Ne csak a kirakat legyen rendben, a bolt is hátul – így lehet sikeres egy házasság

A KSH legutóbbi adatai szerint kevesebb gyermek születik Magyarországon, ugyanakkor nő a házasságkötések száma és a várandósok aránya is. Hogyan látják: milyen ma a magyar fiatalok házasodási kedve?

Bedő Imre: A legtöbb gyerek ma is úgy indul neki az életnek, hogy egyszer majd családja lesz, férje vagy felesége. Ez alapvető vágy. A mai világban azonban sok sérülés éri őket. Rengeteg válást látnak maguk körül, ráadásul a legtöbb akkor történik, amikor a gyermekek még kisiskolások. Ez mélyen megrendíti a biztonságérzetüket.

A fogyasztói társadalom azt sugallja: ami elromlik, azt lecseréljük. Ez a szemlélet beszivárog a párkapcsolatokba is. Így sok fiatalban már kamaszkorára tudatalatti félelem alakul ki: „Mi van, ha én is elválok?” vagy „Érdemes-e egyáltalán ebbe belevágni?” Ha azonban reményt és kapaszkodókat tudunk adni nekik, ha megmutatjuk, 

és segítünk pótolni a hiányos szülői mintákat, akkor ezek a félelmek oldódhatnak. Ez azonban tudatos, kitartó munkát igényel. Össztársadalmi szinten nem kerülhetjük meg ezt a feladatot.

Mit lehet tenni azért, hogy működőképesnek lássák a házasság intézményét?

Bedő Imre: El kell mondanunk a fiataloknak, hogy nincs tökéletes házasság, és nincs két tökéletes ember sem. Házasságban élni azonban jó. Fontos beszélni arról is, hogy vannak nehezebb és jobb időszakok, és hangsúlyozni kell: egy házasságon lehet és érdemes dolgozni. Lehet dolgozni egymásért és a kapcsolatért, azért, hogy egyre jobb legyen. Az életszakaszok változnak: a gyermekek születésével vagy az idő múlásával újabb és újabb kihívások jelennek meg. Ezeket azonban közösen meg lehet oldani. Egy ilyen szövetség pedig attól válik igazán méllyé, hogy a felek minél több akadályt küzdenek le együtt.

Bedő Eszter: De nyilvánvaló az is, hogy az alapok rendben kell legyenek. Ezért fontos a jó párválasztás, és ezt meg kell tanítanunk a gyerekeinknek.

Bár a kormány az elmúlt években sokféleképpen támogatta a családokat, kevesebb figyelem jutott arra, hogy még több pár találjon egymásra. Miként lehetne ezt az úgymond „hiányosságot” pótolni?

Bedő Imre: A párválasztást is egyfajta nemzeti gyógyulási folyamatnak kellene megelőznie. Le kell bontani a fejekben azokat a beidegződéseket és programokat, amelyek ezzel kapcsolatban rögzültek. A mai fiataloktól például gyakran hallani: nem érnek rá egy kapcsolatra. „Most iskolába járok, utána munkát keresek, pénzt gyűjtök, karriert építek, majd lakást és autót veszek.” Vagyis nem akarnak időt és energiát szánni erre az életszakaszra. 

És hiába pipálják ki végül a listájuk minden pontját, 

Arra kellene eljutniuk, hogy ha találkoznak egy olyan férfival vagy nővel, akivel jól érzik magukat, és el tudják vele képzelni az életüket, akkor „stipi-stopizzák le”, és kezdjenek el közösen építkezni.

Sok helyen halljuk azt is, hogy a „gyerekprojektbe” azért nem vágnak bele, mert kiszámolják: egy gyermek felnevelése akár 70-80 millió forintba is kerülhet, és ezt az összeget felszorozzák kettővel vagy hárommal. Pedig ez nem így működik. Ez is egy félelem, egy negatív berögződés, amelyet tudatosan le kell építeni.

Bedő Eszter: Az egyik fontos feladat, hogy elindítsuk azt a szemléletváltást: 

 Ez egy közismert mondás, és az ehhez szükséges tudás átadható.

Üdvözlendő a magyar kormány valamennyi családtámogatási intézkedése, és ehhez hasonló, kézzelfogható támogatás kevés helyen található a világon. Ugyanakkor látható, hogy ez önmagában nem lesz elegendő. A fejekben lévő problémákkal, beidegződésekkel is foglalkozni kell, mert csak így jöhetnek létre stabil párkapcsolatok és házasságok, amelyekben boldog gyermekek születhetnek.

A házasság nem egy elavult intézmény

Miként lehetne erre megtanítani a fiatalabb generációk tagjait?

