Állami ismerkedőshow, randiguruk és házasságközvetítők – Kínában egyre több férfi harcol egyre kevesebb nő kegyeiért

Biztosan sokan emlékeznek még A randiguru (2005) című romantikus komédiára, amelyben Will Smith randitanácsadóként próbálja segíteni a hozzá képest kevésbé szerencsés külső adottságú, így finoman szólva is ingatag önbizalmú férfitársait, hogy azok mindenféle trükkök révén legalább az áhított nő közelébe kerüljenek.

Vagy kicsit későbbről az Őrült, dilis, szerelem (2011) Ryan Gosling alakította nőcsábász karakterére, aki mindent elkövet, hogy a megcsalt, elhagyott Calból (Steve Carell) új, magabiztos férfit faragjon. A két moziban közös, hogy némi érzelmi hullámvasút és sok vicces helyzet után végül természetesen minden és mindenki a helyére kerül, győznek a belső értékek és az igaz szerelem.

Ha valaki azt hinné, hogy ilyesmi csak a hollywoodi forgatókönyvírók fantáziájának szüleménye lehet, érdemes megnéznie Violet Du Feng Emmy-díjas rendező dokumentumfilmjét. A Randi-piac három fiatal kínai agglegény egy hetét kíséri végig egy csungkingi randitáborban, amelyet Kína „első számú randiguruja” vezet. Hao nem kevesebbet ígér a vidékről csak ezért a „csajozós” tanfolyamért a harmincmilliós metropoliszba érkezett fiatal és meglehetősen szkeptikus férfiaknak, mint hogy a hét végére ha feleségre nem is találnak, de az itt elsajátított módszerek és trükkök révén nagyobb esélyekkel indulnak a randipiacon.

Méghozzá – ahogy a szinopszis is írja – a világ legcudarabb randipiacán: 

Mindez nagy részben az 1979-ben meghirdetett és a gyakorlatban a 2010-es évek közepéig tartó úgynevezett egykepolitika következménye, ami más globális befolyásoló tényezők mellett nem csupán az ország demográfiai mutatóit állította végzetes lejtmenetbe. A lánygyerekek „értéke” is csökkent a „haszontalanságuk” miatt, különösen vidéken, ahol a szülők évtizedekig azon igyekeztek, hogy már csak egyet lehet, akkor mindenáron fiúgyereket nevelhessek.

Ennek a gondolkodásmódnak a meghökkentő és szorongató következményeit mutatja be másfél órában a Randi-piac, amin akár jól is tudnánk szórakozni, ha egészében véve nem lenne olyan lehangoló a helyzet, amit elénk tár. Nemcsak a három említett, a házasság mellett a társadalmi ranglétrán való előbbre jutásról is hasztalanul ábrándozó fiatal férfié, de egészében véve a fiataloké, akik ugyanúgy vágynak a stabil, bensőséges kapcsolatra, mint a történelem összes korábbi nemzedéke, csak egyre kevésbé tudják, hol és hogyan találják meg azt. 

A rendező ezt demonstrálván a randitanácsadás legtöbbször megmosolyogtató útvesztői és az esetlen ismerkedési próbálkozások közé rejtve egészen bizarr jeleneteket is becsempész. 

ahol a sikeres találatért rózsák, plüssállat meg enyhén diktatórikus házassági felszólítás jár. Vagy azokról a szülőkről, akik hétvégenként az erre rendszeresített parkokban komplett használati utasítással és oda-vissza igényleltárral a kezükben kínálgatják egymásnak a házasulandó korú gyerekeiket. 

De talán még ez is jobb megoldásnak látszik, mint amit az elvileg a kevesebb számuk miatt e tekintetben alkuképesebb pozícióban lévő fiatal kínai nők millió tesznek, akik virtuális randijátékokba menekülnek a „mindenféle elvárásokat”, támasztó, pénzben sem dúskáló férfiak elől – „a virtuális barátom legalább mindig meghallgat, dicsér, mellette az lehetek, aki vagyok”, fogalmazza meg valahogy egyikőjük. 

A film másik alapkonfliktusa egyébként éppen ez: a végcélt illetően mi a hatékonyabb, ha az ember színleléssel, hazugságokkal, néhány órára lízingelt külsőségekkel megpróbálja „eladni magát”, vagy éppen ellenkezőleg, felvállalva akár a csúnyaságát, bénaságát, bátortalanságát, szegénységét is addig vár, míg nem jön valaki, aki így is megszereti. De hogy szeretné meg, ha annyira jelentéktelen, hogy nem is veszi észre az óriási tömegben? Ki kell tűnni mindenáron, 

luxushotelekben elkészített képekkel meg cuki huskyk között fotózkodva, a többi kis gyakorlással majd jön magától – mondja erre a mi randigurunk, némileg joggal. Miközben persze neki sem éppen a soha véget nem érő idill felé halad az élete. A nőket szintén randitanácsadással segítő feleségével pont ellentétesen gondolkoznak a siker titkáról; Hao lassan a magánéletbe is átszivárgó, gyermeteg praktikái és állandó „megjátszása” végül a párkapcsolatukat is válságba sodorja.

A Randi-piac a nagy társadalmi képet illetően sem éppen érdektelen; hogyan hat az emberi kapcsolatokra a globalizáció, az egyre nagyobb mértékű urbanizáció és a valódi mellé teljes érvénnyel felzárkózni látszó AI-valóság. Mégis akkor tudunk a legjobban vele menni, amikor a három párkereső fiatalember a jellemüket és a sikertelenségüket is szépen megmagyarázó személyes sorsára koncentrál. Ami ráadásként Kína közelmúltjáról és jelenéről is elárul egyet s mást.

Randi-piac (The Dating Game), 2025. Megtekinthető a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfesztivál (BIDF) versenyprogramjában budapesti és vidéki vetítéseken egyaránt: BIDF | Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál

Nyitókép: Jelenet a Randi-piac című dokumentumfilmből. (BIDF)