Tevékenységüket közel egy évtizede a nagyszőlősi kórházban kezdték, ahol egy saját kis fejlesztőszobát is kialakítottak, majd Munkács következett – azóta párhuzamosan, két helyen végzik a szolgálatot.
„A Kegyes létrejötte óta körülbelül négyszáz gyermek útját tudtuk egyengetni, de engem ezek a számok soha nem érdekeltek. Komolyan hiszek benne, hogy ha csak egy gyermek sorsa fordult volna jobbra a mi közreműködésünk révén, már akkor bőven megérte. Nem kell óriási dolgokra gondolni. Mondjuk ha valaki a mi segítségünkkel talpra áll, és a megfelelő körülmények közé végre haza tudja vinni a gyermekét, vagy a közvetítésünkkel lebonyolítódik egy sikeres örökbefogadás, már nagyon örülünk” – magyarázza Sipos József, ő miben méri az elégedettséget. Kitért arra is, hogy a mostani felajánlásokból a kárpátaljai gyermekotthonokat is támogatnák, ami azért is lenne fontos, mert ezekbe az intézmények egyre zsúfoltabbak.
Mindez jól mutatja, hogy a Kegyes háza táján abban is erősen hisznek, hogy a tüneti kezelés kevés, a betegséget a gyökerénél kell megfogni. Azaz ez esetben a szülőknél, legfőképpen az édesanyáknál. A megelőzés egyik pillére így a legnagyobb szükségben élő családok felkutatása és célzott segítése.
A másik nagy álmunk egy menedékház kialakítása, ahol barátságos, otthonos környezetben, szakszerű felügyelet mellett lehetnek a kicsik, illetve a kiszolgáltatott édesanyák addig, amíg a helyzetük megnyugtató módon nem rendeződik. Ez a ház egyfajta pihenő- és segítőállomás is lenne a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családok számára.
A Kegyes másik két alapszabálya, hogy nem ítélkeznek senki felett, és nem válogatnak nemzetiség szerint;