Bedő Imre: Bár mindaz, amiről beszélünk, elsősorban a szülők feladata lenne, azt látjuk, hogy sok esetben eltolják maguktól ezt a felelősséget. Nemcsak a párkapcsolatokról és a házasságról nem beszélgetnek a gyermekeikkel, hanem más fontos kérdésekről sem.

az, hogy a gyerekek és a fiatalok minél több pozitív példával találkozzanak. Emellett beszélnünk kell arról is, mi zúdul rájuk a digitális térből. A közösségi médiából és a filmekből szinte propagandaszerű üzeneteket kapnak: azt sugallják nekik, hogy a házasság elavult intézmény, és ha egy kapcsolat nem működik, akkor le kell cserélni, el kell dobni. Nem arra ösztönöznek, hogy valakivel egy életen át együtt maradjunk, hanem arra, hogy mindig az újat keressük.

Bedő Eszter: Ha mindezekről többet és őszintébben beszélgetnénk velük, talán alaposabban átgondolnák, hogy nem egyszerű mozaikcsaládban élni. Egy ilyen közösségben számos probléma és nehézség merülhet fel. Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy sok elvált férfi és nő vallotta be nekünk beszélgetéseink során – a második vagy harmadik házassága után –, hogy visszatekintve már bánja: az elsőt nem próbálta megmenteni. Mert – mint kiderült – a későbbi kapcsolatokban sem volt minden tökéletes.

Bedő Imre: Az utóbbi időben egyre gyakrabban jut eszembe, hogy 

Azt kellene megtervezni, miként szeretnének együtt élni a következő évtizedekben. Lehet, hogy ez elsőre kissé „félelmetesen” hangzik, de éppen ezért fontos a tudatos párválasztás, hogy ez valóban elérhető cél legyen. A fiatalok számára azért is lenne jó, ha minél több aranylakodalmát ünneplő házaspár állna példaként, mert ötven év házasság után még nem találkoztam olyan párral, akik úgy éltek volna egymás mellett, hogy nem szeretik egymást.

Egy olyan romantikusnak beállított valóságshow, ahol felnőttfilmesek is feltűnnek, és harcba szállnak egy férfi kegyeiért, milyen üzenetet közvetít?

Bedő Imre: 

Már önmagában az is súlyos probléma, hogy nők versengenek egy férfiért. Ez a műsortematika – véleményem szerint – minden családpolitikai és demográfiai intézkedésnek, minden ilyen irányú igyekezetnek alávág. Semmilyen pozitív üzenete nincs annak, hogy egy közel hatvanéves, többször elvált közéleti szereplő „Nagy Ő”-ként tetszeleg a képernyőn. Ez csak tovább rontja a nézők és a társadalom mentális állapotát. 

Önök mit terveznek erre az évre? Az említett szemléletformálást miként tudják közvetíteni?

Bedő Eszter: Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a munkánkból fakadóan sokat próbálunk a felsoroltakból megjeleníteni. Ennek egyik példája a Gránit Oroszlán Példakép Díj, ahol azokat a férfiakat díjazzuk, akik nemcsak a gyerekeknek, hanem valamennyi korosztálynak példát tudnak mutatni. Tehát azon kívül, hogy sikeresek a szakmájukban, sikeresek a családi életükben is. Náluk minden rendben van. Ahogy Imre szokta mondani, 

Emellett a férjem rettentő sok olyan videót készít, melyekkel próbálunk a fiatalok felé is nyitni. A TikTokon is jelen vagyunk, mert hiszünk benne, hogy a rövid üzenetekkel át tudjuk az ifjabbakat is csábítani akár a YouTube-ra, ahol a hosszabb videókból megismerhetik azt az értékrendet, amit képviselünk. Mindezek mellett próbálunk olyan online képzéseket is összeállítani, amelyek segítenek a jelentkezőknek abban, hogy átgondolják az életüket.

Bedő Imre: A rengeteg online tartalom csupán apró „pixeleket” ad az embereknek – egy-egy képzés viszont valódi utat mutat, több lépésen keresztül segít eligazodni. Éppen ezért ezek a személyes, mélyebb folyamatok különösen értékesek: valódi kapaszkodót adnak.

Mi továbbra is azon dolgozunk, hogy ne csupán online segítséget nyújtsunk fiataloknak, pároknak, életkezdőknek, hanem hogy fejben is a helyükre kerüljenek a kulturális és értékalapú minták. 

• Vannak, akik ebben a közegben nőttek fel – nekik megerősítést adunk.
• Mások esetében hiányt pótolunk, hogy ne csak egyféle hanggal találkozzanak, 

hanem ezzel is, és tudjanak vele azonosulni.

A saját életemben is voltak mentorok, akiknek mondatait ma is magamban hordozom. Azt üzenem a középkorúaknak és az idősebbeknek: adjanak tanácsot a környezetükben élőknek, ha szükséges, mert a jövő a generációk kapcsolódásában rejlik.

Ma ez különösen nehéz, hiszen számos hatás távolítja el a fiatalokat az idősebbektől. Nem szabad azonban beletörődnünk abba, hogy rossz irányba mennek a dolgok. 

Ha mi, idősebbek jelen vagyunk, megszülethet a megerősödés, a remény, a tudás és a bizalom. Ezekből pedig hosszú házasságok, erős közösségek és kiegyensúlyozott, rendezett idők születhetnek.

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay