Megjöttek a románok – törtek-zúztak, még a budai Várat sem kímélték

A július 20-án indított, utolsó magyar offenzíva napokon belül összeomlott, és így a román erők célba vehették Budapestet. Az első román csapatok augusztus 3-án érték el a fővárost, és Budapest – beleértve a budai várat – rövidesen román megszállás alá került.

Itt elsősorban az I. kerület mai határaira igyekszünk koncentrálni, noha nem szabad elmenni a tény mellett, hogy a kerület korabeli határain belül számos más atrocitás is történt – ilyen volt például Jakubovics Anna fiatal cselédlány esete, akit október 5-én este 9 óra tájban egy nagyobb román járőrség lekísért a Ferencz József hídról (vagyis a mai Szabadság hídról)

majd ki is rabolták, még a kabátját is elvették az ájultan fekvő hölgytől. Miután a lány felébredt, feljelentést tett a rendőrségen, innen van forrásunk az esetről.

Az egyik első, szűkebb értelemben vett érdeklődési területünkhöz kapcsolódó eset az akkor a II. kerülethez tartozó Fő utca 10. szám alatt lakó dr. Kiss Károly állás nélküli ügyvéd feljelentése. Mint azt 1919. augusztus 27-i feljelentésben írta, 

őszi barack és alma termésemet ellopják, gyümölcsfáimat és faiskoláimat összetördelik, s ha őket én vagy embereim kertemből kiutasítani akarjuk, a kezükben lévő lőfegyverrel bennünket életveszélyesen megfenyegetnek, sőt szt. István nap estéjén családomnak kertemben sétáló két tagjára két lövést adtak le, s csak véletlen szerencse az, hogy ezen lövések egyike sem talált. Ezek miatt már több ízben, legutóbb két alkalommal írásos panaszt nyújtottam be a román parancsnoksághoz, mely azonban minden eredmény nélkül maradt. […] A román hadsereg által nekem eddig okozott [károm] ez ideig mintegy 8-10 ezer koronára tehető […]”.

Kövesi Lajos, az Alagút utca 1. szám alól szeptember 15-én számolt be a következőkről: 

mivel a ház földszintjén lévő korcsmában napról-napra leittasodva, a ház udvarára kijönnek, és fegyvereikkel, éles tölténnyel össze-vissza lövöldöznek, a lakóknak testi épségét, életbiztonságát folyton veszélyeztetik. Egy II. emeleti lakásba már egy ízben a golyó behatolt, a legutóbbi lövöldözés tegnap, vasárnap este történt.”  Ugyanezen a napon Gerő Jakab 40 éves izraelita ékszerész, a Fő utca 42. szám alól tett feljelentést: „Ma éjjel 4 és 1/2 4 óra között fenti üzlethelyiségem ajtajának vasredőnyét 6 fegyveres román katona feltörte s az üzletemből 8000-10.000 korona értékű ékszert elvittek. A román katonák az éj leple alatt az ékszerrel elmenekültek.”

Hasonló esetek a későbbi hónapokból is találhatók. 

mert ekkor többen is feljelentést tettek. Splényi György az I. emelet 5. sz. lakásból így számolt be a történtekről:  „Tegnap éjjel 3 órakor 3 fegyveres román katona megjelent fenti lakásunkon s ott fegyverkutatás megejtése után a szekrényből 1 zöld zubbonyt, 1 fekete és egy kék lovagló nadrágot, két borotvát, 4 selyem zsebkendőt, 1 barna bőr szivartárcát két lófej díszítéssel, a szomszéd szobában lakó Szikszay Józseftől pedig egy arany pecsét gyűrűt, egy öngyújtót és egy cigarettatárcát utánzott ezüstből [elvettek]. Kárunkat jelenleg bemondani nem tudom.”  Schwerzel Jenő 27 éves szigorlóorvos pedig a III. emelet 5. sz. lakásból jelentette a következőket: „Tegnap éjjel 10-kor 3 fegyveres román katona megjelent fenti lakásomon s ott házkutatás megejtése után egy duplafedelű férfi ezüst órát, hátsó lapján két céllövővel, arany 12 gr. jegygyűrűmet, egy rubin köves arany gyűrűmet, 1 színházi látcsövet, 1 koronás arany érdemkeresztet, 1 millenniumi plakettet bronzból, 1 nagy arany érmet, 1 női barna bőrpénztárcát 32 koronával [elvittek]. Kár 3000 kor.”

Kiss Imre próbaidős rendőr október 7-i panasza szerint, amikor meglátta, hogy a Döbrentei téren a 3-as jelzésű villamos hátsó lépcsőjén román katona ült, „én a román katonát figyelmeztettem, hogy a lépcsőn ne utazzon, mert a villamos mentén közvetlen közel lévő vaskorlát leüti, erre bajonettjét kihúzta, és azzal mellbe vágott, azonban sérülésem nem történt, s ezután a zsebéből pedig egy forgó pisztolyt vett elő, mit lőkészen felém tartott. Én erre saját személyem megvédésére kardot rántottam, mire a román katona a forgó pisztolyt zsebébe akarta tenni, én azonban a forgópisztolyt tőle elvettem, hogy meggyőződjek arról, hogy telve van-e, azonban a pisztolyt nem volt megtöltve és visszaadtam neki. A villamos kocsiból egy polgári ruhába öltözött román csendőr leszállt, hol már több román katona is összejött, és a román katonákat bujtogatta, hogy engem vigyenek be a román parancsnoksághoz, e közben az arra haladó amerikai misszió is figyelmes lett a nagy csoportosulásra, oda jöttek, a román csendőrt és a román katonát magukkal vitték”. Buza Kiss János 25 éves főhadnagy pedig, aki az Iskola u. 36. szám alatt lakott a Vízivárosban, Pesten járva keveredett bajba novemberben: „Egy 2 emberből álló román járőr feltartóztatott a Rákóczi úton és igazolványomat kérte. Én az igazolványomat előmutattam, s erre a románok az igazolványomat nem respektálták. Elvették tőlem tárcámat, mely 1000 K-át tartalmazott kék pénzben, a Lánchídnál a Dunaparton eleresztettek.”

Ezek szerint – számos egyéb példa mellett – október 4-én este 11-kor a Döbrentei téren „két ismeretlen román katona megtámadta Kosch Károly pincért és elrabolta tőle 7800 koronáját”. Október 13-án a Széna téri piacon „egy 6 főből álló román járőr jelent meg, és önhatalmúlag megállapította az élelmiszerek árait, és az általuk megállapított árak mellett bevásárlásokat eszközölt. Az intézkedő rendőrközeget, aki ezen eljárások miatt kérdőre vontak őket, lefogták, és az a nagy számban összecsoportosuló közösség által előidézett tolongásban tudott csak tőlük elmenekülni”. Ugyanitt október 22-én este 6 körül „egy román katonai gépjármű sebes és vigyázatlan vezetés következtében elgázolta Nemes Adolf pénzügyi számvizsgálót, aki szenvedett sérülései következtében kórházba szállítás közben meghalt. A jelenlévő közönség a 2 román gépkocsivezetőt lefogta, de Alter Agestein és Rafael László román katonai detektívek fokossal szétverték a közönséget és elősegítették a gépjárművezetők elmenekülését. A közben előhívott rendőrök a 2 román detektívet elő akarták állítani, de egy román őrnagy és egy román főhadnagy, akik azután jelentek meg a helyszínen, elvitték a 2 detektívet a Pálffy-téri laktanyában lévő román katonai parancsnokságra.”  

Érdekes részlet, hogy a kérdéses Nemes Adolf nem más volt,

aki évekkel korábban édesanyját is elveszítette, és így teljesen árvasorsra jutott. Végül rendelkezünk egy „rekvirálások” feliratú mappával, melyet a magyar kormány az első világháború utáni béketárgyalásokra állított össze a román megszállás atrocitásairól. Ugyan a Várban nem volt üzem, gyár, sertéstelep, stb. amit kifoszthattak volna, az I. kerület így is felkerült a listára egy tétellel, nevezetesen a Vérmező utca 3. sz. alatt működő Anyagértékesítő Hivatalból vittek el a román katonák vasúti anyagokat, épületanyagokat és ruházati cikkeket, a kár összege ekkor „még ismeretlen” volt.

és megküldték a román hadsereg budai helyőrségének Nádor-laktanyában székelő parancsnokságának. Semmi nyoma annak, hogy a fosztogató, erőszakoskodó katonákkal szemben bárki fellépett volna. A román helyőrség egyébként sem kommunikált sokat a helyi lakossággal, a Budapesti Közlönyben mindössze egyetlen, augusztusi utasításuk maradt meg. E szerint „a megszálló román hadsereg budai helyőrségének parancsnoka, Gerota I. alezredes Buda város utcáin és gyáraiban kifüggesztett plakátok útján elrendeltette, hogy Buda város területén augusztus hó 9-én éjjeli 12 óráig a polgárság köteles a birtokában lévő bárminemű fegyvert, revolvert, kardot, tőrt, lőszert és vadászfegyvert a Nádor-laktanyában, a Hadik-laktanyában vagy a dunaparti Várkert-kioszkban beszolgáltatni. Augusztus hó 10-től kezdődőleg minden egyes házban kutatás fog történni, és ahol bármilyen fegyvert találnak, az illetőt letartóztatják és haditörvényszék elé állítják”. 

Sokat elmond, hogy az utasítás 10-én jelent meg, ezért kénytelenek voltak a határidőt aznap este 9-re kitolni.

„A feljelentéseket a Nádor-laktanyában lehet megtenni, természetesen csak komoly bizonyítékok alapján”. Zárásképp arra is utalt a közlemény, hogy a visszaéléseket elkövető román katonákkal szemben is lehet panaszt tenni: „Végül a város lakosságának megnyugtatására közli a parancsnok, hogy a román hadsereg katonáinak magatartása ellen felmerülő esetleges panaszokkal a Nádor-laktanyába kell fordulni, ahol minden egyes esetet megvizsgálnak és elintéznek.”  Persze a fenti iratok tükrében kérdéses, hogy ennek milyen eredménye lett volna.

(Fotó: román katonák masírozása az Andrássy úton; Forrás: FSZEK)