Bolond, aki a Hamász számait elhiszi, de semmi másra sem számíthatunk a nyugati sajtótól - állították a közel-keleti kérdés szakértői egy beszélgetésen.
Fontos és aktuális, Magyarországot is érintő kérdésekről volt szó a Rumbach kávézóban megtartott beszélgetésen, melyen Ádám Ráchel, a Kol Israel zsidó folyóirat főszerkesztő-helyettese, az izraeli rádió magyar adásának volt szerkesztője, Nemes Dániel influenszer, valamint Sebes Gábor, a Kol Israel folyóirat főszerkesztője vettek részt Seres László publicista moderálása mellett.
Sebes Gábor október 7-e megtörténtének okai között említette, hogy
konszenzus volt arról Izraelben, hogy sikerült elrettenteni a Hamászt,
és a Hamász érdeke is az, hogy ők megéljenek, és ha elég pénzt adnak Katar segítségével, akkor béke lesz. Egy másik tévedés az volt, hogy nagyon bíztak az elektronikus megfigyelésben, az izraeli technológiai fölényben, és leépítették a Gázában lévő emberi erőforrásokat. Ez vezetett oda, hogy teljesen félreismerték a Hamászt: amikor a megfigyelő határőr-lányok szóltak, hogy itt valami készül, nem hittek nekik – mert erős volt a meggyőződés, hogy a Hamász nem érdekelt egy teljes háborúban. Nem ismerték eléggé az arab kultúrát, nem tudták elképzelni, hogy másképp gondolkodnak, mint az izraeliek. A béke egy európai illúzió, mert a palesztinoknak egyetlen sérelme van: Izrael léte. A szegénység, a jog nem érdekli őket, és ezt a leckét véren tanulta meg Izrael.
Sebes szerint az iszlamizáció olyannyira előre tört a nyugati államokban, illetve olyan nagy a migránsok létszáma, hogy már nem lehet őket figyelmen kívül hagyni a politika részéről.
Akkora az iszlám szerepe nyugaton, hogy a helyi önkormányzatokban például Nagy-Britanniában, hogy már megkerülhetetlen, vannak városok, amiknek szinte a teljes tanácsa muszlimokból áll! New York demokrata polgármesterjelöltje egy iszlamista, és Sebes szerint ő is lesz a polgármester, bár most a demokraták megvonták tőle a támogatást. Sebes nemrég a Kol Israel blogra írt egy cikksorozatot az iszlamizációról. Október 7-e után a lepel lehullott, végre megláttuk, milyenek a nyugati országok, és a valós kép nem biztató.
Kapcsolódó vélemény
Kol Israel
Ezzel akarnak híveket és harcosokat szerezni azon meggyőződésükhöz, hogy az iszlám mindent átfogó norma- és szabályrendszer.
Nemes Dániel kiemelte, hogy tavaly májusban indult meg az offenzíva Rafah ellen, ami az egyik legnagyobb város Gázában, az egyiptomi határon fekszik. Ez kritikus pont volt a háborúban, hiszen innen jött a fegyvercsempészet. Az egyiptomi határon fekvő „Philadelphi-folyosónak” nevezett határsáv elfoglalása kritikus volt. Mióta ez megtörtént, lényegében semmi nem történt a háborúban. Nyilván emberek haltak meg, de érdemi változás nem történt. Trump tető alá hozta a tűzszünetet, elképesztő mennyiségű segély jutott be, néhány túsz kijutott, de a tűzszünet lejárt. Most óriási fogadkozás van, hogy most már tényleg elfoglalják Gázavárost, egyedül ott van még kiépített infrastruktúrája a terroristáknak.
Nemes hozzátette, hogy
sokszor mondják, hogy a Hamászt nem lehet megsemmisíteni, de a követőiket igenis lehet likvidálni,
különösen a fegyveres követőket. Még a kiképzett fegyveresek is bajban vannak, ha nincsen fizikai infrastruktúrájuk. Ha valóban meg fog indulni ez az offenzíva, akkor talán végre dűlőre jut a kérdés.
Ádám Ráchel szerint
a Biden-kormány azzal próbálta leállítani a harcokat, hogy nem küldött lőszert Izraelnek.
