskolás ugyanis nagy eséllyel nem hatvanéves, számára bácsinak számító zenészeket fog hallgatni, egy aktuálisan trendi banda azonban ráirányíthatja a figyelmét idővel a klasszikusokra, ezáltal képes életben maradni az adott műfaj. Viszont amikor megjelent a színen a 5 Seconds of Summer, bennem is hasonló ellenállás lakozott. 

Pop-punk rajongóként megkaptam milliószor, hogy ennek a stílusnak semmi köze az igazi punkhoz, aztán fordult a kocka, hirtelen a csapból is folyni kezdett az ausztrál formáció She Looks So Perfect című slágere, és miután

átvettem a kapuőr szerepét. Vegytiszta pop-rocknak éreztem, úgy voltam vele, attól még, hogy úgy festik a hajukat, mint a Good Charlotte tagjai, még nem lesznek pop-punk, és noha egy emészthető dalról van szó, de egy délután négyes Nova Rock-fellépésnél nem láttam bennük több potenciált, pedig akkor már egy ideje stadionokat töltöttek meg szerte a világon. 

És miként a Disney+-on látható 5 Seconds of Summer: So Perfect című dokumentumfilmből kiderül, a tagokat nagyon bántotta, hogy számos kritikus hasonlóképpen vélekedett róluk, nemhogy pop-punknak, hanem még pop-rocknak sem fogadták el őket, inkább inkább fiúbandaként hivatkoztak rájuk. Ez mondjuk nem annyira meglepő, ugyanis akkor irányult rájuk először komolyabb figyelem, amikor az ’N Sync egyik tagja a Twitteren méltatta a zenéjüket, majd az amerikai popcsapat turnézni is elvitte őket. És hát nyilván a rajongótáboruk is hasonlóképpen kisírt szemű kora tizenéves lányokból állt. 

Az említett dokumentumfilm – amely inkább tekinthető egy egyórás reklámnak – ezeket a brutális turbulens első éveket dolgozza fel, sok minden nem derül ki a tagokról azt leszámítva, hogy kifejezetten szerénynek tűnnek. Inkább azt mutatja be, hogy akárhol tűnnek fel, 

És idővel valószínűleg már együtt tudnak élni azzal, hogy nem igazán fogadják el őket pop-punkként, mert a később már csak a megjelenésükben őrizték ezt a stílust, az albumaik populáris alternatív rock irányba indultak el, az új dalaik pedig nem a célközönségbe tartozva is kifejezetten élvezetesek.  

A hisztéria körülöttük nem csitul, eddig több mint tizenhét milliárd lejátszást értek el a zenestreamelő szolgáltatásokon, és három albumuk nyitott az első helyen az amerikai Billboard 200-as listán. Utóbbi pedig még egy ausztrál előadónak sem sikerült korábban, 

És a korábbi ellenérzésem nemcsak az egészen kellemes új irányvonaluk miatt szűnt meg, hanem azért is, mert tinédzserek millióihoz hozták közelebb a gitáralapú zenét, és teszik ezt a mai napig. Nem csupán a hangszereres dalaik miatt, hanem azáltal is, hogy kiváló előadókat visznek magukkal turnézni. Így Budapesten előttük a brit Master Peace is fellép, aki ugyan rapet nyom, de nem egy MC ütemeire, hanem kifejezetten dögös rock ’n’ roll zene kíséretében. Valamint jön az igencsak iramosan feltörekvő South Arcade is, akikre viszont már gond nélkül ráilleszthető a pop-punk címke. 

Nyitókép: 5 Seconds of Summer: So Perfect. Forrás: Disney+