„A fiú találkozik a lánnyal” – 250 éve született a megunhatatlan Jane Austen

Egy író minden éjszaka zseniális ötletről álmodik, ám amikor hajnalban felriad, majd rögtön visszaalszik, azonnal el is felejti azt. A felesége azt tanácsolja neki, tegyen egy füzetet az ágya mellé, és mielőtt újból álomba merülne, gyorsan vesse papírra a gondolatot. Másnap reggel a girbe-görbe betűkkel összeírt papíron a következő olvasható: „a fiú találkozik a lánnyal.” Andrew Klavan amerikai krimiíró ezzel a történettel szokta illusztrálni, hogy minden igazán jó regény a lehető legegyszerűbb elképzelésből születik.  A Jane Austen-könyvek esetében sem volt ez másképp: „a fiú találkozik a lánnyal” – ez mindegyik alaptörténete.

és még soha nem került ki a nyomtatásból. Jane Austen ráadásul reneszánszát éli, és a mai fiatal generáció hiába olvas egyre kevesebbet, az ő műveit mégis sűrűn kézbe veszi. 

Jelenre gyakorolt hatását jól mutatja, hogy rajta kívül csak nagyon kevés olyan szerző van, akinek a könyveiről és az azokból készült filmadaptációkból ennyi  YouTube-elemzés, TikTok videó, Instagram-poszt, Facebook-csoport született volna – és születne most is folyamatosan. Népszerűsége annak ellenére is töretlen, hogy a 21. század fiatal generációinak az élete már nyomokban sem hasonlít az austeni karakterekéhez.

A 20. század végén és a 21. század elején, a nyugati világban született nemzedékek a szabadság ígéretével nőttek fel. Már a kisgyerekek pólóinak feliratai is idilli életet ígértek: „Az leszel, ami lenni szeretnél!” „Csináld azt, amit szeretsz!” „Kövesd az álmaidat!” Lassan két generáció nőtt fel azzal az ajánlattal, hogy a lehetőségei végtelenek, aminek következménye sokaknál vagy döntésképtelenség, vagy – a valóságra való ráébredés után –keserűség lett. Jane Austen 19. század eleji vidéki úri világában az opciók viszont még igen limitáltak voltak: 

Austen írásainak másik érdekes aspektusa, hogy amiként az sem érződik belőlük, hogy a napóleoni háborúk időszakában születtek, az ugyancsak nem derül ki a történetekből, ki volt éppen a király vagy a miniszterelnök.  És olyan társadalmi kérdésekről sem esik szó, amelyekkel például Charles Dickens évtizedekkel később már foglalkozott. A regények egy rendkívül szűk térben játszódnak, amit Lucy Worsley brit történész úgy jellemzett, hogy 

a szereplői drámáinak színterei a nappalik, a tágas parkok és a szomszéd kastélyok báltermei. Ebben a világban pedig a beszéd nem Napóleon vagy Nelson admirális személye körül forgott, a témát inkább a legújabb divat szolgáltatta és persze, hogy kik vettek részt a városban megrendezett bálon. Mindez maga a béke szigete a mai olvasó számára, akinek a közösségi oldalait a szörnyűbbnél szörnyűbb eseményekkel bombázzák a világ összeomlását előrevetítve, miközben idegenek veszekszenek olyan témákról, amihez nem értenek, és amelyek két órával korábban még nem is érdekelték őket. 

A Netflix megpróbálkozott egy „modern nézőkre” igazított Meggyőző érvek-adaptációval, amit az olvasók és a nem olvasók is gyűlöltek. A film ugyanis „sokszínű” (ázsiai és fekete) szereplőgárdával dicsekedett, és a főszerepet az a Dakota Johnson kapta, akit „iPhone-arcú” színészként emlegetnek – azaz egy ilyen arcot soha nem látnál viszont egy 19. századi festményen. 

Jane Austen vonzereje ugyanis pont a régimódisága. A mai tizen- és huszonéveseknek egy olyan világban kell navigálniuk, amelyben a kultúra teljesen pornografizálódott. Austen regényei ezzel szemben annyira puritánok, hogy testrészek még leírás szintjén is alig jelennek meg bennül. Hősnői dilemmái pedig olyan fantáziavilágba kalauzolják a „situationshipektől” és randiappoktól demoralizálódó fiatal lányokat, amelyben néhány tánc és közös beszélgetés után már potenciális lánykérés történhet. És míg a 21. században a szexvideók két kattintásra vannak bárkitől, és a lányoknak photosoppolt műanyag fantáziákkal kell vetekedniük a figyelemért, az Austen-könyvek révén az olvasó elmenekülhet valahova, 

Természetesen abban a korban sem voltak szentek az emberek, azonban az életet és a kapcsolatok szigorú szabályrendszer irányította, aminek megszegése drámai következményekkel járt. Ma már nincsenek szabályok, ezért nem is annyira meglepő, hogy a fiatal nők olyan életről fantáziálnak, amelyben minden apró interakciónak jelentése van. Ez az oka, hogy kétszázötven évvel Jane Austen születése után még mindig újabb és újabb kislányok és ifjú hölgyek hajolnak a regényei fölé, hogy beleléphessenek ebbe a másféle létbe. Ahol a legnagyobb dilemma a házasság, a szalonokban nem a háborúkról társalognak, és még tudják, hogy egy jó regény alapja, hogy „a fiú találkozik a lánnyal”.

Nyitókép: HENRY NICHOLLS / AFP

***