Izrael ez alatt is kihozott kétszáz tűz a 250 főből, akiket a Hamász elrabolt élve vagy holtan – hiszen tudjuk, hogy a holttesteket is elrabolják. Maguk a harcoló alakulatok kiábrándultak, mivel feleannyi idő alatt meg tudták volna csinálni a munkát, de lőszer nélkül ezt nem lehet. Ráadásul a katonák között sok a tartalékos, otthonról hiányoztak, nekik kellett volna dolgozni. Trump után beindult újra a fegyverszállítás, és nagyon sok fegyvert kapott Izrael. Nagyon sok lehetőség nyílt, hogy egy újabb csoportot kihozzanak, hiszen a Hamász „szalámipolitikával” engedi az embertelen körülmények között tartott túszok kihozását.
Ádám Ráchel szerint Hamásznak lehetősége lett volna egy “közel-keleti Szingapúrt” építeni, de ők inkább a „gázai metrót” építették fel, ami olyan nagy, mint a New York-i metró. Minden egyes házból volt lejárat a terroralagútba Gázában, sőt harcoltak az emberek azért, hogy az ő házukból is legyen lejárat az alagútba.
Seres feltette a kérdést, hogyan egyeztethető össze a két cél: a Hamász legyőzése és az utolsó túszok hazahozása? Ádám Ráchel kifejtette, hogy
nem csak a Hamász támadta meg Izrael október 7-ét, hanem egyéb csoportok, például a mudzsahedinek, ők rabolták el a Bibász-családot is.
Hiába olvassuk a sajtóban, hogy a Hamász rabolta el a Bibász-családot, de ezek a csoportok bizonyos fokig el vannak szigetelve egymástól, és valószínűleg a Hamász sem tudta, pontosan hol vannak a kis vörös hajú gyermekek. Tehát nem csak a Hamászot kell legyűrni, hanem az összes többi csoportot is.
Seres felvetette, hogy
az alagutakból még az izraeli titkosszolgálatoknak is nehéz lesz kifüstölni a terroristákat.
Árt-e ez a hosszú háború Izraelnek és a diaszpórának? Sebes szerint a háborút meg kell nyerni, Izrael biztonságát csak ez szolgálja. A túszok között már kevesebb mint húszan vannak életben. Hány izraeli katonának kell még meghalnia, mert félnek teljes erővel megtámadni a Hamászt? Ez egy borzalmas dilemma, de ezzel a vezetőknek együtt kell élni, ha az ember zsidó államot vezet a Közel-Keleten. A diaszpórában a sajtó tele van a „szerencsétlen arab áldozatok képével”.
Sebes úgy véli, semmi nem fog változni, a sajtóban továbbra is hamisítják majd a képeket, az éhínségről és a gyerekekről, és a Hamász számait veszik alapul a tudósításokban.
A Hamász számait normális ember nem hiszi el.”
Nemes jelezte, hogy Izrael rövid idő alatt be tudta volna fejezni ezt a háborút, csak akkor egy felszálló porfelhő maradt volna Gáza helyén. A világ egy rövid háborút lenyelt volna, aztán az emberek elmentek volna megnézni a következő focimeccset. A háború most viszont húzódik, és Izrael elszigetelődik. Nemes szerint a háborúnak kevés köze van Izraelhez, a háborúnak a nyugati civilizációhoz van köze, és ez a háború már a második világháború után megindult.
Nemes szerint akkor a másik fél még arabnak és nem palesztinnak nevezte magát, és ennek volt az eredménye a magát most már palesztin népnek nevező csoport léte, hiszen az egyiptomi származású Arafat és a KGB „áldásos együttműködése” után kezdték el magukat palesztinnak nevezni. Izrael ellen a nemzetközi kampányt most Katar finanszírozza. Magyarország a nyugathoz tartozik, ellenünk is folyik a háború, itt Izrael mellékszereplő, a zsidó állam egyszerűen útban van. Ádám Ráchel hozzátette, hogy
Iránnak hatalmas szerepe volt a Hamász és a Hezbollah elit egységeinek a kiképzésében.
