Hiány a teljességben – Maurer Dóra halálára

„A szépség nem az elemekben áll, hanem a részek harmonikus arányában, egyik ujjnak a másikhoz, az összes ujjnak a kéz többi részéhez való viszonyában” – írta alig 2100 éve a görög származású római orvos-filozófus, Galenos. Talán ismerték egymást Maurer Dórával. Nem tudhatni, meglehet: a művészet, a bölcselet örök.

A ma elhunyt Maurer Dóra – Baán Lászlót idézve – 

Szabad ember volt, akinek művészi autonómiáját sokszorosan nem bírta elviselni a kommunista rendszer, így nem is kaphatott diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. Ahol – mint még több helyen – később évtizedeken át tanított nemzedékeket. Művészete a strukturális rendszerek, a geometria eltolódások analitikus vizsgálatára épül, grafikákon, fotókon, festményeken, kísérleti filmeken.

A magyar neoavantgárd világhírű képviselője, olyan kivételes tehetségek egykori mestere, mint Czeizel Balázs,  Haász Katalin, Cserny Márton, Csörgő Attila, Szegedy-Maszák Zoltán, Jovánovics Tamás, és még sok tucat név felsorolható lenne itt.

A covid előtti utolsó évben, 2019-ben a londoni Tate Modern életműtárlatot szentelt neki, amely hatalmas nemzetközi siker lett, az utolsó napokban alig lehetett beférni a Tate tágas termeibe, a nemzetközi méltatások „a mozgást és az időt megjelenítő” egyedülálló európai mestereként írtak róla.

Itt látható képének címe: Mit lehet csinálni egy utcakővel? 1971-ben készült, és talán ma is érthetővé teszi, miként lehetséges az a képtelenség, hogy egy képzőművésztől rettegett a rendszer. 

Petrányi Zsolt, művészettörténész szavaival búcsúzunk tőle:

„Maurer munkássága egyfajta szellemi iránytű, amely megmutatja, hogyan lehet a legszigorúbb logikai rendszerekből is tiszta esztétikai élményt teremteni.”

Nyitókép: Cseke Csilla/MTI