Seres szerint teljesen új dimenziót kapott a népirtás-vád, ami amúgy régi vád, mert évtizedek óta ismételgetik. Seres szerint az új vád, hogy Izrael tudatosan éhezteti a lakosságot és lelövi a sorban állókat. Nemes kiemelte, hogy ő most már „nemzetközileg elismert népirtás-kutató”. A múlt héten megírta a magyar sajtó is, hogy a „Népirtáskutatók Nemzetközi Szövetsége” szerint Izrael népirtást követ el Gázában. Nemes tegnap reggel pedig befizetett harminc dollárt, és így csatlakozott a „nagynevű” szervezethez. A szervezet tagjainak egyébként igen nagy része iraki, és bárki tag lehet, aki fizet egy kisebb összeget. Ez jól mutatja, hogy működik a nemzetközi propaganda.
Sebes feltette a kérdést, hogy a második világháborúban Amerika etette-e a német lakosságot vagy a japán civileket? Abszurd elvárás, hogy a lakosság etetéséért a háborúzó másik fél felel.
Szomáliában borzalmas polgárháború zajlik, sokkal véresebb, mint a gázai háború, de ki kéri számon a feleken, hogy ki eteti a lakosokat?
Csak a zsidókon kérik számon ezt, és aztán még azt is letagadják, ha Izrael adja a segélyeket. Ádám Ráchel hozzátette: Izrael ingyen adja Gázának az áramot, a gázt és a vizet is. Van humanitárius övezet, és a lakosokat felszólítják, hogy menjenek oda. Kik maradnak az övezeten kívül? A Hamász terrorszervezet családtagjai, a rokonaik, a támogatóik.
Nemes szerint a nyugat legkeletibb bástyája Izrael.
Gáza egy másik kultúra, ez az, amit sokan nem értünk Nyugaton. Az arab és muszlim kultúrát meg kell érteni, és ez ott kezdődik, hogy megértjük, hogy nem csak a mi igazságaink léteznek. Náluk a béke és az emberi élet nem akkora érték, mint nálunk. Nekik a fő szempont a dzsihád, a vallásuk terjesztése a világ többi részére. Ők gond nélkül áldozzák be a gyerekeiket a dzsihádért, és erről az értékkülönbségről szól ez a háború. Nyugaton is terjed az iszlám, foglalják el a pozíciókat az akadémiában, a médiában katari pénzekből, és egyre több muszlim él nyugaton is, ez a leggyorsabban terjedő vallás. Amennyit Magyarország költ a felsőoktatására, annál többet költ Katar az amerikai egyetemek támogatására, de miért? Mert pozíciókat akartak. Sebes szerint az iszlám számára ami egyszer muszlim föld volt, az örökre muszlim föld, ez vonatkozik Izraelre és Magyarországra is. Azt nekik vissza kell hódítani, ez nekik vallási parancs.
(Nyitókép: Majdi Fathi / NurPhoto /AFP)
***
Ezt is ajánljuk a témában
„Európa a palesztin háború óta immár nem az a biztonságos célpont a zsidó turisták számára, mint sokáig volt” – írja a lap, az okokat azonban nem említi.
Az amerikai elnök mindenre elszánt a bejelentése alapján.
Egy friss közvélemény-kutatás drámai különbséget mutat: míg az idősebb amerikaiak elsöprő többsége Izraelt támogatja, a legfiatalabbak többsége már a Hamászt.
„Ilan bátorságot és nemes szellemet mutatott, amikor azon a sötét napon a terroristák ellen harcolt” – közölte Izrael elnöke.
Bezárják az Egyesült Államok felsőoktatását a szélsőséges eszmék idegenből érkező terjesztői előtt.
Egyre több magyar zsidó ismeri fel, hogy a tömeges muszlim bevándorlás életveszélyes az európai zsidóság számára. Veszprémy László Bernát írása.
A baloldali lapok forráskritika nélkül vették át az interjút.
A Tisza láthatóan a megszorításokban látja a fejlődés kulcsát.
„Míg az első félidőben az ilyen eseteket még lefújta a játékvezető, itt már nem tette.”
